2017. február 3., péntek
Sajnálom... Megint
Sziasztok. Tudom erre nincs mentség, tavaly óta nem tettem ki új részt és úgy érzem, hogy már ide nem is tudok. Az ihletem elszállt, amint rá kellett hajtani félévkor és most bevallva az őszintét, sajna vissza se tért. Próbálkoztam nem egyszer a folytatással, de nem éreztem egyiket se az igazinak, egyiket sem éreztem hogy kapcsolódna a történethez...Nem hiszem, hogy képesek leszek ezt a történetet befejezni, legnagyobb sajnálatomra, pedig az elején nagyon meg volt aztán a közepén is most meg... Érzem, hogy csak kínlódnék vele, s érzem, hogy teljesen elcseszném a történetet. Így arra a döntésre jutottam, hogy beszüntettem a történetet.. Igen, tudom a legizgalmasabb résznél, de lehet...Lehetséges még visszatérek ide, de nem vagyok benne teljesen biztos, hisz úgy éreztem megírhatok egy újabb remek történetet, de valamiért ez befuccsolt. Iszonyatosan sajnálom, és remélem megtudtuk nekem bocsátani. 😔💓 Nem mondom, hogy nem fogok jelentkezni új történettel ezután mert fogok, de rejtély még számomra is, hogy mi lesz az és az, hogy mikor. Remélem megértitek, hogy nem akarok összecsapott munkát kiadni kezeim közül, vagy hogy nem megy... Őszintén sajnálom, s mindenkinek további jót kívánok a sulihoz 💓🙈
2016. december 29., csütörtök
23. I want to be your friend
Reggel egyedül ébredtem, aminek cseppet örültem. Kell egy kis egyedüllét a
tegnapi után, s ideje rátérnem az ügyemre, hogy felkeressem Lou eltitkolt
húgát. Így felpattanva az ágyból, a tus alá álltam, hamar elkészültem és
elindultam. Mivel a bátyám már átküldte nekem a csajszi lakcímét, tudtam hova
kell mennem, csak abban nem voltam biztos, hogy biztos ezt akarom én tenni.
Miért akarok egy nyugis életet felzavarni? Mert úgy éreztem kötelességem Lounak
adni egy kis jót, a sok rossz után, s hogy mi lesz ezek után? Gőzöm sincs,
semmi tervem, csak a cél, hogy megöljem a jelenlegi maffia főnököt, s valahogy
a bizalmába kell férkőznöm, vagy nem tudom. De ez is még csak a közeli jövő
zenéje, most csak annyit kell tennem, hogy becsöngettek az ajtón. S mély
sóhajjal megteszem, pár másodperc néma csönd, majd nyílik az ajtó. Tudtam én,
hogy ismerős nekem. Gyengéden mosolyodott el, s megdöntve fejét nézett végig
rajtam.
- Dakota Lilith, tudtam én, hogy foglak én meg téged viszont látni az
életembe. – hangja, mint mindig most is halk volt és érzelemmentes. - Gyere be.
- elállt az ajtóból s én beléptem. Végig néztem a kicsike lakásban, s ami
azonnal feltűnt, hogy a falak tele vannak gyerekkori képekkel.
- Perrie... Beszélnünk kell, komolyan.. - nagyot nyelve néztem bele
kristály kék szemeibe.
- Mesélj, Lilith! - kacsintott rám lehuppanva a bárszékre. Körbe néztem
utoljára, szívem hevesen dobogott, szinte a fülembe, majd belenéztem abba a kék
szemekbe.
- A barátod akarok lenni. - mi? Nee, nem ezt akartam mondani!
- Már megbeszéltük, hogy ez nem lehetséges...
- Figyelj, nem érdekel, gondolkodtam. S te voltál egész közép suli alatt az
egyetlen normális személy, s én a barátod akarok lenni. - mondom folytatva az
elkezdett gondolatmenetemet. Ajajj, mibe keverem magam.
- Dakota.. Nekem ne hazudj. - mondja vigyorogva és fej rázva. - Mi a szitu?
- kérdezi komolyan rám nézve.
- Elmondod, hogyha a mai napot velem töltöd. - jelentem ki ördögi
mosollyal.
- Na jó, az édes anyukáddal játszadozz, Lilith! - mondja mérgesen.
- Nem játszadozom! Amint a mai napot velem töltöd, elmondom, miért
kerestelek fel ma. - mondom a kezemet adva. Nem gondolkodik sokat, megrázza
azt, majd felnevet.
- Jézus mibe rángatsz bele engem. S mi a terv mára? - kérdezi cipőjét
felvéve.
- Elmegyünk kajálni. Éhen halok, aztán majd kitalálom. - kacsintok rá, majd
megragadom a kezét és kirángatom, elindulunk, először csak csendben, majd
meglököm óvatosan.
- Mesélj magadról. - nyögöm ki.
- Mit meséljek? Anyám egy drogos ribanc, apám egy alkoholista fasz, a
bátyám pedig egy hímkurva. Szeretnél többet tudni? - kérdezi bájos mosolyt rám
villantva.
- Ugyan már. A képeken nem ezt láttam. - mondom halkabban, mint először.
- Dakota, 12 éves koromig minden oké volt. Aztán apám úgy elverte anyámat a
szemem előtt, hogy szinte beleégett az agyamba az a jelenet. Ezután anyám éjfél
után járt haza, egyre ribancosabban kezdett öltözni, apám megunta és az
alkoholba folytatta a bánatát, a bátyám pedig egyszerűen szeret dugni és
kihasználni a nőket. - sóhajt fel megrökönyödve.
- S mi van veled, Pezz? - kérdezem alig hallhatóan.
- Velem? - nézz rám furán.
- Uhum, mi vagy te? - kérdezem nevetve.
- Perrie Edwards. - morogja furán.
- Oh, de hogy is. Na de gyere, meghívlak ebédelni. - mondom vigyorogva s
így is lett. Mind a ketten bekajáltunk, majd a végén már nevetve meséltünk
egymásnak jobb és jobb sztorikat.
- S hogy hogy már nem jársz suliba? - mellettem baktat, csak sétálunk a
városba, érezzük bőrünkön a gyér napsugarakat, s az enyhe szellőt.
Fergeteges.
- Hm.. Akadt jobb dolgom, vagy, hogy fogalmazzak... - mosolyodom el.
- Jobb, dolog a sulinál? - mondja gyanakodva. - Fiú? Várj, ez többes szám.
Fiúk? Na, de Dakota. - mondja és belebök az oldalamba.
- Majd ha megismered őket, megtudod, viszont ha már itt tartunk. - a
telefonomat elővéve felhívom a fürtös hajú fiúcskát.
- Szióka Manóka. Mizujs? - elmosolyodom a megszólításon, majd Pezzre
nézek.
- Van velem egy csajszi, s nagyoon unatkozunk. Valami terv? - kérdezem
vigyorogva.
- A legjobb embert hívtad, barátom. Liammel járjuk épp a várost, merre
vagytok? - körbe keringve megpillantom az utca nevét és lediktálom.
- Úgy öt perc, Szívecském, várj meg minket. Pá! - s a berregések jelezték,
hogy lerakta a telefont.
- Kapd be, Styles. - mondom sóhajtva és leülök a padkára.
- Styles? - kérdezi leülve mellém szőke hajú barátnőm.
- Harry Styles és Liam Payne. Nem sokára megismered őket, s meglátod. -
kacsintok rá.
- Fiúk? Apám ki fog nyírni. - mondja nagyot nyelve.
- Ne félj, nem fog. Este meg tudod miért nem. - mondom mosolyogva.
- Dakota lehet egy kérdésem... - ránézek, s az arcát fürkészem. - Szóval...
Miért voltál olyan, amilyen? Simán lehettél volna a legmenőbb csaj a suliban és
mégsem. - kérdezi nadrágját birizgálva.
- Nem mindenki vágyik a népszerűségre, Perrie. Én se vágyok, sőt ki nem
állhatom. Olyan szeretnék, akarok lenni, mint egy árnyék. - mondom
elgondolkodva.
- Te sose tudnál olyan lenni. Lenyűgöző személyiség vagy, s nem bántam meg,
hogy eljöttem veled, s ha áll még az amit reggel mondtál, akkor én is szeretnék
a barátnőd lenni. - mondja mosolyogva és a szemembe nézve.
- Nem tudom, akkor is ezt fogod mondani, mikor megtudod az igazságot. -
nyögök fel.
- Akkor mond el, mi az igazság! - ekkor dudaszó töri meg a mi lassan
nyugisból feszültté alakuló beszélgetésünket.
- Majd este. - sóhajtok fel és felpattanva Liam nyakába ugrok.
- De régen láttalak már titeket, srácok! - mondom és leszállva Liamről, Harryt
is hasonlóan ölelem meg.
- Nekünk is hiányoztál, Dakota. De ti zárkóztatok össze Louissal! - emeli
fel a kezét Hazza.
- Oh, nyugi, már minden oké. Viszont hadd mutassak be valakit. - a lány már
mellettem áll, s elbűvölően nézi a két fiúcskát.
- Perrie, a göndör Harry és a bőrkabátos Liam. Harry, Liam ő pedig Perrie
Edwards. - mondom mosolyogva. Kezet ráznak, majd Harry összecsapja a tenyerét,
majd elvigyorodik.
- Szóval Liammel azt találtuk ki, hogy kicsit bűnbe esünk. - Harryn kaján
mosoly terül szét, mire én összenézek a lánnyal.
- Mire gondoltok? - kérdezem furán.
- Elmegyünk egy +18as helyre. - mondja Liam is vigyorogva.
- Ne, neee! Ugye nem sztriptíz bárba? - mondom nevetve.
- De, bizony. Szóval huppanjatok be a kocsiba, fizetek mindkettőtöknek egy-egy
öl táncot. - mondja Harry vigyorogva.
- Figyelj már, vágod, hogy nekünk nem fog semmi felállni, meg úgy semmi,
sőt ahelyett, hogy megjönne a kedvünk, még hányingerünk is lesz. - mondom
behuppanva a kocsiba.
- Akkor mondok jobbat, Dakota. - mondja vigyorogva Liam.
- Ti fogtok táncolni! - összenézek Perrievel, akinek azonnal felcsillan a
szeme. Hát, akkor éljünk egy kicsit.
Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, ígérem sietek a következővel!♥
Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, ígérem sietek a következővel!♥
2016. december 24., szombat
22. Just You and Me ♥
Reggel neszre ébredtem fel, de szememet csukva hagytam. Félálomba voltam, s
fáztam. S ezzel párhuzamba csatlakozott valaki mögém. Ahogy megérintet,
remegésem abba maradt, s melegség árasztott el. Végig simított karomon,
combomon, majd keze újra visszatévedt csípőmhöz és szorosan magához húzva
kulcsolta össze a kezeink. Már nem bírtam vissza aludni. Tetszett ez a dolog.
Tetszett, amit kiváltott belőlem, még sem éreztem olyan igazinak. Nyak puszit
is kaptam, ami bizsergéssel terjedt tovább, ajkaimra mosolyt varázsolt.
- Jó reggelt, Hercegnőm.
- Honnan tudtad, hogy fent vagyok? - kérdezem megfordulva. Hunyorítva
nyitom ki először szemeim, majd teljesen széttárom őket, miközben a fiúcska
mellkasára teszem a kezem.
- Oh, babám, hát csak nem vagyok annyira idióta. Nem ok nélkül csaptam
zajt. - nyom puszit homlokomra.
- S mi az ok? - kérdezem somolyogva.
- Ma randizni megyünk! - jelenti ki széles vigyorral.
- Mit csinálunk? - a srác elvigyorodik, majd megpuszilja ajkaim.
- Az titok Szívecském, de biztos tetszeni fog. Legelső sorban pedig, irány
reggelizni. - rám kacsint, és fel is rángat magával.
- Ácsi egy picit. - mondom megtorpanva. Fürkészően pillanat rám, de én nem
teszek mást, mint testemet övéhez közelítem. Kezeimmel végig simítok felkarján,
majd tarkójánál állok meg és közelebb húzva ajkait megcsókolom. Ajkai azonnal
szétnyílnak, én pedig elmélyítem csókunkat. Kezei is útnak eredtek, ujjai végig
szaladtak csípőmön, majd a fenekembe markolt bele. Felkuncogtam, majd
eleresztettem.
- Oké, most már szabad a pálya. - mondom játékosan ellökve magamtól és
felvéve egy pólót ki sietek a szobámból. Lou morogva követ, amin elvigyorodom.
A konyhába már anya forgolódik, majd megpillantva puszit lehel homlokomra.
Leülök az egyik bárszékre, majd Lou egy "Jó reggelt"et elmotyogva
szintén helyet foglal mellettem.
- Hogy aludtatok? - anya mindkettőnk elé rántottát helyezz, majd felmutatja
a teás és kávés kancsót.
- Kávét! - vágjuk rá mindketten, mire összemosolyodva, csak a kajának
szenteljük a figyelmet, közben válaszolok anya kérdésére.
- Jól, sőt. S nektek milyen volt az éjszakátok? - kérdezem mosolyogva. Anya
is elmosolyodott, s elkészítve még egy adag rántottát, válaszolt.
- Mi is jól, apáddal. - leteszi a tányért és ő is helyet foglal.
- S apa merre van? - kérdezem nagyot nyelve a kávémból.
- Apádat behívták dolgozni. - motyogja szomorkásan.
- Oh, értem. - mondom és tovább falatozom. Némán telik a reggeli, majd
Louval megköszönjük és visszamegyünk a szobámba.
- S hova szeretnél vinni, te fiúcska? - kérdezem átkarolva a nyakát és
pitizve az ajkaihoz húzom ajkam.
- Meglepetés, de haza kéne ugranunk átöltözni, Angyalom! - kacsint rám,
miközben kezeit derekamra csúsztatja, és fedetlen bőrömet kezdi masszírozni,
miközben gyenge, lassú csókot nyom ajkaimra. Kezei lejjebb csúsznak, végig
simít fenekemen, majd belemarkol.
- Rossz vagy. Nem volt elég a tegnap este? - kérdezem vigyorogva és
visszaereszkedve a földre.
- Oh, baba, belőled sosem elég. - rácsap fenekemre, mire szem
forgatva hagyom ott és kezdek el öltözni. Megfordulva Lou kiguvadó szeme és
elnyílt ajkaival találom szembe magam. A fejemet átdugom a pólón, majd közelebb
megyek és állát feljebb tolva, becsukom a száját.
- Bele repül a légy, Édes. - felkuncogok és kimegyek az erkélyre. Tavasz
közepét írunk. A nap már sokkal erőteljesebben süt, s a fák is elkezdtek
kirügyezni. Az utcán emberek sietnek a dolgokra, s nem élvezik ki ezt a csodás
napot. Elrohannak az élet mellett. Szerencsétlenek.
- Dakota, mehetünk? - Lou néz ki, megfordulok s elmosolyodom.
- Aham. - kezét nyújtja, s egy ideig nézem azt. Hisz ő a pasim. A barátom,
akivel tegnap szeretkeztem, nem? Gőzöm sincs, de ma randizni fogok vele. S
tetszik ez. Hogy végre lehetek normális lány. Kezemet összekulcsolom övével,
majd magam után húzva lemegyünk a földszintre.
- Anya! Mi elmegyünk most! - kiabálom, mire a konyhából megjelenik
szomorkás feje.
- Máris? - kérdezi megtörölve kezét.
- Ígérem, ezután többször jövök. - ölelem meg, majd Louis is így tesz.
Hoppácska.
- Örülök, hogy megismerhettem, Mrs Lilith! - anya is meglepetten pislog
rám, de elmosolyodik.
- Én is, Louis. S nyugodtan szólíts csak Felíciának. - mosolyodik el anya.
Lou biccent, majd elköszönünk és elhagyjuk a lakást. Behuppanunk Lou kocsijába,
és elindulunk hozzá.
- Kedvesek a szüleid. - mondja rám pillantva.
- Oh, tudom. - magamba fojtok egy büszke mosolyt és csak az utat figyelem.
Lou hangot ad a rádióra, s a következő pillanatban már lábam mozogni kezd a
zene ütemére.
- Add ki, Dakota! Tudom, hogy imádsz táncolni, s énekelni is! - Loura
nézek, rám kacsint, majd felnevet. Szem forgatva elvigyorodom és belekezdek a
dalba. Beleélem magam, s Lou is nevetve folytatja velem. Bennem reked a levegő
egy darabig, de nevetve folytatom. Nincs is rossz hangja ennek a fiúcskának.
Mikor vége a dalnak mindketten kifulladva, nevetve dőlünk hátra.
- Megérkeztünk. - mondja rám pillantva óceán kék szemeivel. Közelebb
hajolok, hogy csak pár centi válassza el ajkaink.
- Aki utolsóként ér be az a záptojás. - rákacsintok, s már rohanok is. Pótkulccsal
sem kínlódok sokat, s tudom utam hova is vezet. Elindulunk felfelé, de közben
elkezdek vetkőzni, mire a fürdőszobába érek, totál meztelen vagyok, s megnyitva
a tust, már zuhanyozni is kezdek. Nem telik sok időbe, Lou kezei simítanak
végig rajtam. Megfordulok, s szemeibe nézek. Elveszek a mélykék szemekbe, s
megszűnik minden. Újabb fura, de kellemes érzés. Ujjaival államat cirógatja
majd csókot nyom ajkaimra. Majd arcomra, s lefelé halad. Kulcscsontomhoz ér, de
ott meg is akad. Kezébe veszi a szappant, kezébe nyom, majd elmosolyodva, cukin
és kisfiúsan, megfordít s elkezd megmosdatni. S legnagyobb meglepetésemre én
ezt hagyom, pár perc múlva én ismétlem meg mozdulatait, majd elzárja a vizet,
segít kiszállni a tus alól, s törölközőt teker körbe rajtam. Homlokomra puszit
lehel, majd arrébb áll, hogy el tudjak menni.
- Semmi nyalóka? Semmi nyalás? Semmi szex? - kérdezem halkan szemébe nézve.
- Dakota, randizni akarok veled. A tegnap este őrületes vagyok, de nekem
nem csak szexre kellesz. Meg akarlak ismerni. S én tényleg azt akarom, hogy a
barátnőm légy, s nem csak apám miatt. Azt akarom, hogy belém szeress. Érted,
baba? - kérdezi végig simítva arcom, biccentek, s némán elballagok. Átmegyek a
szobámba, s megtörölközve készülődni kezdek. Nem jó ez így. Amit add Lou,
érzelmileg az elképesztő, de olyan űr van bennem. Hiányzik. Nekem
nem Lou kell, de mégis... Szeretnék neki adni egy esélyt. Szeretném, hogy
szeressem, s akarom, hogy sikerüljön. S ez így is lesz. Felveszek egy hosszú
világos csőszárú nadrágot, s egy fekete atlétát. Tornacipő s a hajamat csak
kifésülve hagyom, hogy leomoljon a vállamra. Elmosolyodom. Nincs harmadik. Nem
hiányzik. Csak Lou és én van ma. Ki lesek az ajtóból, mire észreveszem Lou is
ugyanígy tett, csak ő épp hozzám indult.
- Készen állsz? - kérdezi vigyorogva.
- Persze. - nevetek fel. Összekulcsoljuk ujjainkat, majd elhagyva a lakást,
elindulunk gyalog. Percekig nem szólalunk meg, majd Lou megköszörülve torkát,
belekezd.
- Szóval a randi. Nem lesz más, mint egy séta, meki, aztán haza megyünk,
megnézünk egy filmet, s együtt alszunk. Semmi dugást nem terveztem mára.
- Oh, a picsába már. - felhúzott szemöldökkel néz rám, mire nevetve puszit
nyomok az arcára.
- Tökéletes. Életem első randiját teljesen rád bízom, s tetszik. - mondom
mosolyogva.
- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy még senki nem hívott el randizni?
Mi van az előző pasiddal? - kérdezi meglepetten.
- Oh, hát az úgy volt, hogy egy bulin találkoztunk, s aztán mindig máshol.
Aztán felhívott, magához, aztán én őt. Sose voltunk kint, kivéve azon a napon,
de azon se direkt. Véletlenül találkoztunk. Épp a nagyitól jöttem haza. -
magyarázom.
- Édes Istenem. - szörnyed el. - Jól tetted, amit akkor tettél. Sokkal jobb
fiút érdemeltél volna nála. - mondja sóhajtva.
- S mi van veled, Tomlinson? - kérdezem nevetve.
- Oh, hát.. 2 éves koromig szegénységben éltünk, aztán valami megváltozott.
Anyát többé nem láttam, s apa leszart attól a naptól kezdve. Bébiszitteren
nevelkedtem fel, aztán apa 5 éves koromba elkezdett kiképezni. Mindig is egyedüli
gyerek voltam. - oh, baszd ki.... Nem, Dakota, nem mondasz neki semmit.
- Sajnálom. - morgom az orrom alatt.
- Oh, nem kell. De ennyit a múltról. Mesélj magadról, Dakota. Olyat, amit
nem tudok. - megállunk s leülünk egy kis asztalkához, egymással szembe.
- Ugyan, Tomlinson mit nem tudsz rólam? - nevetek fel.
- Mik a vágyaid? - arca komoly, bennem pedig megreked a levegő.
- A vágyaim? - kérdezem halkan, mire biccent. Gyerünk, nyílj meg
neki. - Normális élet. - nézek kék szemeibe, amik tovább fürkésznek kíváncsian.
- Szeretnék egy családot, két gyereket, elsőnek egy fiút, aztán egy lányt, hogy
a fiam később megvédje a mocskos suhancoktól a lányomat. Ez egy életcél, amit
teljesíteni akarok. - nevetek fel idegesen. - De leginkább boldog szeretnék
lenni, tudod? Arra vágyom, hogy egy fiú mellett keljek és feküdjek le életem
végéig, akit tiszta szívvel szeretek, aki más, mint a többi. Aki hozzám való.
Aki feltétel nélkül képes szeretni, akármennyire mocskos a múltam, s
akármennyire mocskos lesz a jövőm. Nem vagyok egy szent lélek. S nekem se egy
pap kell, aki minden szartól fél egy férfi kell, akivel henceghetek, ha úgy
van, de ez elég távol áll tőlem, hisz ismersz már valamennyire, Tomlinson. Én
vagyok a láthatatlan kisegér! - kacsintok rá, mire felnevet, de mégis
csendesen. - S neked Louis? - kérdezem.
- Az én vágyaim? – elmosolyodik, s a szemembe néz. - Szinte mindent
leírtál, csak a gyerekek és a normális élet. Nem kell normális élet. Én imádom
ezt a bűnös életet, de egy állandó barátnő kurvára, de nem ártana. Szeretnék én
is megállapodni, tudod? Apám, mikor meghal, utána én öröklöm az egész
mindenséget, s nem lesz időm... Semmire... S ezért szeretnék még most
rátalálni, az egyetlenre. - szemembe néz.
- S úgy érzed, ez én vagyok? - kérdezem nevetve.
- Mondhatok valami őrültséget? - kérdezi vigyorogva.
- Igen, de ha letérdepelsz és megkéred a kezem, megöllek! - kacsintok rá
nevetve.
- Azt hiszem beléd estem. S tényleg érzem, hogy te más vagy. S hogy veled
minden más lesz, mint eddig. Szóval... Kellesz, Dakota, s nem akarlak
elveszíteni. - döbbenten meredek rá. Oh baszki. Hosszú másodpercig nézek rá,
nekem mégis hosszú óráknak tűnnek.
- Állj fel. - mondom szárazon. Fura arckifejezéssel, de teszi, amire
megkértem. Felállok, ráülök az asztalra, és közelebb húzva megcsókolom. Ajkai szétnyílnak,
én pedig nem várok. Azonnal behatolok nyelvemmel, s vad latin táncba kezdek
Louiséval, miközben ujjaim a tincsei között matatnak.
- Ezek a mai fiatalok, nem tudják a vágyaikat kontrollálni. - morogja egy
mellettünk elhaladó nénike.
- Elnézést, de ezek szerint maga biztos nem volt szerelmes. - kacsintok rá
vigyorogva.
- Azt a szemtelen pofádat. Kikérem magamnak, igen is voltam. - jelenti ki.
- Tessék visszagondolni milyen volt. Utána tessék nekünk beszólni. -
füstölögve ment el, mire szem forgatva néztem Lou szemeibe.
- Meki, aztán irány haza, okéska? - kérdezem végig simítva borostás arcán.
Újabb csókot nyom ajkaimra, majd összekulcsolja ujjainkat.
- Okéka. - kuncog fel. Leszállok az asztalról, s megindulunk a meki felé.
Nem akarok gondolkodni. Nem akarok azon agyalni, mi lesz holnap. Csak ma, csak
ma az érzésnek, hogy szeretnek szerelemmel, akarok élni, s érezni szeretnék. A
mekibe betévedve én egy Happy Meal menüt kértem, s Louis is így tett. Tuti
hülyének nézhettek, de jelenleg egy dologgal voltam elfoglalva. Még pedig a
kajámmal. Kicsomagolva a sajtburgert, belé is haraptam, és az ízek szinte
robbantak a számban. Loura pillantottam, aki meglepetten nézet, majd
felkuncogott és ő is beleharapott a saját burgerébe.
- Probléma, Szívecském? - kérdezem megtörölve a szám.
- Sosem láttam még egy lányt se, aki így tömte magába a mekis kaját. -
mondta somolyogva.
- Ez van Tomlinson. - kacsintok rá, s befejezem a burgert. Elhülyéskedtünk
még egy darabig, majd elindultunk gyalog, kézen fogva haza. Louis
kínlódott egy keveset a kulccsal, majd beléptünk.
- Szóóval... Milyen filmet fogunk nézni? - kérdezem felfelé haladva.
- Mit szeretnél? - kérdezi nevetve.
- Jégvarázs! - mondom gyermeki örömmel.
- Jól van, Kincsem. Akkor az lesz. - csókot nyom számra, amit
meghosszabbítok, majd belépünk a szobájába. Ő a tévéhez megy, én pedig leveszem
a pólóm, nadrágom, s a cuccai között póló után kezdek turkálni, amit hamar
találok. Felveszem, majd kibontom melleim a melltartó rabságából, s
megfordulok.
- Hamarabb is levehetted volna a melltartót, Élet! - kacsint rám kaján
vigyorral.
- Vetkőzz inkább és gyere! - mondom nevetve, miközben beugrok az ágyba, s a
takaró alá bújok. Levetkőzik ő is, s csak a bokszert hagyva magán bebújik
mellém.
- Érdekes. - morogja magában, miközben elindítja a mesét.
- Mi csoda? - hozzábújok és mellkasára teszem fejem, miközben felnézek
szemeibe.
- Hogy amennyire kemény csaj vagy, annyira vagy ilyen elragadó és cukin
gyerekes is. - kuncog fel.
- A jégvarázs jó mese, Kicsim, majd meglátod. - rákacsintok, csókot nyomok
ajkaira, majd hozzábújva a mesére figyelek csak. Pár perc múlva pedig magával
ragad az álomvilág.
Sziasztok Manócskák! Első sorban Isten éltessen Louis Tomlinson. El sem hiszem, hogy ma lettél 25 éves.😱Másodsorban mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, s rengeteg ajándékot a fa alá. Remélem tetszett a mai rész, próbáltam egy kicsit hangulatossá tenni, nem tudom mennyire sikerült. Pusszancs, minden kedves olvasómnak! ♥ Hamarosan találkozunk 😘🎄🎄
2016. december 23., péntek
21. What is happening to me? (+18)
Ujjai letévednek a nedves alsóneműmhöz, de
ő leszakítva rólam azt, izgatni kezdi vaginám. Először csak masszíroz, majd
belém vezeti valamelyik ujját. Ajkaival nyakamra tér át, én pedig hátrahajlítom
a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Kizárom a szavakat, kizárok mindent magamból
és az érintéseknek szentelek minden percet, másodpercet. Másik keze végig
szalad derekamon, combomon, majd fenekemhez érve, belemarkol farpofámba. Nyögést
eresztek ki ajkaim közül, s újabb ujjat csúsztat be, s kettővel tágít már.
Kulcscsontomat enyhe puszikkal lepi el, végig nyal nyakam jobb oldalán, ami
kuncogást vált ki belőlem. A szemembe néz, én is így teszek. Hiába ömlik ránk
liternyi vízsugár, így is tisztán látom, ahogy láng gyullad szemeibe. Ujjaimmal
végig simítok felkarján, majd mellkasán, végül tarkóját ragadom meg és húzom
közelebb. Engedd a csóknak. Végig szaladok nyelvemmel alsó ajkán, majd
beleharapok. Szemkontaktunk nem szakadt meg, sőt egy kis gonoszság is
felcsillan abban az óceán kék íriszekben. Ajkait szétnyitja, nyelvünk mikor
összecsap, mint két ellenség, kik oly régóta sóvárognak a másik után. Hátán
végig simítok, s úgy látszik ennyire volt szüksége. Két ujját kihúzza, letépi
rólam az alsóm, s repül a melltartó után.
- Nincs nálam óvszer. - jelenti ki
beleharapva az ajkába.
- Szólj! - kacsintok rá, s ő is hamar
elvigyorodik, majd kisebb matatás után belém vezeti magát. Gyorsabb lihegések
szakadnak fel belőlem, majd teljesen megtölt. Szemembe néz, kíváncsian én pedig
füléhez hajolok.
- Mire vársz, Bébi? Mozogj! - puszit
lehelek füle mögé, mibe beleremeg, de nem kell többet mondanom. Ajkai
kulcscsontomat lepik el újra puszikkal, miközben vad tempóba kapcsolt.
Nyöszörgök. A ránk eső vízcseppek sem enyhítenek a helyzeten, mintha tűzre
benzint öntenénk. Kapaszkodom a srácba, érzem, hogy ez a menet gyors lesz, mert
se perc alatt a csúcshatáránál vagyok, s ezzel nem vagyok egyedül.
- Baba... - morog fel állatias hangon.
- Húzódj ki. - halk hangomat alig érti.
Szemembe néz, mire biccentek. Kihúzza magát, én pedig leereszkedem.
Megcsókolom, majd áttérek nyakára, miközben hajtincseit húzogatom. Mélyről jövő
sóhajt ereszt ki, elmosolyodom. Lefelé haladok, végig puszilom felkarját,
mellkasát, s így haladok, míg a térdemre nem ereszkedem. Velem szembe meredező
farka elmenetelre készen áll. Kezeimbe viszem, s érzem a lüktetést tenyerem
alatt. Felnézek rá. Hátrahajtott fejjel, lehunyt szemmel vár. Mozgatni kezdem
kezeim, majd számba vezetem a péniszét és először csak szopogatom, s az elő
váladék megindul. Végig nyalok méretén, mire hörgést kapok felülről. Újra
felpillantok. Lou engem néz, csak engem, de olyan csillogással a szemében, amit
még sose láttam. S megteszem. Bekapom a farkát, amire ő azonnal rásegít.
Hajamba túr, s tempót diktál, majd mikor eléri őt az orgazmus, mélyről jövő
morgás szakad fel belőle, keze leáll, nem add több lökést, de én nem állok le.
Lenyelve a váladékét folytatom tovább, s pár perc múlva ismét felnyög. A
második menet sokkal hamarabb vége tért. Mikor végeztem, Louis segített
felállni és csókot nyomott a számra.
- Imádnivaló vagy! - kacsintott rám,
miközben derekamra simította a kezét.
- Oh, köszönöm, mondták már. - nevetek
fel.
- Viszont te még nem mentél el, Szépségem.
S garantálom, hogy nem is fogsz könnyen. - kacsint rám gonosz mosoly
kíséretében, majd felkap, menyasszonyi stílusban, s becipel a szobába. Ledob,
majd rám mászik. Megcsókol, szenvedélyesen lágyan, ujjaival végig simít
testesemen, majd megakad vénuszdombomnál. Lejjebb csúszva csiklómat kezdi el
masszírozni, ami miatt belenyögök csókunkba.
- Helyes, jó kislány. - nevet fel, majd
puszit nyom számra, s lejjebb halad. Melleimhez érve körbe nyalja a bimbót,
majd bekapja, miközben a másik keze markolja a másikat. Ujjai ismét bennem, de
most nem tágít, hanem körözz, de még hogy. Újabb nyögés szakad fel belőlem,
mire szemembe néz. Rám kacsint, szája elhagyja mellem, majd végig puszil a
hasamon, néhol meg is szívja, majd végül elér vaginámhoz. Újabb nyögés szakad
ki belőlem, mikor belém nyal, s újabb ostorszerű csapásokkal közelebb juttat
valami újhoz. Kihúzza ujjait, s mikor elhinném, hogy szimplán csak nyalni fog valamit belém helyez. S az a valami rezegni
kezd bennem. Jajj, nee. Megtalálta.
- Mocsok. Mondtam, hogy rossz fiúkat nem
szabad a szobámba engedni. - morgok fel, s párnát szorítok szám elé.
- Ugyan, bébi, nem soká csak engem fogsz
érezni, légy türelmes. - kuncog fel, miközben a legerősebb fokozatra kapcsol.
Oh, mamám. Nyöszörgök, vonaglok, de azonnal feltűnik a szerkezet hiánya. Lou
viszont azonnal helyettesíti a farkával. Felhörgök. Rám néz, ujjaival végig
simít arcomon, majd belém lök egy hatalmasat.
- Ne félj, baba, van rajtam óvszer. -
fülemhez közel hajolva még belsőségesebbé teszi a köztünk lévő szikrákat.
Közelebb húzom, csókot lehellek ajkaira, miközben lábamat derekára kulcsolom.
Ajkaim szétnyílnak egy újabb lökésnél, s ezt kihasználva Lou nyelve átszökken
és nyelvcsatába kezdünk. Az orgazmus szele az ajtóban kopogtat, de ez nem elég.
Lou keze végig siklik testemen, belecsíp mellbimbómba, majd tovább halad s
csiklómat kezdi el masszírozni. Ez már nem csak szél. Ez egy kibaszott tornádó.
A szemembe néz, mélyen s mosolyogva biccent, miközben egy utolsó lökéssel eléri
g-pontom. Elakad a lélegzetem, s túl gyorsan kezdem beszívni utána a levegőt.
Sikításomat elnyeli Lou tűzforró ajkai, amint lecsapnak rám. Hörgése is számban
hal el, s pár másodperc múlva válunk csak el. Kihúzódik belőlem, az óvszert a
kukába dobja s eltűnik a fürdőben. Fejemet fogva figyelem a plafonon levő
csillagokat, miközben azon gondolkodom. Mi
az Atyaúristen volt ez?
Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, s holnap is hozok egyet, miveeel... Louis Tomlinson szülinapja lesz♥ meg persze karácsony 😅 Remélem tetszett ♥ Pussza minden kedves olvasómnak 😘
Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, s holnap is hozok egyet, miveeel... Louis Tomlinson szülinapja lesz♥ meg persze karácsony 😅 Remélem tetszett ♥ Pussza minden kedves olvasómnak 😘
2016. december 20., kedd
20. I think I love you (+16)
- Kicsim! - Louis. Végig simít karomon miközben,
ébresztő szavakat suttog. - Kelj fel, Életem!
- Mhmhm... Muszáj? - kinyitom szemeim, Lou
kedvesen mosolyog le rám, majd biccent.
- Ha nem szeretnél éhen halni. -
felkuncog. Lehunyom a szemem, s a kaja gondolatára hasam hangosan jelzi Lou
igazát. Kinyitom a szemeim, s a plafonra nézve meglepődöm. Hé, ezek az én
csillagaim. Felülök és körbenézek. Ez az én szobám. Furcsán nézek Loura, aki
szintén kíváncsian vizslat. Mit keresek a szobámba? Aztán tisztázódnak a
dolgok. A bátyám kért meg, eljöttem és elszakadt a cérnám. Kiadtam magamból
mindent és anya nem ítélt el, büszkék rám és szeretnek. Ami add némi erőt, sőt
rengeteg erőt és magabiztosságot add. Képes vagyok bármire. Így érzem. S nem
mindig elég, de bocsánatot fogok kérni tetteimért. Tudnia kell, hogy még ha nem
is akarom, hogy én nekem csak tényleg dugásra kellett. Féloldalas vigyort
varázsolok arcom, mert velem szembe a fiúnak elkalandozott a szeme. A szobámat
figyelte. S én is így tettem. Az egész fal fekete-fehér tapétával fut körbe, a
mennyezet teljesen fekete és csillagok vannak felragasztva, a parkettán pedig
selymes szintén fekete szőnyeg terül el. Sehol nincsenek képek, kivéve egy
helyen, de ott rengeteg. S ami nem túl kellemes csak a család. Hisz barátaim
sosem voltak, leszámítva azt az egy két évet, amíg jártam Vele. De azonnal meg
is szakadt a kapcsolatom velük. S ennyit erről. Ismét a fiúra nézek, aki már
engem néz.
- Meg vagy elégedve? Ilyen szobát
képzeltél nekem? - kérdezem vigyorogva.
- Nem, bevallom őszintén. Azt hittem
minden rózsaszín, csillám póni meg tele a barátnőid képével meg faszom se tudja
még. - mondja grimaszolva. - De ez más.
- Nem elég, hogy bejössz a szobámba
engedély nélkül, de még kritizálod is. - mondom szem forgatva, majd
elvigyorodom.
- Dakota! Louis! Gyertek kész a vacsora. -
a szüleim. Ijedten nézek a fiú kék szemeibe.
- Nyugi. Azt hiszik, a barátod vagyok. -
mondja rám kacsintva és felállunk az ágyból.
- De, Tomlinson.... - kíváncsian néz rám.
- Az is vagy.
- Uhum.. Álcából. - jelenti ki nagyot
nyelve. Látom, hogy arcán maszk csücsül.
- Ne hazudj. Nekem ne, kérlek. Tudom, hogy
igazából is szeretnéd. Tudom, hogy szeretnéd, hogy a tiéd legyek. - suttogom
halkan. Az ajtó nyílik s apám néz ránk.
- Kész a va... - nem tudja befejezni
mondatát, mert a nyakába ugrok. Elkap, s ő is szorosan húz magához.
- Sajnálom lányom, nem kellett volna,
elzavarjalak hazulról. – eltávolodom, s csak nézem apám arcát. Barna szemei
ragyognak a boldogságtól, fekete tincseibe, szürke hajszálak lapulnak meg, de
ajkain ugyanaz a mosoly pihen, ami 19 éven át, igaz a ráncok szaporodtak, de
csak egy kettő.
- Szeretlek, Apa. S nem haragszom, jól
tetted. Hisz néz rám, most nem...
- Nem lennél ilyen lelki beteg. - lemászok
és Lou mellé állok.
- Nem vagyok lelki beteg, csak túl sok
mindent tudtam meg, s ez ma kijött belőlem. - elgondolkodik, majd biccent.
Szerintem is.
- Na, menjünk, anyád tűkön ül, hogy kit szedtél
össze, te lány. - Lou rám kacsint, majd elindulunk hárman lefelé. Anya sürög-forog
a konyha és az étkező asztal között, én pedig azonnal a segítségére sietek. Rám
mosolyog, majd amint mindent kipakoltunk az asztalra, biccentett, hogy üljek
le. Így tettem. Louis apával szembe foglalt helyet, anya apa mellé, nekem pedig
maradt a Louis melletti üresen ácsorgó szék. Lehuppantam és mosolyogva néztem
bele azokba a kék szemekbe, amik kíváncsian fürkésztek.
- Szóval... Dakota, mesélj! Milyen a
maffia? - apám kezdi a szedést. Aztán anya, majd én, és Lou.
- Imádom. Bár igaz eddig nem sok mindent
csináltunk, de imádok csapatban dolgozni, meg uh.. A srácok is rendesek a
beosztásuk ellenére. - rákacsintok Loura, aki visszafogva nevetését, kuncogásba
tör ki.
- S Louis... Milyen Dakota? - kérdezi
anyám kíváncsian. A kék szemű srác rám néz, s selymes mosoly jelenik meg arcán.
- Rejtélyes. Imádni való. Bámulatos. S
olyan ártatlannak tűnik néha, közben meg már nő, sőt olykor rosszabb, mint mi
négyen. - érzem arcom piros színt ölt fel, s inkább a kajára fordítom a
figyelmem.
- S hogy történt, hogy összejöttetek?
Dakotának eddig egy fiúja volt, s annak is már öt éve. Szóval mesélj Louis. -
elvigyorodom s ismét Loura pillantok. Most ő váltott vörösbe, szólásra nyitom a
szám, de erősen markol combomba. Ránézek, meghökkenve, mire felvonja a szemét.
- Szóval az úgy volt, hogy az egyik reggelen...
- Louis keze felfelé szalad, lassan eléri a nemi szervem területét. - Épp
reggelit készítettünk azzal a sráccal, akivel addig együtt éltem, majd
becsöngettek és becsörtettek a fiúk. - bennem akad a szó. Lou ujjai a textilen
keresztül simogatja bizsergő nemi szervem, de nem hagyom abba. Nem hagyom, hogy
ő győzzön.
- Elém állt és azt mondta, a barátnőjének
kell lennem. - hirtelen volt váltás. Ujjai már nem a textilen simogattak.
Benyúlt a nadrágomba, az alsóneműm alá, s már bennem is volt a középső ujja.
Fújattam. Apa és anya összenézett, én pedig Louisra.
- Folytathatom? - ujja körözni kezdett
bennem, majd csatlakozott hozzá a gyűrűs ujja is.
- Igeen.. - kezemmel a poharamhoz nyúltam
és kortyoltam belőle.
- Szóval.. Először, ahogy Dakota elmesélte
berobbantam közéjük, majd elrángattam a parkba. Sétáltunk, majd a letisztult
tisztásra vezettem, ami ilyenkor tavasszal csodálatos. - ujjai meg sem álltak.
S nem ellenkeztem. Az érintése megremegtetett, s az hogy a szüleimmel szembe, a
családi asztalnál ujjazz meg, olyan adrenalinnal árasztott el s izgalommal,
amit még sosem éreztem. Nem hallgattam Tomlinsont, nem hallgattam anya és apa
reakcióját, a kajára központosítottam és a benne lévő ujjakra. Olyan nehéz volt
visszafognom nyögéseim, hogy a kajába fojtottam el némi hümmögést.
- Kicsim, ízlik? - anyára pillantok, aki
kedves mosollyal pillant rám.
- Igen, nagyon. - válaszolom hevesen és
gyorsan. Loura pillantok könyörgő tekintettel. Megforgatja a szemeit, s kihúzná
ujjait, de mindketten meglepődünk, mikor kezem visszanyomja ujjait.
- Fejezd be, kérlek. - tátogom. Csintalan
mosoly szökik arcára, s olyan hevesen kezd bennem mozogni az ujjam, hogy már
szinte a cél egyenesbe érzem magam, majd anyára nézek.
- S mi van az iskolával Dakota? - kérdezi
anya. Széttárom a lábaim s hátradőlök. Lehunyom a szemem, mintha gondolkodnék,
de épp azon agyalok, hogy rejtsem el az orgazmust.
- Nos, az érettségit mindenképpen
szeretném, s mivel már előre haladtam az anyaggal, úgy érzem... - nem tudom
befejezni. Lou kihúzza a gatyámból a kezét, és úgy nyúl a húshoz, majd kapja be
az egészet. Végig nyal ujjain, miközben végig a szemembe néz. - Készen állok
letenni, s amint nyílik lehetőségem megkeresem kereszt anyut, de még most sok a
munkám, s nem ártana frissíteni sem. - kifújom a bennem tartott levegőt. Apa és
anya összenézz, s mi is ezt tesszük Louissal.
- Adóssom vagy. - kacsint rám.
- Ne félj Kincsem, ezt kamatosul
visszafizetem. - ujjaim a farmeréra csusszannak, s belemarkolok dudorodó
péniszébe, majd felkapom az ő és az én tányérom.
- Köszönjük szépen a vacsorát. - mondom
anya arcára puszit nyomva.
- De alig ettél valamit. - azonnal utánam
siet, apa és a saját tányérjával.
- Én mégis tele vagyok. - mondom
somolyogva, majd elmosogatom a tányérunk.
- Segítesz akkor összepakolni? - kérdezi
mire biccentek.
- S a suliról tényleg így gondolkodsz? -
kérdezi némi csend után.
- Igen. Anya te is tudod imádtam az
iskolát, csak az osztállyal volt bajom.
- S te nem akarsz ballagást, bált?
Őrültködni? - kérdezi szomorkás mosollyal.
- Anya, hidd el elég nagy őrültségben
veszek így is részt, hisz néz rám. Egy maffiózóval járok.
- Nem úgy értettem. Normális őrültségek.
Berúgás. Kincsem te egy igazi szentlélek vagy a legrosszabbak között. Sose
szöktél el, nem feleseltél vissza. A droghoz hozzá se nyúltál. - jelenti ki.
- S ez baj? - kérdezem furcsán.
- Nem, de hogy is. Csak félek, lemaradsz
az életről. Lassan 20 vagy. - simít végig arcomon.
- S van egy csomó tapasztalatom. Ez alatt
a pár hónap alatt többet szereztem, mint az előtte lévő pár évben. Megnyugtatlak,
anyám. Minden oké velem. - mondom vigyorogva.
- Értettem. - felkuncog, aztán a szemembe
néz. - S mit csináltatok ti ketten az asztal alatt? - anya felnevet, s ehhez
csatlakozik apa röhögése is.
- Baszki erről képet kellett volna
készíteni. - apa felhorkan, majd Louis nevetése is csatlakozik.
- Drágám, nem vagyunk idióták. - mondja
nevetve anya, mire érzem totál vörösbe vált az arcom. Hupika. Bemegyünk a
nappaliba.
- Szóval maradtok éjszakára vagy... -
felnézek apa szemébe.
- Megyünk!
- Maradunk! - jelentjük ki egyszerre
Tomlinsonnal.
- Maradni akarsz? - kérdezem vigyorogva.
Elvigyorodik, s rám kacsint. - Perverz, nem, köszönök anya, apa mindent, de én
megyek. Lou meg, ha maradni szeretne...
- Kincsem... Beszéljük meg. - nincs
választási lehetőségem. Csuklón ragad és kirángat. - Adósom vagy, itt
alszunk.
- Ne már, hogy te parancsolgass! -
elmosolyodik. Közelebb hajol nyakamhoz, miközben ujjaival pólóm alá tör, s
gyengéden kezdi el simogatni a fedetlen érzékeny bőrt, miközben ajkaival gyengéd
puszikat lehel. Édes Istenem. Végig puszil alsó állkapocscsontomon,
majd két puszival feljebb államtól ajkaimra talál. S teljesen elvarázsol
gyengédségével.
- Oké, oké. De ezt befejezzük! - jelentem
ki ellökve magamtól.
- Hogy a picsába ne fejeznénk be. Sőt, te
kezded! - kacsint rám, majd kézen fogva kivezet a nappaliba, ahol anyáék is
eléggé összemelegedtek. Hupika.
- Maradunk, s ha megbocsájtotok, mi fel is
mennénk, mert Lounak hosszú napja volt. – mondom, és már rángatom is fel a
srácot magam után.
- Jó éjt, Gyerekek!
- Viszont kívánjunk! - ordít vissza Lou,
de már a szobámban is vagyunk és az ajtót bezárva, neki is esek a srácnak. Az
ajtónak dönt, belemarkol fenekembe, csípőjére tolva. Egy ideig csak élvezzük
egymás száját, majd lekerül rólunk a póló.
- Mit szólnál hozzá, ha tusolnánk? -
kérdezi félbe hagyva csók csatánkat.
- Hm.. Nem csináltam még tus alatt. -
gondolkodok el, s már meg is indulunk.
- Én sem. S eljött az ideje, hogy
kipróbáljuk. - kacsint rám, majd leenged. Leveszem a nadrágom, és aztán a
melltartómat is, de Lou megfogja a kezem.
- Dakota. Lassabban. - kuncog fel.
Biccentek. Majd beállok a tus alá és megengedve a vizet beállítom a tökéletes
hőmérsékletre. Majd megfordulok, de Lou már velem szembe van.
- Te levetkőzöl, én pedig maradjak
felöltözve? - kérdezem furán.
- Fel akarom fedezni a tested, Szívecském!
Nem kurva vagy, aki meztelenül áll elém és megkapom. A barátnőm vagy, akibe
lehet beleszerettem. - a szavai komolyak, s engem ez megrendít. Elnémulok, majd
halkan ismét megszólalok.
- Szeretkezni akarsz? - kérdezem, mire
elmosolyodik és megcsókol. Lágyan, szenvedéllyel tele. Lábaimat újra csípője
köré fonom és elveszek a csókban. Kezei a derekamat simogatják, majd
kikapcsolja a melltartómat, kihajítja és markolni kezdi melleim. Nekem pedig
végig a szavai járnak a fejembe. A barátnőm vagy, akibe lehet
beleszerettem.Sziasztok, Manócskák. Meghoztam az új részt, s hamarosan vagyis 3 napon belül jelentkezem ismét♥ Nem sokára szünet, szóval mindenkinek nagy hajrát a holnapi naphoz. Pusszika!♥
2016. december 17., szombat
19. Oh I don't know where I'm gonna go
- Nem soká jövök Hercegnőm, addig itthon maradsz és figyelsz a lakásra? -
mosolyogva biccentek, szájon csókol, miközben belemarkol fenekembe. Szép hit.
Amint elhagyja az ajtót, várok egy picit, majd felszaladok. Épp csak kezdtünk
bemelegedni Louissal, mikor hívták, hogy mennie kell a maffiához, mert gond
adódott. S ekkor villámcsapásként ért a gondolat, hogy nekem is van egy privát
ügyem, így alig vártam már, hogy lelépjen. Hogy miért hazudtam? Mert semmi köze
Louisnak ahhoz, hol járok az apja megölésének ügyében, s egyáltalán. Semmi
köze. Majdnem dugtunk, de még nem és ennyi. Álcabarátnő vagyok, nem az igazi,
akivel lelkizhet. Felöltözöm, majd bezárva a lakást, leintek egy taxit és
behuppanva lediktálom a címet. Hamar odaérünk, fizetek, majd egyenesen a bejárathoz
megyek. Telefonon keresem először.
- Szió, Tesókám. Na, hogy haladsz? - kérdezem neki dőlve a falnak.
- Vannak fejlemények, szóval jöhetsz, tesókám. - mondja gúnyosan. Sose
hívom így, kivéve, ha valami van. Oh, de még nem is egy valami.
- Akkor nyisd ki az ajtót. - nevetek fel. Pár másodperc néma csönd, majd
nyílik az ajtó. Rávigyorgok, ő pedig csak értetlenül mered rám.
- Mi a francért nem csöngettél be egyből? - kérdezi furán.
- Miért zavar az téged? Nekem jól esett, hogy nem kell látnom azt az idióta
majom pofádat! - mondom belecsípve az arcába, majd belépek.
- Én is örülök, hogy látlak. - mondja becsapva az ajtót.
- Hát még én. Mesélj mi újság? Meg van még a rúdtáncos barátnőd? - kérdezem
felülve a konyhapultra és lábamat lengetve kutakodok némi nasi után.
- Melyikről beszélsz? - kérdezi furán.
- Amikor jöttem az üggyel. - mondom rábukkanva egy félig megevett chipsre,
s elkezdem eszegetni.
- Azóta nem is láttam a csajt. - gondolkodik el. - De a száma meg van, fel
kéne hívni, kitűnő volt az ágyban, nekem meg jár a jutalom. Szóóval... Mark
Tomlinson. - mondja és egy hatalmas aktát tol a képem alá. Kiveszi a chipset a
kezemből, és ő kezdi el enni, miközben vár. Én pedig beleolvasok.
- Szóval... Büntettet előéletű, rengeteg barátnő, 10 feleség. - óvatosan a
bátyámra leesek, mint aki bólint, hogy folytassam, s folytatom. - Az apja egy
nyamvadt kis senki volt, senki sem tudja, hogy lett a maffia vezére. A pletykák
azt beszélik, hogy egy lányt, még hozzá a saját lányát áldozta fel, hogy ő lehessen
a maffia főnök. A lányról, azóta semmit nem tudunk. - olvasom fel a kisebb
cikkszerű részletet.
- Tomlinsonnak van egy nővére? - kérdezem, mire megcsóválja a fejét és egy
másik aktát rak le elém.
- Életem legérdekesebb ügyét kaptam tőled, Húgicám. Tomlinsonnak húga van,
még hozzá 22 éves. - mondja vigyorogva, nekem pedig lerohad a mosolyom.
- 2 évig Louis Tomlinsonnak egy kikúrt normális családja volt, aztán az apa
félrebaszott és odaadta a saját lányát egy maffia vezérnek? - kérdezem
lesokkolva.
- Tulajdonképpen nem. Louis és a csaj édes testvérek. Az asszony belehalt a
szülésbe. - mondja vigyorogva.
- Az aztán szép. S mit gondolsz? Meg tudom találni ezt a leányzót? - mondom
vigyorogva.
- Húgi. Ne nevettess. Dakota Lilith vagy, lassan 20 éves. Bármit meg
tehetsz, amit szeretnél. Ez a te életed, senkinek és semmi köze, mit csinálsz.
- vigyorog rám és szélesre tárja a karját. Szorosan hozzábújok, majd
elszakadunk, és a mappát kezdem el olvasgatni.
- S még mindig Horannel kavarsz? - kérdezi kuncogva.
- Neem... Vagyis bonyolult. A lényeg annyi, hogy miután szexeltünk Niallel,
Louis megjelent és kijelentette, hogy a barátnője vagyok. Szóval most
Tomlinsonnal kavarok, de közben Niallhöz húzok, mert mégis csak közelebb áll
hozzám, mint Louis. De ki tudja, Tomlinson se rossz társaság. - felnézek,
rákacsintok, mire undor ül ki arcára.
- Figyelj, ha megtalálod a csajt, hozd ide. - kinyitja a mappát és a lányra
mutat. Woaw. Hosszú szőke tincsek, gyönyörű kék tekintet, orr piercing.
Gyönyörű. De mégis... Valahonnan annyira ismerős. S akkor elkezdem olvasni ki
ő, mi ő.
Név: Perrie Edwards
Kor: 22 év
Foglalkozás: Felszolgáló
Rövid élettartalom: Nevelőszülőkhöz került, az anya belehalt a szülésbe, az
apa pedig nem bírta volna a két gyereket felnevelni. A család Londonban él,
nyugis körülmények között.
A bátyámra nézek.
- Nagyon fel fogom kavarni ennek a csajnak az életét? - kérdezem az ajkamba
harapva.
- De még annál is jobban. - kacsint rám nevetve.
- S mond csak, apáék felől tudsz valamit? - kérdezem bezárva a mappát, és a
táskám mélyére süllyesztem, mindkettőt.
- Apa beletemetkezett a munkába, anya tönkrement. Talán meg kéne őket
látogatni. - mondja mélyen a szemembe nézve. Biztos, hogy nem. - Kérlek Dakota.
Beugrottam hozzájuk valamelyik nap, s borzalmas, amit ott láttam. Kérlek
Dakota, Ha nem is értük, gondolj rám meg anyára. Vagy csak rám. - mondja, mire
ajkamba harapva elgondolkozom. Igaza van. Hiányoznak a szüleim nekem is, de nem
akarok újra azzal a tekintette találkozni. Azzal a "Mi a franc?"
"Hol basztuk el a nevelésed?" "Csalódtam benned!".
Borzalmas volt akkor egyszer is köszönöm.
- Dakota. Megerősödtél. Már nem vagy apuci kicsi lánya. Dakota Lilith vagy,
érett nővé váltál. Megöltél egy maffia főnököt! - markol bele a vállamba.
- Sose találod ki volt az a maffia főnök. - nézek bele barna szemeibe.
Kíváncsian biccent, én pedig félmosolyt eresztek.
- Eliot, azaz... - kezdek bele, de a kezét a számra teszi.
- Megölted mind a kettő Zepp fivért? - ajkai elnyílnak egymástól, én pedig
biccentek. - Húgi, te beteg állat vagy. - nevet fel és magához húz.
- Egyetértek. Szóval... Azt mondod, készen állok egy találkozásra
apámékkal? - kérdezem alsó ajkamba harapva.
- Váltig állítom, hogy képes vagy elengedni a múltat és ellátogatni
hozzájuk. Kitépted magad az életükből, és az iskolából is. Szegény keresztanyád
is ki van. Ideje visszacsöppenni egy picit az igazi életbe. Ideje kipukkasztani
azt a nyamvadt buborékot, amiben az óta benne vagy, mióta eljöttél otthonról. -
mondja komolyan. S igaza van. Nem szökhetek el a problémáim elől újra és újra.
Ideje szembe néznem velük.
- Rendben. Akkor most elmegyek anyáékhoz. - próbálom magabiztosan, de
hangom így is megremeg egy picit. Nem futok el többé. Elmegyek, és igazi nő
leszek végre valahára.
Leállítom a kocsi motorját. Mély levegőt veszek, és a házra pillantok.
Semmit se változott, 19 évig itt éltem, akkor most pár hónap után miért félek
bemenni? Gyönyörű házunk volt és gyönyörű gyerekkorom is. S elég csak a házra
pillantani, bent pedig emlékek milliárdja lepne el. Mégis kezem nem mozdul a
kormányról. Nem csak félek, rettegek bemenni. Hisz ezek csak a szüleim.
Nyugtatgatom magam, de semmit nem érek vele. Mély levegőt veszek.
3
2
1
Kiszállok a kocsiból, s meg sem állok, még az ujjam a csengőre nem téved.
Megnyomom, s rögtön el is kapom. Mit csinálok? Mit csináltam? S kinyílik az
ajtó. Anyám áll ott megtört tekintettel aztán megpillant. Szemembe néz, s
azonnal magához szorít.
- Kicsim. Azt hittem meghaltál! - zokog fel a vállamba. Magamhoz ölelem, s
csak némán nyugtatom, míg én épp megállítom a belőlem feltörő sírást.
- Gyere beljebb! - megtöri arcát, elengedve és betessékel. Ajkain széles
mosoly, szeme ragyog. S ezt én váltottam ki belőle. Tényleg elbasztam, s most
itt vagyok, hogy helyre hozzam a hibáim.
- Sajnálom, hogy akkor csak úgy szó nélkül leléptem. - anyám rám néz, belenéz
mélyen a szemembe, miközben arcomat cirógatja.
- Dakota. Drága kicsi lányom. Neked nem kell semmit se sajnálnod. Inkább én
kérem, hogy megbocsáss. Hagytam, hogy elmenj hozzájuk, hagytam, hogy apád csak
elzavarjon a családi fészekből, s ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak. -
elmosolyodva megrázom a fejem.
- Nem, anyám. Így volt jó. Nézd meg. Felnőttem. Igaz, még nem konyítok
annyira az élethez, de most ezzel kell beérni. S ne haragudj se magadra, se
apára. Hidd el így volt jó. Így volt a helyes döntés. - szeme újra könnyebb
lábad, arcon puszil, majd a konyhába lép. Utána megyek és felülök az egyik
bárszékre.
- Épp sütit sütök, apád nem sokára haza ér, aztán vacsizunk. Maradsz
vacsiig, igaz? - kérdezi reményteli zöld szemeivel.
- Hogy a picsába ne? Tudod, mennyire hiányzott már a főzted? - kérdezem
vigyorogva. S így van. Végig pillantok a lakáson, s rengeteg emlék tör fel
bennem. Ahogy négyen társasoztunk, amikor a bátyámmal verekedtünk. A lépcsőről
leesés. A könnyek már marják a szemem, annyira ki akarnak szabadulni, de nem
szabad. Hiányzik az a szabad múltam, mikor a legnagyobb gondom az volt, hogy
bosszút álljak a bátyámon, hogy anya nyugtató karjaiban, édes, szavaira aludjak
el, s hogy apa puszijai meggyógyítsanak. De ez már a múlt, hiszen már nem 5
éves kis szaros vagyok, hanem 19 éves nő. Rengeteg gyilkossággal.
- S mesélj Kincsem? Mi újság feléd? - zöld szemei kíváncsian csillognak.
- Tényleg kíváncsi vagy, anya? - kérdezem féloldalas mosollyal.
- A legkíváncsibb.
- S mi van, ha csalódást okozok? - kérdezem halkan. - Mi van, ha nem az
lettem, akivé akartatok apával? - lehajtom a fejem, s könnyeimet szabadjára
engedem.
- Ide figyelj, Dakota Lilith. Apáddal büszkék vagyunk rád, főleg az apád.
Elhiheted nekem még a bátyádnál is büszkébb az ő kicsi lányára, s te sose
tudnál csalódást okozni nekünk. - mondja felemelve állam, s mélyen szemembe
néz.
- De anya ez nem helyes. Nem helyes, hogy ártatlan embereknek oltom ki az
életét. - zokogok fel. - Unom az életem. Unom, hogy ölnöm kell, ki nem
állhatom. Normális életre vágyok.
- Kincsem! - hangja elérzékenyül, s magához szorít, én pedig kiadok
magamból mindent. Elmesélek mindent és ő nem tesz mást, csak meghallgat és
szorosabban ölel. S erre van szükségem most. Egy védelmező ölelésre, ami nem
hozza fel a bűneim, nem mondja meg, mit kell tennem. Csak hallgat és szorít. S
megnyugvást találva, megmondom, hogy ledőlök egy picit. Biccent, majd homlokon
puszil. Felmegyek a szobámba és nem nézek széjjel, csak ledőlök. Magamhoz
szorítom a kedvenc plüssöm, a fejemre húzom a takarót, és perceken belül már
messze járok. Messze a való világtól.
Sziasztok Manócskák! Itt is lenne az új rész remélem ez is tetszeni fog, mint az eddigiek :3 Következő héten ismét új két résszel jelentkezek addig is pusza minden kedves olvasómnak!
2016. december 14., szerda
18. Baby, go on, twist the knife
Volt már olyan érzésetek, mintha ha a testi vonzódás ellentétben a lelki
vonzódással ketté szakítana? Hogy szinte rajongsz az egyikért, könyörögsz, hogy
hozzád érjen, hogy magáévá tegyen, s addig kényeztessen s juttasson a csúcsra
ameddig csak lehetséges. S mi van a lelki vonzódással? Miért van az, hogy
próbálnám magam jól érezni, de a szívem, az agyam tönkretesz. A testem felett
nincs kontrollom, átvette az uralmat Louis Tomlinson őnagysága, de a szívem.
Darabokra törik minden percben és nem értem miért. Nem vagyok szerelmes. Ez nem
lehet az. Mégis akárhányszor Rá gondolok újabb hasadás keletkezik rajta. Ez nem
jó, nagyon nem jó.
- Befejezzük, amit otthon elkezdtünk? - ujjaival arcomat cirógatja, s még
ha csak egy másodpercnyire is átadom magam ennek az érzésnek. Olyan régen
törődtek már velem, mint nő. S ez annyira elvarázsol. De ez csak egy
rajongás.
- Tulajdonképpen nem. Fáradt vagyok, és szerintem én hazamegyek, de te
élvezd a bulit. Egész este velem foglalkoztál, majd Liamékhez. – mondom, s
végig simítok borostás arcán. Elmosolyodik, biccent ajkát enyémre tapassza, s
elveszek. Fellegek közé lök, majd taszít le ismét a földre, amint elválik.
- Rendben, de mindenképpen adósom vagy. Felizgatsz, és itt hagysz, ez nem buli.
Légy jó, Hercegnőm! - megfordulok, mire egy ütés éri a farpofám.
- Hey! – hátra fordulok, rám kacsint pimasz mosollyal. - Mocsok. - nevetve
indulok le, a konyhában észreveszem Harryt és Liamet. Intek nekik, csókot
dobok, amit vigyorogva kapnak el, majd ők is biccentenek. Elhagyom a lakást, ám
az előttem lévő látványra nem számítottam. A padkán Niall ül. Felismerem
hátulról. De mit keress itt? Zavartan indulok meg, magassarkúm kopog a betonon,
amit megunok és leveszem majd a fűbe dobom őket. Csak két borzalmas cipellő.
Felőlem el is vihetik.
- Helló. - huppanok le mellé, s ekkor észreveszem, még ha csak egy gyors
pillanatra is, szeme könnyes és piros. Felszipog. - Niall. Mi a baj? - kérdezem
halkabban. Felnevet, gúnyosan.
- Mégis mi? Feledkezzünk meg arról, hogy egy napja még velem kúrtál,
Dakota, most pedig ugyanabban a házban másnak rakod szét a lábad. Ribanc vagy,
és soha a büdös életbe nem akarlak látni. Annyira elhittem, hogy te más vagy,
tudod? Hogy te nem fekszel össze, csak úgy mindenkivel. De akkorát tévedtem. -
feláll és ott hagy.
Auch
Auch
Auch
Hey
Nem nézek utána, hagyom, hogy átjárjon a színtiszta bűntudat, hisz igaza
van. Irtó undorító módon viselkedtem vele, előtte. Viszont ezek szerint többet
jelentettem neki, mint holmi kaland. Nem akadt volna ki így. Viszont az
utolsóban nagyon nincs igaza. Annyira megmondanám neki, hogy bennem mindenki
csak csalódik, vagy csalódni fogsz. Senki nem ismer. S annyira
felpofoznám. A bűntudatot harag, gyűlölet váltja fel. S nem Horant gyűlölöm,
hanem a szavait. Nem vagyok ribanc. Ugyanezt csinálja szinte mindegyik srác. Ha
baszhatnéka van, fogja és keress magának valami lányt, akivel lezavarja azt a
menetet. De ellenkező esetbe a lánynak nem lehet csak úgy mással lefeküdni. S
most leginkább az a férfi jut eszembe, akivel lezavartam egy menetet abban a
kisboltban. Akkor egyikük sem szólt semmit. Jó, igaz van különbség a két eset
között. De úgy még nem tettem szét a lábam Louisnak. S zavar, hogy Niall azt
feltételezi, hogy csinálnám Tomlinsonnal a saját házába. Taj paraszt seggfej
nem vagyok. Vagy mégis... Sóhajtok. Elegem van a gondolatokból, hogy ki utál,
vagy ki nem. Elegem van a véleményekből. Nekem erre nincs szükségem.
Mély levegő.
Egy taxi halad el az utcában, én pedig leintem. Megáll, beülök hátra és
lediktálom a címet. Kikapcsolom a fejem. Mára nem akarok több gondolatmenetet
végig hajtani. Aludni szeretnék egy kiadósat. Kifizettem a fuvart, kiszállok és
a ház felé ballagok. A zsebemből előveszem a pótkulcsot, ami azelőtt adott át
nekem Lou, mielőtt leléptünk volna a buliba. Belépek, s teljes sötétségbe
hagyom a lakást. Megnyugtat. Bezárom, a kulcsot a pultra teszem. Úgy mozgok,
mint ha vakon is kiismerném magam, pedig csak jól látok sötétben. Iszok egy
pohár vizet, majd felsietek, miközben lekapom magamról a cuccaim. Mire felérek,
csak az alsónemű marad rajtam. A levetett ruhákat a szobám sarkába dobom, majd
holnap foglalkozom velük, pólóba bújok és bedőlök az ágyamba. Pár perc múlva el
is ragad az álomvilág.
Hirtelen riadok fel, egy nappaliban vagyok. Takaros, túl világos, de egy
csodálatos nappaliban. Hol vagyok? Felpattanok, ami kisebb szédelgéssel jár, de
nem állít meg, tovább megyek. Semmi kép nincs a falon, így egy darabig még
mindig nem derül ki, hol vagyok. A konyha lélegzetelállítóan gyönyörű, de most
ez sem tud annyira lekötni. Hol vagyok? Felfelé indulok, az emeletre, de itt
sincsen senki és semmi, amiből kiderülni. Majd benyitok egy szobába, s velem
szembe Horan áll, vigyorog rám, keserűen, miközben ujjai között kést forgat.
- Végre, hogy ide találtál. - mondja, s kezét nyújtja. Meg akarok szólalni,
de mégsem. Meg akarom kérdezni, hol vagyunk, miért van kés a kezében, de közben
mégsem. Csak némán figyelem, s a kezem magától lendül. A kezeibe téved, ő pedig
közelebb von magához. Megcsókol, s én szétolvadok. Ajkaink íze áramütés és
mintha ezer darabkára esnél össze, de ő mégis egyben tart. Kezével megcirógatja
az arcomat, amitől lehunyom a szemem. Többet akarnék, de ekkor éles fájdalom
hatol mellkasomba. Elválok, mire Niall felnevet.
- Ez aranyos volt, Dakota. Milyen szépen elhitted, hogy te meg én. -
felnevet. Nevetése gunyoros. Lepillantva a kést látom meg magamba. Kifújom a
levegőt és megszólalok, mélyen szemébe nézek.
- Mert egyszer félre léptem ezt érdemlem? Akkor gyerünk, Niall. Légy igazi
maffiózó. Egyetlen hibámért, szúrj kést a szívembe és ne hagyj így meghalni.
Ölj meg rendesen. - elvigyorodik, ám szeme meglepettséget tükröz. Majd közelebb
jön, mélyen néz szemembe, miközben megragadja a kés markolatát.
- Szeretlek, Dakota. De te és a tetteid kényszerítettek erre. -
elmosolyodom. Aztán megszűnik a fájdalom, egy tompa koppanás, talán a testem,
de eltűnnek szépen lassan az érzések, a hallásom, majd a látásom is odavész.
Pár pillanat múlva pedig a szívem is leáll dobogni, s csak zuhanok. Zuhanok a
sötétségbe. Ekkor valami bizsergető érzés kelt hatalmába. Nem tudom, mi
történik, hisz meghaltam, mégis mintha...
- Mi az atya úristen? - kérdezem felkiáltva. Szobában vagyok, lábaim terpeszben s onnan kukkant ki Tomlinson lefetyelve. S nem hagyja abba, folytatja, amit elkezdett, én pedig hátraesek. Nyöszörgök, könyörög, hogy gyorsabban. S megteszi. Vonaglok alatta, majd hátam ívbe feszül. Megmarkolja a combjaim, s kinyal, mint a mézes bödönt Micimackó. Majd felém mászik és gyors csókot nyom ajkaimra.
- Jó reggelt, Hercegnőm. Hogy aludtál? - veszek néhány pár lélegzetet, majd
leteperem a fiút, s így már ő van alattam. Legyen Niallnek igaza. Meguntam,
hogy mások szabályai szerint éljek. Egyetlen hiba nem hiba. Rengeteg kell.
Rákacsintok, majd megmarkolva férfiasságát, ellepem puszikkal a mellkasát, s
lefelé haladok.
Sziasztok Manócskák! Meghoztam az új részt, ami remélem tetszett nektek. A következőt pénteken olvashatjátok! Köszönöm a megtekintést és a komikat♥
Sziasztok Manócskák! Meghoztam az új részt, ami remélem tetszett nektek. A következőt pénteken olvashatjátok! Köszönöm a megtekintést és a komikat♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)