18. Baby, go on, twist the knife

Volt már olyan érzésetek, mintha ha a testi vonzódás ellentétben a lelki vonzódással ketté szakítana? Hogy szinte rajongsz az egyikért, könyörögsz, hogy hozzád érjen, hogy magáévá tegyen, s addig kényeztessen s juttasson a csúcsra ameddig csak lehetséges. S mi van a lelki vonzódással? Miért van az, hogy próbálnám magam jól érezni, de a szívem, az agyam tönkretesz. A testem felett nincs kontrollom, átvette az uralmat Louis Tomlinson őnagysága, de a szívem. Darabokra törik minden percben és nem értem miért. Nem vagyok szerelmes. Ez nem lehet az. Mégis akárhányszor Rá gondolok újabb hasadás keletkezik rajta. Ez nem jó, nagyon nem jó.

- Befejezzük, amit otthon elkezdtünk? - ujjaival arcomat cirógatja, s még ha csak egy másodpercnyire is átadom magam ennek az érzésnek. Olyan régen törődtek már velem, mint nő. S ez annyira elvarázsol. De ez csak egy rajongás. 

- Tulajdonképpen nem. Fáradt vagyok, és szerintem én hazamegyek, de te élvezd a bulit. Egész este velem foglalkoztál, majd Liamékhez. – mondom, s végig simítok borostás arcán. Elmosolyodik, biccent ajkát enyémre tapassza, s elveszek. Fellegek közé lök, majd taszít le ismét a földre, amint elválik.

- Rendben, de mindenképpen adósom vagy. Felizgatsz, és itt hagysz, ez nem buli. Légy jó, Hercegnőm! - megfordulok, mire egy ütés éri a farpofám.

- Hey! – hátra fordulok, rám kacsint pimasz mosollyal. - Mocsok. - nevetve indulok le, a konyhában észreveszem Harryt és Liamet. Intek nekik, csókot dobok, amit vigyorogva kapnak el, majd ők is biccentenek. Elhagyom a lakást, ám az előttem lévő látványra nem számítottam. A padkán Niall ül. Felismerem hátulról. De mit keress itt? Zavartan indulok meg, magassarkúm kopog a betonon, amit megunok és leveszem majd a fűbe dobom őket. Csak két borzalmas cipellő. Felőlem el is vihetik. 

- Helló. - huppanok le mellé, s ekkor észreveszem, még ha csak egy gyors pillanatra is, szeme könnyes és piros. Felszipog. - Niall. Mi a baj? - kérdezem halkabban. Felnevet, gúnyosan. 

- Mégis mi? Feledkezzünk meg arról, hogy egy napja még velem kúrtál, Dakota, most pedig ugyanabban a házban másnak rakod szét a lábad. Ribanc vagy, és soha a büdös életbe nem akarlak látni. Annyira elhittem, hogy te más vagy, tudod? Hogy te nem fekszel össze, csak úgy mindenkivel. De akkorát tévedtem. - feláll és ott hagy.

Auch

Auch

Auch

Hey

Nem nézek utána, hagyom, hogy átjárjon a színtiszta bűntudat, hisz igaza van. Irtó undorító módon viselkedtem vele, előtte. Viszont ezek szerint többet jelentettem neki, mint holmi kaland. Nem akadt volna ki így. Viszont az utolsóban nagyon nincs igaza. Annyira megmondanám neki, hogy bennem mindenki csak csalódik, vagy csalódni fogsz. Senki nem ismer. S annyira felpofoznám. A bűntudatot harag, gyűlölet váltja fel. S nem Horant gyűlölöm, hanem a szavait. Nem vagyok ribanc. Ugyanezt csinálja szinte mindegyik srác. Ha baszhatnéka van, fogja és keress magának valami lányt, akivel lezavarja azt a menetet. De ellenkező esetbe a lánynak nem lehet csak úgy mással lefeküdni. S most leginkább az a férfi jut eszembe, akivel lezavartam egy menetet abban a kisboltban. Akkor egyikük sem szólt semmit. Jó, igaz van különbség a két eset között. De úgy még nem tettem szét a lábam Louisnak. S zavar, hogy Niall azt feltételezi, hogy csinálnám Tomlinsonnal a saját házába. Taj paraszt seggfej nem vagyok. Vagy mégis... Sóhajtok. Elegem van a gondolatokból, hogy ki utál, vagy ki nem. Elegem van a véleményekből. Nekem erre nincs szükségem.

Mély levegő.

Egy taxi halad el az utcában, én pedig leintem. Megáll, beülök hátra és lediktálom a címet. Kikapcsolom a fejem. Mára nem akarok több gondolatmenetet végig hajtani. Aludni szeretnék egy kiadósat. Kifizettem a fuvart, kiszállok és a ház felé ballagok. A zsebemből előveszem a pótkulcsot, ami azelőtt adott át nekem Lou, mielőtt leléptünk volna a buliba. Belépek, s teljes sötétségbe hagyom a lakást. Megnyugtat. Bezárom, a kulcsot a pultra teszem. Úgy mozgok, mint ha vakon is kiismerném magam, pedig csak jól látok sötétben. Iszok egy pohár vizet, majd felsietek, miközben lekapom magamról a cuccaim. Mire felérek, csak az alsónemű marad rajtam. A levetett ruhákat a szobám sarkába dobom, majd holnap foglalkozom velük, pólóba bújok és bedőlök az ágyamba. Pár perc múlva el is ragad az álomvilág.

Hirtelen riadok fel, egy nappaliban vagyok. Takaros, túl világos, de egy csodálatos nappaliban. Hol vagyok? Felpattanok, ami kisebb szédelgéssel jár, de nem állít meg, tovább megyek. Semmi kép nincs a falon, így egy darabig még mindig nem derül ki, hol vagyok. A konyha lélegzetelállítóan gyönyörű, de most ez sem tud annyira lekötni. Hol vagyok? Felfelé indulok, az emeletre, de itt sincsen senki és semmi, amiből kiderülni. Majd benyitok egy szobába, s velem szembe Horan áll, vigyorog rám, keserűen, miközben ujjai között kést forgat.

- Végre, hogy ide találtál. - mondja, s kezét nyújtja. Meg akarok szólalni, de mégsem. Meg akarom kérdezni, hol vagyunk, miért van kés a kezében, de közben mégsem. Csak némán figyelem, s a kezem magától lendül. A kezeibe téved, ő pedig közelebb von magához. Megcsókol, s én szétolvadok. Ajkaink íze áramütés és mintha ezer darabkára esnél össze, de ő mégis egyben tart. Kezével megcirógatja az arcomat, amitől lehunyom a szemem. Többet akarnék, de ekkor éles fájdalom hatol mellkasomba. Elválok, mire Niall felnevet.

- Ez aranyos volt, Dakota. Milyen szépen elhitted, hogy te meg én. - felnevet. Nevetése gunyoros. Lepillantva a kést látom meg magamba. Kifújom a levegőt és megszólalok, mélyen szemébe nézek.

- Mert egyszer félre léptem ezt érdemlem? Akkor gyerünk, Niall. Légy igazi maffiózó. Egyetlen hibámért, szúrj kést a szívembe és ne hagyj így meghalni. Ölj meg rendesen. - elvigyorodik, ám szeme meglepettséget tükröz. Majd közelebb jön, mélyen néz szemembe, miközben megragadja a kés markolatát.

- Szeretlek, Dakota. De te és a tetteid kényszerítettek erre. - elmosolyodom. Aztán megszűnik a fájdalom, egy tompa koppanás, talán a testem, de eltűnnek szépen lassan az érzések, a hallásom, majd a látásom is odavész. Pár pillanat múlva pedig a szívem is leáll dobogni, s csak zuhanok. Zuhanok a sötétségbe. Ekkor valami bizsergető érzés kelt hatalmába. Nem tudom, mi történik, hisz meghaltam, mégis mintha...

- Mi az atya úristen? - kérdezem felkiáltva. Szobában vagyok, lábaim terpeszben s onnan kukkant ki Tomlinson lefetyelve. S nem hagyja abba, folytatja, amit elkezdett, én pedig hátraesek. Nyöszörgök, könyörög, hogy gyorsabban. S megteszi. Vonaglok alatta, majd hátam ívbe feszül. Megmarkolja a combjaim, s kinyal, mint a mézes bödönt Micimackó. Majd felém mászik és gyors csókot nyom ajkaimra.

- Jó reggelt, Hercegnőm. Hogy aludtál? - veszek néhány pár lélegzetet, majd leteperem a fiút, s így már ő van alattam. Legyen Niallnek igaza. Meguntam, hogy mások szabályai szerint éljek. Egyetlen hiba nem hiba. Rengeteg kell. Rákacsintok, majd megmarkolva férfiasságát, ellepem puszikkal a mellkasát, s lefelé haladok. 

Sziasztok Manócskák! Meghoztam az új részt, ami remélem tetszett nektek. A következőt pénteken olvashatjátok! Köszönöm a megtekintést és a komikat♥

17. I don't need your body by my side

Niall Horan😐

- Dugtatok? - néz rám Harry.

- Igen. - felelem megrökönyödve.

- S milyen volt? - Liamre pillantok. Nem tudom elmondani, képtelen vagyok. Ez a lány maga a tökéletesség számomra. Érintései megbolondítanak, tekintette elvarázsol, mintha egy teljesen másik városban, országban, univerzumban, világban lennék. Ahogy testünk összeforrt az éjjel, s tudom, hogy nem csak én. Ő is érezte, erre képes volt itt hagyni.

- Jól van, haver, nyugi látunk mindent az arcodon. - nevet fel Harry. - Szereted? - megrökönyödök.

- Nem. - vágom rá.

- Hazudsz. Ilyen hirtelen még ételre sem vágtad rá, hogy igen. Szóval... Ennyire megbolondított? S hagyod, hogy lelépjen Louissal? - Liam a tekintettemet keresi s meg is találja.

- Mert ő lesz a maffia főnök, s holmi érzelmek miatt, nem fogok ellene fellázadni. - jelentem ki.

- Holmi érzelmek? Ha Dakota hallaná, ezeket tökön rúgna, Horan. - röhög fel.

- Miért is? Nem érez irántam semmit, csak dugtunk. - hazudok. hazudok. hazudok. Tuti nem csak dugtunk. Ha mégis volt benne valami. Valami más. Olyan másnak tűnt az egész.

- Horan. Legalább nekünk ne hazudj, ha már magadnak igen. - mondja Harry sóhajtva. - A csaj majd hátast dobott, mikor Louis csak így beállt és azt mondta az ő barátnőjének kell lennie. S tudod mi történt? Te átengedted Louisnak. S ez neki szarul esett, s úgy volt vele, akkor inkább megy Louissal, aki felvállalja őt, mint marad veled, aki letagad mindent, csak hogy a főnökének benyalhasson. - lesütöm a szemem. Igazuk van. Akkora egy szerencsétlen faszfej vagyok.

- S most? - kérdezem tőlük.

- Figyelj, szard le. Sodródj az árral. Ha szeret, belátja miért tetted és visszajön. Vagy ott marad Lounál és beleszeret. Bármi megtörténhet. - ránt vállat Harry.

- S mit csinál három szingli srác? - kérdezi Liam felbontva a vodkás üveget és beleiszik.

- Elmegy bulizni? - kérdezem.

- Vagy ők maguk rendeznek egy bulit. Ne hagyjuk már a gerlepárnak, hogy szórakozzanak azok kettecskén. - auch. - Szóval este 8-kor kezdődik, s akkor majd felhívom Louist, hogy kötelessége megjelenni ezen a partin, amit azért tartunk, mert miénk Észak-Írország.

- De azt már megünnepeltük. - mondja Harry furcsa tekintettel. Kiveszem Liam kezéből az üveget, s belekortyolva elvigyorodom.

- Styles, egy buli nem buli. - összeröhögünk Liammel, majd mind a hárman elkezdjük terjeszteni a bulit. Fél órán belül pedig már a kocsiban ülünk, s boltba tartunk. Liam és Harry megveszi a piákat, míg én felvásárolok jó sok nasit. De még a nasi sem tudja kiverni a fejemből az éjszakát. Így csak mindent bedobálok a kocsikba, s nézek ki a fejemből. Annyira meseszép volt, annyira tökéletes volt minden. Aztán egyszer csak bumm... Megjelent Louis, s mintha én lennék a sárkány, akitől meg kellett menteni a leányzót, elvitte tőlem s ki tudja egyáltalán visszajön-e. Nem szeretem, de mégis van valami vonzódás közöttünk, már az elejétől. Van benne valami, ami egyszerűen nem engedi, hogy mással legyek. 

- Nem tudna vigyázni fiatalember? - idős nénike néz rám morcosan, lenézek, látom fellöktem a kosarát.

- Ezer bocsánat. Elbambultam. - mondom és gyorsan visszapakolom a kiesett termékeket. A nénike morog valamit az orra alatt, majd elviharzik. Hülye nyanya. Szem forgatva tolom tovább a kocsit, majd a kasszához megyek. Készpénzzel fizetek, mint mindig. Mi, maffiózók sose fizetünk bankkártyával. Mindig van nálunk egy nagyobb összeg, vagy a fegyverünk. De most a boltban vagyok, nem kell a balhé. A kocsiba bedobom a cuccokat, visszatolom a helyére, s elszívva egy cigarettát várom a másik kettőt, akik hamar meg is jelennek.

- Azt a haver. Tényleg durván ki lehetsz. Mióta nem gyújtottál már rá? 2-3 éve? - kérdezi Harry Liamtől.

- Én mondtam, hogy a kicsi Horan szerelmes. - eldobom a csikket, rátaposok, majd beülök a kormányhoz. A másik kettő is beül hátra, majd elindulunk.

- Akkor sziesztázunk a buli előtt. - hátra pillantok, mire Liamtől egy gúnyos mosolyt kapok. Kezdenek felkúrni. Megállok a piros lámpánál, majd a sárgánál jobban megnyomom a gázt, s a zöldnél már szinte suhanok.

- Nocsak, Horanben felébredt a száguldási vágy? - kérdezi Harry nevetve, mire még jobban a gázra nyomok. Így se perc alatt haza érkezünk. Kipakolunk, előkészülünk, s meg is jelennek az első vendégek. Mindenki hozz némi piát, s a hifihez lépve pörgetem be jobban a bulit. Pár perc múlva ismét csengetnek.

- Nyitom. - mondom túlüvöltve a tömeget. Azért nem kevesen gyűltünk már össze. S ekkor kinyitom az ajtót, én pedig meghalok egy kicsit. Louis és Dakota mosolyognak rám széles mosollyal. Louis kezei a lány derekán pihennek, s fordítva is így van. S fáj bevallanom, de nagyon összepasszolnak. Biccentek, arrébb állok az ajtóból, ők pedig belépnek. S elkezdődött a pocsék napon fénypontja a még szarabb este/éjszaka. A konyhába megyek s a fájdalomra szeszt keresek, s találok is nem kevés mértékkel. A vodka széjjelmarja a torkom, de jól eső, bizsergéssel tölt el, amint a gyomromba köt ki. Kiürítem az üveg tartalmát, s egy pohár whiskyt iszok még, s érzem, totál k.o.n vagyok, kezdetét veheti a buli. A nappaliba megyek a hifihez, s egy másik, pörgősebb számot teszek be. A "táncparkett" közepére vettem magam, majd egy lányhoz simulok.

Ő élvezi.

Én nem.

Tekintettem az embereket kémleli. Hol van ő? De nem találom, aztán mégis.... S még jobban széttörök. Horan nem vagy szerelmes! Ugyan olyan ribanc ő is, mint a többi.

De még se...

Hátrálok s leülök a székre, s továbbra is őket nézem. Louis vigyorogva ül a kanapén, miközben Dakota terpeszben foglal rajta helyet. Szoknya van, a lányon könyörgöm. A faszfej kezei a lány derekán pihennek, s ujjaival simogatja azt, miközben Dakota ujjai a srác tarkóját masszírozzák. S aztán összeforrnak egy csókban. Undorítóak. De ezzel a jelenet nem ért véget. Dakota mozogni kezd, előre-hátra, amivel begerjeszt szinte bárkit, aki őket figyeli, s ez alá vesszük a faszfejt is, aki érzi is a mozdulatokat. Ráharap édes alsó ajkára, amit egykoron még én csókoltam, pontosabban egy napja, majd nevetve elengedi. A lány is nevet. Majd felfelé biccent, s én ezt már nem bírom. A szívem őrülten ver, nem kapok levegőt. Muszáj ki mennem. S így is teszek. Leülök a ház előtt lévő padkára, s csak levegő után kapkodok, miközben próbálok nem a folytatásra gondolni.

Nem megy. 

Túl elevenek még a tegnapi események. S a könnyeim szétmarják a szemeim. Hogy lehettem ekkora nyomorult? Hogy engedhettem, hogy csak úgy kisétáljon az életemből.

Mi van, ha tényleg szeretem?

S mégis gyűlölöm, hogy szeretem, mert utálni akarom. Mélységesen utálni, hogy ezt tette velem, hogy ezt teszi velem.

Sziasztok, Manócskák. Sajnálom a késést, de úgy éreztem, hogy pénteken délután és a szombati nap nem lett volna illő kirakni ezt a részt. Szóval remélem tetszett nektek, s több késés nem lesz, jövőhéten hozom a következő kettőt, addig is puszi minden kedves olvasómnak ♥ Rest In Peace Johannah Deakin ♥

16. So forget the rules

- Louis ez nem így megy! - nyitom szólásra a számat. - Beállítasz és lefoglalsz? Gondolkozz már. Mi a jó Isten ütött beléd?

- Apám. - jelenti fog csikorgatva. - Tudni akarja, ismerni akarja azt a személyt, aki kiherélte a maffia főnököt. Mikor megtudta, hogy ez te vagy... Megkérdezte, ki vagy te nekem, hogy így ellenszegültem szavának. S én azt mondtam a barátnőm. - féloldalas mosolyt varázsol ajkaira. - Szóval most pakolj, Dakota költözöl, hozzám. - kacsint rám. S most Niall szemébe nézek, fájdalom és kíváncsiság, s mikor számmal "sajnálom"ot tátogok, szeme könnybe lábadva fordul és hagyja el a konyhát. Sóhajtva indulok fel, majd hamar összepakolok s már csak a szobától kell elköszönöm, de úgy látszik ezt egyedül csak én gondolom, hogy kell egy kis idő nekem, mert Louis toppan be az ajtón. Leül az ágyra s kezével kétszer megpaskolja a takarót. Leülök mellé mosolyogva, és kíváncsian nézek rá.

- Nem vagyok vak, Dakota. Láttam, ahogy Niallel egymásra néztetek, s abban is biztos vagyok, hogy dugtatok az éjjel folyamán. De nem ezért vagyok itt. El kell játszanod a barátnőmet, de nem muszáj szexelnünk, akármennyire is akarok. Úgy jöttem ide, hogy végre alkalmam nyílik veled lennem kettecskén, de aztán kettőtökre néztem, s nem. Lehet, elmebeteg vagyok, de Niall a haverom. A csajával sose feküdnék le, már ha nem kér meg rá. - rám kacsint, mire széles mosollyal bújok hozzá.

- Köszönöm, Tomlinson. De én meg Niall nem vagyunk együtt. Igen, dugtunk, de ennyi. - válaszolom haloványabbá téve a mosolyom. Fáj ezt kimondanom, de nem tehetek mást.

- Akkor szabad a pálya? - kérdezi kezét fenekemhez vezetve és se perc alatt ölébe termek, miközben belemarkol fenekembe.

- Csigavér, Tomlinson. Attól hogy nem járok senkivel, nem azt jelenti, hogy lefekszek minden jöttmenttel. Nem is ismerlek annyira. - mondom elgondolkozva.

- Megbeszéltük. Holnap este 8-ra készülj el, valami csinosba, elegánsba. Ebbe tudom, hogy jó vagy, s magassarkú. - kacsint rám csókot lopva, s ajkaink épp hogy találkoznak bizsergés fut végig rajtam. Nem akarja elszakítani ajkait, s én sem, sőt mozgásba indítom számat, amit ő örömmel fogadd. Végig nyal alsó ajkamon, de abból nem engedek. Belemosolygok csókunkba, majd felállok, és a bőröndökhöz sétálok.

- Segítesz? - kérdezem szempilláimat megrebegtetve.

- Bestia. - grimaszt vág, de persze, hogy segít levinni a csomagokat, s egyenesen a kocsija csomagtartójába tesszük.

- Köszönjünk el, s gyere, bemutatom a lakásunkat. - elmosolyodom, majd visszasétálok a fiúkhoz.

- Amint megölted a maffia főnököt jársz nekem egy dugással. - jelenti ki Liam megölve.

- Vettem főnök! - tisztelgek huncutul, majd Harryhez andalgok.

- Pápá, Hazza. - ölelem meg.

- Hazza? - kérdezi furán.

- Ahha, Hazza. - elmosolyodik, majd biccent, végül a szőkéhez sétálok. Még mindig morcos, de nem tudok ellene tenni. Én nem érzek többet iránta, ha ő igen, azaz ő baja.

- Pápá, Horan. - megölelem, s szorosan fonja kezeit körém. Végül elenged, én pedig Lou mellé sétálok.

- Indulhatunk? - pillant le rám.

- Azért, mert nagyobb vagy, nem kell lenézni. - bököm oldalba.

- Most kiélvezi, mert neki meg ránk kell felnéznie. - végig pillantok a másik hárman, s tényleg.

- Mi van törpe? - kérdezem felé biccentve. A fiúkból nevetés szakad fel.

- Maradj csöndbe, Hercegnőm. Mert még a végén ezelőtt a törpe előtt térdepelni fogsz, sőt biztos. - kacsint rám, majd ujjait bilincsként csuklóm köré fonja, s a kocsihoz vezet. Kinyitja az anyós ülést, mire behuppanok, ő pedig megkerülve a kocsit száll be mellém.

- Szóval... - kezd bele és mielőtt elindítaná a kocsit, kezeit combomra teszi. - Ugye tudod, mivel jár álbarátnőnek lenni? - kérdezi huncut mosollyal ajkain.

- Ne szórakozz, Louis. Mit vársz, kapjalak le akkor is mikor kettesben vagyunk? Vagy egyszerűen csak azt akarod a tudtomra hozni, hogy legyen igazából a barátnőd? - mondom szemeibe nézve.

- Én lennék a legboldogabb ember, ha mi ketten tényleg járnánk... - hangja oly őszintén cseng, amit nem hallottam még tőle, vagyis de. Mikor bocsánatot kért a drog miatt.

- S apád miatt kell a barátnődnek lennem vagy ez csak egy álca? - kérdezem halkan, szemkontaktust tartva. De ő nem így gondolja. Elfordítja a kulcsot és elindul. Sóhajtva fordulok előre. Ez mégis mi? Ez tuti nem velem történik. 18 éven át nem volt senki, aki szerelemmel tekintet volna rám, most pedig két ember hajlik afelé. Én pedig itt vagyok, s úgy érzem magam, mint egy ribanc, de egyik iránt sem érzek mást, csak... Vágyat. Vonzódást. Ez rossz. Apám csóválná a fejét. Kinézek az ablakon. Az életem is ugyanilyen gyorsan fordult fel, ahogy Louis száguld ki Londonból. Mindig is sejtettem, hogy Lou a külvárosban él, egy eldugott, de annál nagyobb palotában. Minden modern, külön szoba mindenre s még sorolhatnám. Ahogy egy gazdag agglegény él, s nem számít neki a pénz. S mikor megállunk, kíváncsian szállok ki, és meglepődve fogadom, hogy igen nagy, de kívülről mintha csak egy átlagos ház lenne. Kétszintes, tetőteres lakás erkéllyel. A vanília és a fehér színek uralkodnak el. S kívülről tényleg lenyűgöző a látvány.

- Be is jössz, vagy itt fogsz kint ácsorogni? - megáll mellettem, mire felnézek rá. Szemei ragyognak, s elveszek bennük. Nem tudom meddig állunk így, de aztán megköszörüli a torkát, én meg úgy érzem magam, mint egy kislány, akit rajta kaptak, hogy csokit eszik, ami neki nagyon is meg van tiltva. Lehajtom a fejem, érzem, pírba szökik az arcom, így a csomagtartóhoz lépdelek és kiveszem a bőröndjeim. Lou is segít, majd együtt lépünk be a lakásba. Nincs időm szétnézni, majd később egyenesen az ideiglenes szobámba megyünk.

- Remélem, tetszik. - felnézek és waow. Egyik szoba jobb, mint a másik. Itt is a fekete és fehér színek uralkodnak, csak ez sokkal elegánsabb szoba.

- Köszönöm szépen. - hajlok meg, ő pedig biccent és ott hagy. Hát ennyit erről. Lehet, betettetem neki a kérdésemmel, de őszintén érdekel és kíváncsi vagyok a válaszára. Kicsomagolok gyorsba, majd csak ledőlök az ágyra és fekszem. Nincs kedvem semmihez. Agyalok. Niallen, Louison, apámon, az érzéseimen. Beengedem őket, hagyom, hogy elárasszák a fejem. Nem vagyok szerelmes. Ebben 100%-ig biztos vagyok. S ez mindkét fiú felé valami erősebb vonzódás, semmi több. Látok bennük valamit. Megfogott bennük valami, s ezek szerint ők is így vannak ezzel. Csak nekem megadatott az a "hálás" szerep, hogy én "választhatok." Láttam Niall szemén a fájdalmat. S láttam Louis hangjában az őszinteséget. S nem tudom. Kétségek közt vagyok mi a rossz és mi a helyes. Kopp. Kopp. Kopp.

- Dakota rendeltem pizzát, gondoltam szólok, hogy kérsz-e. - féloldalas mosollyal somfordálok oda az ajtóhoz.

- Ha pizzáról van szó, azt sose utasítom vissza. S milyen ízűek? - dümm, dümm, dümm. Lebaktatunk a lépcsőn, s egyenesen a konyhába megyünk. Jól felszerelt konyha. S itt is, mint a szobámba a fekete és fehér színek uralkodnak el. Kíváncsi vagyok Lou szobájára. Kinyitja az egyik pizzás dobozt és elém csúsztatja. Tik. Tak. Tik. Tak.

- Hawaiis! - összecsapom párszor a tenyerem, majd Loura pillantok. - Imádom. Köszönöm. - elmosolyodik, s aztán megfagy az idő. Megszűnik minden, amint szemébe nézve látok mindent. S a szívem még jobban meghasad picit. Tényleg tetszem neki, tényleg lát bennem valamit.

- Mi az? - kérdezi halkan. Közelebb lépek.

- Dakota... - még közelebb, kezemet tarkójához emelem.

- Figyelj, kettesben vagyunk, nem kell... - ujjaimmal végig simítok ajkain, majd elmosolyodom.

- Psszt... - s ajkaink összeérnek. Életem legfinomabb hibáját követem el, de ajkaink szinkronba mozognak együtt. Felkap, fenekem alatt megfog, s felrak a pultra. Ujjaimat tincseibe vezetem, miközben lábam közé zárom a csípőjét. Lehunyom szemem, nyelvünk, mint két latin táncos. Kezei pólóm alatt simogatják az érzékeny bőrt. Bizsergésbe rántja az egész testem. S ezt kár tagadnom, de imádom.

Kellemes Mikulást/Télapót minden kedves Olvasómnak! Remélem sok csokit és mikulás csomagot kaptatok ma, s úgy gondoltam ma megleplek ezzel a résszel titeket. Sietek a következővel, addig is puszi mindenkinek! ♥♥♥

15. You can't be the one (18+)

- Dakota! Kérlek, áruld el, hol van a testvérem! - letérdel elém, apám felkuncog a hátam mögött. Figyel, tesztel. Hogy mit teszek. Mit teszek a szerelemem bátyával, akinek megöltem az öcsét, alias, a szerelmemet. Aljas dolog, sőt borzalmasan fáj így látni Őt, de enyhül a fájdalmam, amint arra gondolok, hogy megerőszakolt, az ő szeretett öccse. Erőt gyűjtök, majd mély sóhajjal válaszolok.

- Az a seggfej megerőszakolt, és én csak visszaadtam neki, ami jár. - jelentem ki, s érzem, hogy arcom, gúnyos mosolyra húzódik. Eliot meglepetten néz rám, sokkoltan. 

- Az öcsém sosem erőszakolna meg senkit! Hazudsz! Hol van? - üvölt, mire apám is megjelenik.

- A lányom elmondta az igazságot. Most már erigyj innen te kölyök! - s becsapja az ajtót. Apám büszkén mosolyog le rám, majd elmegy. S ő nem hallja azt, amit én. Hogy az ajtó másik oldalán megtörik a srác. Hogy bosszút esküd, s próbálok nem törődni vele, de bennem marad minden szava...

S minden szava a mai napig kísér. El sem hiszem.

- Szóval, mi szél hozott erre, drágám? Öngyilkosságra törekedtél, hogy engem kerestél fel?

- Eliot. - nyögöm ki nehézkesen a nevét, majd megfordulok. Még mindig sármos. Borostás arca pedig komollyá és határozottá teszi őt, de mérget vennék rá, hogy ez nem csak a látszat. Öltönyt visel, s ajkain gúnyos mosoly pihen. Anno, mint az enyémen. Szemei bosszúvágytól csillognak.

- Telitalálat. Sikerült felismerned, Drágám. Most pedig mesélj. Mi a büdös francot akarsz tőlem? - szavai megkeményednek, én pedig elvigyorodom. Nem adom magam könnyen.

- Hm... Visszatérve az öngyilkosságra, nem, nem, azért jöttem. Épp ellenkezőleg. Téged jöttem kinyírni, vagyis... Hoppácska. Kiherélni. - veszélyes mosolyt villantok, de nem rémíti meg.

- Nagyon vicces lány vagy te. Tudod, hogy én kivagyok? - teszi fel a kérdést keserűen. Nem válaszolok, vágyom arra, hogy maga mondja ki. Hogy ne legyen igazam és ne nekem kelljen megölnöm, mindkét fivért. - Észak-Írország maffia főnöke. Mit tudna tenni ellenem, egy senki kurva? - nevet fel.

- Nem vagyok kurva. - csikorgom élesen.

- De azt bevallod, hogy senki vagy. Még jobb Dakota. - tapsol kettőt. Olyan hirtelen történik az egész. Előtte termek, térdem már lendül is és nem sikerül kivédeni, térdre rogy a fájdalomtól, én pedig tarkón vágva kiütöm. Szétterül a földön, s nem hittem, hogy ilyen hamar menni fog. Az ajtó nyílik, s Lou jelenik meg, ideges arckifejezéssel.

- Niallel együtt.

- Ismerős. - nézek kék szemeibe, mire elkerekedetten néz rám, majd a földön kiterült férfire.

- Kötözzük meg, utána elmondod. - biccentek. A fiúk a székbe rakják, majd megkötözik.

- Szóval...? - néz rám Harry.

- Khm... Megöltem az öcsét, még 14 évesen.

- Miért? - kérdezi Liam.

- Megerőszakolt. - mondom hidegen. Eszembe jut, amit Louis mondott. A küldetés végéig maszkot kell viselnem.

- Hogy mit csinált? - ordít fel Niall.

- Megerőszakolt az öcsém, s erre meg kell ölni. Gratulálok, Dakota. - Eliot hangja hidegen tör utat, hozzám bele a szívembe, de nem hat meg. Már nem.

- Kussolj, most te következel. Dakotával fogadtunk. - vigyorodik el Lou.

- Ti is végig akarjátok nézni? - a bakancsomból bicskát veszek elő.

- Persze. - a négy srác kényelembe helyezi magukat, de kellő távolságból. Én pedig Eliot elé sétálok.

- Ide jutottál. Hogy négy senkiházi diktál neked? - próbál a szívemre hatni, de senki nem tudja, hogy ennek soha sincsen jó vége. Bicskámmal felhasítom a márkás nadrágját, míg el nem jutok a bokszerig. - Dakota, nem kell ezt tenned. Ez nem te vagy. 14 évesen még életvidám lány voltál, mi történt? - kérdezi halkan. Felnézek szemeibe, miközben rámarkolok péniszére, és dörzsölgetni kezdem.

- Mi történt? - kérdezem izgatva a férfit. - Felnőttem. 19 vagyok, valamelyik napig még bérgyilkos voltam, apuci elkényeztettet kicsi lánya, de most már maffiózó vagyok, s felnőttem erre a címre. De ne csak rólam beszéljünk. Itt vagy te, 28 éves vagy, maffia főnök, de olyan puhány pöcs vagy, hogy az hihetetlen. - kezem rándul. Állatias hörgés szakad ki belőle, bokszerén azonnal szétterjed a vér, én pedig eldobva a bicskát, felállok. A négy sokkolt srác felé fordulok, és meghajolok.

- Ha valamelyikkötők túl lépné a határt. - rájuk kacsintok, mire Louisnak még az álla is leesik. Majd a szájához emeli az adóvevőt.

- Áramot visszakapcsolni. Észak-Írország a miénk srácok. - jelenti ki sokkolt hangon. Féloldalas mosolyt eresztek, majd egy utolsót még a srácra pillantok. Eliot üres tekintettel néz már engem. Nem hittem volna, hogy ez válik belőle. Imádta a kocsikat, azt hittem, hogy autószerelő lesz, egy kisebb városba, egy hozzáillő lánnyal és gyerekekkel. Talán még kutyával is. S ide jutottunk. Őt is megöltem.

- Hé, kicsi lány. Tudod mi vár ránk? - kérdezi átkarolva Harry. Rámosolygok és várom a választ. - Buli! S most nem maradsz otthon. - felnevet és vele együtt nevetek.

- Dakoooota!

- Megyeek már! - végig simítok magamon, majd elindulok lefelé. - Na? - pörgős bőrszoknya van rajtam, magassarkú és fehér felső. S ami nem maradhat el az a bőrdzseki. Lesietek, és megperdülve a fiúkra nézek.

- Na? Milyen vagyok? Nagyon baba vagy nagyon baba? - kérdezem nevetve.

- Nagyon bombázó! - válaszol Hazza füttyentve. Niall és Louis leesett állal néz, Liam meg szenvedő kifejezéssel.

- Nem akarsz itt maradni és velem tölteni az éjszakát? Kanossá teszel te lány. - sóhajt fel nehézkesen.

- Khm... - felnevetek, Louis pedig szikrákat küld Liam felé.

- Egy részeg hajnalon... - mosolyodom el rákacsintva.

- Biztos? - kérdezi felcsillant szemmel.

- Igen. - mosolygok rá, Louisra kacsintva, aki felnevetve.

- Naa, Dakota! - ovis módjára összekulcsolja a kezeit Liam, mire közelebb megyek és két kezem közé véve az arcát megcsókolom. Nyelvemmel végig simítok alsó ajkán, majd eltávolodom.

- Itt a bizonyítékom rá. - kacsintok rá.

- Ilyet kaphatok én is? - kérdezi Harry vigyorogva.

- Simán. - vigyorodom el. - Csak nem tőlem. - a srácok felnevetnek, miközben Harry ajkai lefelé szontyolodnak. – Na, mehetünk? – elvigyorodom, a srácok pedig biccentenek. Elindulunk, meg sem szólalok ezek után a srácok pedig a mai napról kezdtek beszélni miközben beültünk a kocsiba. Valami annyira fura most. Még mindig álca van rajtam, de már rég vége a háborúnak. Nem ilyennek vártam az egész maffia életet. A mai.. Az hogy megöltem azt a férfit, akit ismertem, megtört bennem valamit. A régi énem, aki tényleg életvidám volt, és hiányzik. Ez nem én vagyok. Már rég nem én vagyok. És ma kinyílt a szemem. Már nem ezt akarom. Ezek a fiúk pedig élvezték a mai produkciómat, én pedig nem érzek mást csak ürességet, szabad akarok lenni végre. Megérkezünk, kiszállnak, Niall a kezét nyújtja és elfogadom. Rámosolygok kedvesen, amin meglepődik, de viszonozza. Besétálunk a pubba, mintha most kerülnénk sorba, pedig csak most érkeztünk, de senki nem háborog. Tudják, kik vagyunk. A zene szétszed, s ital sem kell. Ki akarom adni a feszültséget, a gondolataimat messze elűzni. Bulizni akarok, táncolni és tombolni másra nem vágyom. Niall kíváncsian pillant rám, majd a pult felé biccent. Megcsóválom a fejem, s a táncparkett felé mutatok. Széles vigyort varázsol ajkaira, s rájövök... Szívdöglesztő ez a pasi. S ma Ő lesz az áldozatom. Végig siklunk az izzadt testek között, majd szembe állít magával. Megcsóválom a fejem, lehunyom a szemem, s megfordulva szorosan testéhez dörzsölöm magam, majd a zene ütemére táncolni kezdek. Kezei végig simítanak nyakamon, lefelé halad, megmarkolja csípőmet, amit élvezek, nagyon is. A kezem lejjebb csúszik, s a combomon is végig simít. Felnevetek, majd eltávolodva a nyaka köré fonom a kezem. Nem szólok, nézem szemeit, elveszek abban az óceán kék tekintetben, majd megcsókolom. Lassan, fokozatosan, majd nyelvemmel végig szaladok alsó ajkán, bejutásért könyörögve, amit meg is add. Nyelvünk találkozik, tombolok. Adrenalin terjed szét a testembe, de nem mozdulok, ajkaimmal szinte felfalom a srácot. Kezei szoknyám alatt, belemarkol fenekembe erősen, amitől belenyögök csókomba. Tekintette kérdést tesz fel, mire mosollyal válaszolok. Szavak nélkül megértsük egymást, megfogja kezem és kivezet. Leint egy taxit, lediktálja a címet és pár perc múlva ott is vagyunk. Érzem az energiát, a vonzódást, a szenvedélyt kettőnk között. S épp hogy csak beesünk a házba, egymás ajkainak tapadunk. Derekára kulcsolom lábaim, miközben ujjaimat tincsei közé vezetem. Belöki valamelyikünk szobájának ajtaját és az ágyon terülünk szét. De nem szakad el a csókunk, sőt elmélyülünk egymásba. Felemelkedik, elválasztva ajkaink, csak hogy pár levegővételt vegyünk, miközben ő leveszi a pólóját. Ujjaival végig simít derekamon, miközben újra táncot lejt nyelvünk. Kezeivel kihámoz a szoknyából. Rám néz huncut tekintettel.

- Harisnya? - szem forgatva rúgom le magamról a magassarkút, s szakítom le magamról a harisnyát. Nem bánom, Niall szeme mindent elárul. Élvezte ezt a kis vadságot. Az inget is leveszem magam s fehérneműben dőlök vissza.

- Annyira gyönyörű vagy. S olyan ártatlannak tűnsz. - ujjaival végig simít ajkaimon, majd nyakamtól lefelé, mellemen, hasamon s érintésétől mintha a legnagyobb erősségű földrengést érezném. Megcsókol, miközben felém kerekedik. Kikapcsolja hátul a melltartót, s amint leszedi rólam, messze hajítja. Masszírozni kezdi melleim, ezzel nyögést kiváltva belőlem. Majd ujjaival lejjebb halad, ajkai s más területtel ismerkednek. Ajkai nyakamra tapadnak, s enyhe harapást, szívással indít be jobban. Ujjai már alsóneműm alatt pihennek, s szemembe néz.

- Igazán nedves, Kisasszony! - kuncog fel, újabb csókot váltva aztán ott hagy. S mellemet veszi hatalomba. Ajkai közé veszi megkeményedett mellbimbóim, miközben ujjaival belém hatol. Rekedtes sóhaj szakad fel belőlem, miközben újabb ujját nyomja fel belém, s körözz bennem. Lihegéseim szaporodnak, miközben ajkaival egyre lejjebb megy.

- Most Niall... A hasamat szívod ki? - kérdezem felemelve a fejem. Lecuppan az érzékeny bőrömről és vigyorogva biccent.

- Lassú vagy. - felhúzom magamhoz, majd megcsókolom, miközben helyet cserélünk és én kerülök feljebb. - S túl sok ruha van rajtad. - derekamat megfogva kíváncsian néz rám. Szem forgatva kibogozom a nadrágból, messze hajítom a bokszerével együtt. Előttem büszkesége meredezik, mire elvigyorodom, miközben ujjaimat körbe fonom vastagságán. Végig nyalok ajkamon, majd lassan verni kezdem. Belenézek a szőkeség szemeibe, aki csak néz.

- Mi az? - kérdezem suttogva, bele néz szemembe, miközben elmosolyodik.

- Óvszer. Benned akarok lenni. Kívánlak. Akarlak, Dakota. - lehunyom a szemem, majd felsóhajtva az ágy melletti komódba nyúlok. Szerencsémre sikerült találnom óvszert. Fogaim közé veszem a csomagolást és letépem a tetejét. Kiveszem a kondomot, és felgörgetem Niall férfiasságára. Niall megfogja a csípőm, miközben én vállába markolok. Majd Niall elenged, rásegít, hogy beleüljek a farkába, s mikor teljes hossza bennem van, rámosolygok. Visszamosolyog, miközben újra csípőmet fogja meg.

- Annyira szűk vagy. - jelenti ki, miközben épp elkezdtem mocorogni, hogy megszokjam a méretét.

- Hát, ez van Babyboy. - szemei felcsillannak, majd ujjaival közelebb parancsol. Csókot nyomok ajkaira, majd mellkasára támaszkodom s elkezdek fel-le mozogni.

- Körözz. - adja ki a parancsot, én pedig teljesítem, felgyorsítva a tempót. Ujjait mélyebben nyomja bőrömbe, s bennem lüktető farka az orgazmus határán. Szemeibe nézek, majd megcsókolom, s nyögve egyenesedem ki, miközben az én orgazmusom ér célba először, de tartom magam. Lihegek, és tovább mozgok míg Niall el nem megy. S megtörténik. Tuti lila foltok lesznek a derekamnál, de kibírható. Az én nevemet hörgi, miközben szemeit lehunyja s feje hátracsuklik. Felnevetek, majd kihúzódom. Váladékom az óvszeren csorog le, majd Niall is kapcsol és kibújtatja farkát az óvszerból és a kukába dobja.

- Ez valami állati volt. - fordul felém, mélyen szemembe nézve.

- Egyetértek. - mondom ásítva.

- Na gyere, Babygirl! Csucsukáljunk. - a takarót magára rántja, karját felemeli és várja, hogy bebújjak. S bebújok. Teste hozzám simul, farka kicsit zavar faromnál, de az álmosság elnyom. Kezeinket összekulcsolja melleim előtt, s pár perc múlva már zuhanok is.

Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki matat a lábaim között. Sóhaj szakad ki belőlem, mikor Horan belém nyal még egyszer majd melleim között, a takaró alatt az ő feje bukkan fel.

- Jó reggelt. - csókol szájon, miközben feljebb tolja magát, nemi szervünket összeérintve. Karjaimat nyaka köré kulcsolom, miközben beletúrok szőke tincsei közé.

- Hogy aludtál? - kérdezem mosolyogva.

- Életem legszebb éjszakáján vagyok túl. S te szépségem? – kérdezi, miközben orrával végig simít nyakamon, majd puszikat lehet érzékeny bőrömre.

- Kielégülten. - felpillant, pimasz mosollyal.

- Második menet? - kérdezi vigyorogva.

- Jó reggelt szexet sosem utasítok vissza! - nevetek fel, s már bennem is van. Ajkunk összeforr, s egyszerre mozgunk. Mintha ismernénk egymást testét, túl rég dugnánk együtt és ez még csak a második alkalom. S bevallom senkivel se volt még ilyen... Élvezetes.

- Mi jót csinálsz? - bújik a hátam mögé. Szex után a hasam kirángatott az ágyból és követelte, hogy egyek valamit, nekem pedig rántottához van kedvem.

- Kérsz? - kérdezem rámosolyogva, mire vigyorogva biccent, és kezemből kivéve a fakanalat egy kicsit kiemel és bekap.

- Ízletes. - a fakanalat leteszi, arrébb löki a rántottát, elzárja a gázt, majd felültet a pultra. - De más valaki is nagyon ízletes. - két lábam közé fúrja magát, s miközben ujjaival enyhén belemarkol a csípőmbe, ajkaival masszírozni kezdi számat. Nem tudom, meddig foglalkozunk a másik szájával, de mire feleszmélünk vad csengetés tört ránk. Bele kettőnk világába. Én a pulton maradok, miközben a szöszi kinyitja az ajtót. A srácok esnek be, Louis pedig egyenesen hozzám siet.

- A barátnőmnek kell lenned! - jelenti ki.

- Mi bajod? - meredek rá.

- Mától a barátnőm vagy, megjegyezted? Nincs több félre kúrás, szabályszegés meg semmi. Ja és hozzám kell költöznöd. Megértetted? - Niallel épp hogy csak összenézünk, Louis maga elé fordítja a fejem, államnál fogva és mélyen szemembe néz kék szemeivel. - Megértetted, Lilith? - most erre mit vár mit mondjak?

- Nem. - suttogom halkan.

- Akkor így jártál, mert ebbe nincs beleszólásod, Drágám. - rám kacsint, s még mindig a szemembe néz. Mi a franc van?

Sziasztok Manócskák! Köszönöm szépen a visszajelzést, örülök neki nagyon s ahogy ígértem a következő rész már ma elérhető!♥

14. Did you miss me?

Másnap reggel izgatottan ébredtem. A telefonomon zenét kapcsoltam be, majd a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom, és vigyorogva bámultam a tükörképem. Ma segítek elfoglalni Észak-Írországot. Győznünk kell. Győzni fogunk, s a Louval való fogadásomon jár az eszem. A főnököt ki kell herélnem, és oh... Ki is fogom. Visszasomfordálok a szobámba, lekapom magamról a pizsama felsőt és a szekrényem előtt torpanok meg. Sportmelltartót halászok elő, fekete toppot húzok még fel. Lecsúsztatom magamról a háromnegyedes nadrágomat is. Cicanadrágot húzok fel, majd bokazoknit és a tornacipőm. A hajamat lófarokba kötöm fel, majd fogat mosok és letrappolok a földszintre. Niall még alsógatyában gabonapelyhet zabál, de mikor meglát szája tátva marad.

- Azta, Dakota. Merre mész ilyen csinosan? - kérdezi. Válaszolnék, de ekkor csöngetnek, nyílik az ajtó és a három srác lép be s állnak meg mellettünk. Lou összecsapja a tenyerét, és végig néz rajtam.

- Nocsak, Dakota. Készülődünk, készülődünk? - kérdezi vigyorogva.

- Hova? - mind a négyen a szőkére nézünk, aki értetlenül mered ránk.

- Niall... Ma megtámadjuk Észak-Írországot.. - szólal meg Harry.

- Mi van? Biztos, hogy ma nem. - jelenti ki letéve a tálat a pultra.

- De Horan ma. - Louis kemény hangja nem tűr visszafeleselést.

- 5 perc. - jelenti ki a szőke elkomolyodva, majd rohan is fel.

- Viszont te lány, így szarrá fogsz fagyni. - Liam fejcsóválva néz végig rajtam, mire nevetve a fogashoz sétálok és felveszem a bőrkabátom.

- Fegyver? - kérdezi Harry. Elgondolkodom, majd a kabát belső zsebei nézek szét.

- Kés, bicska, szigszalag... S igen itt a fegyverem is. - előveszem és vigyorogva mutatom meg nekik.

- Srácok, ez a csaj sokkal jobban felkészült, mint mi. - mondja Louis elismerve engem.

- Ez csak a bérgyilkos kabátom. Van még nálam altató is, meg méreg, ha gondoljátok. - a srácok felnevetnek, én pedig visszacsúsztatom a fegyvert a helyére. Niall bukkan fel, majd végig nézve magán, biccent.

- Felőlem mehetünk.

- Akkor elmondom a stratégiát. Dakota rólad apám nem tud, szó te vagy a titkos fegyverünk, veled lesz Niall és Harry. A ti dolgotok az lesz, hogy kiderítsétek, merre van a maffia főnök, majd Harry felkeress engem meg Liamet, addig nektek el kell fognotok, majd csak azután kezdhetsz bele a magán akciódba Lilith, miután megérkeztünk és így foglaljuk el Észak Írországot. Megegyeztünk? - kérdezi körbe pillantva.

- Meg-meg. De hogy kelünk át a tengeren? - kérdezem.

- Apám 10 csapatot indított el tegnap, ők már Belfastban vannak. Körbe vették a hadiszállást. Már csak nekünk kell megérkezünk, de mi repülővel megyünk. Dakota, Harold és Niall ti álruhában léptek be, szóval az elején csalik lesztek. A repülőm van a ruhátok, szó sajnálattal kell közölnöm a hírt, Szívecském, a kabátodtól elbúcsúzhatsz. S ha most azonnal nem indulunk el, akkor baszhatjuk a háborút. - jelenti ki összecsapva a kezeit Tomlinson. Biccentünk, majd szó nélkül elhagyjuk a lakást s ülünk be a kocsiba. Kisebb izgatottság és idegesség van bennem. Életembe nem foglaltam még el semmit erőszakkal. Mindig a szavakra hagyatkoztam és eddig mindig bevált.

- Mit fogunk alakítani, mi hárman? - kérdezem halkan.

- Hát... Lehetsz, Baba, maffiózó két testőrrel, vagy férj és feleség egy testőrrel. De az utóbbi nagyon rizikós. - jelenti ki Louis, bekanyarodva a reptérre.

- S mi lesz rajtam? - kérdezem kíváncsian.

- Hát... Egy nagyon szexi fekete mini ruhát gondoltam ki neked, telített talppal. - vigyorodik el.

- Hm... Lesz több ruha is? – kérdezem, elgondolkodva miközben kiszállunk a kocsiból.

- Neked igen. - nevet fel.

- Rendben. Muszáj a részletekre is figyelni, Tomlinson. - mondom vigyorogva.

- Mármint? - kérdezi furán.

- Lehet a telített talpú irtó szexi, de abba nem tudok normálisan harcolni az ellenfél ellen, amit szinte azonnal kell, s nem lesz időm levenni se, sőt a bokámat is kitörhetem. Szóval pasi ésszel gondolkoztál megint, Tomlinson.

- Pasi vagyok.

- Én meg nem kurva. - kacsintok rá, s Niall után eredve felsietek a repülőre. Kb. másfél óra alatt érünk oda, elég lesz picit később átöltözni, lehuppanok Niall mellé a magánrepülőn, majd bekötöm magam és a szőke is így tesz.

- S mizu nálad, Szöszi? - kérdezem mosolyogva.

- Semmi különös. Megvagyok. S feléd? Eddig szeretsz nálam lakni? - kérdezi kaján vigyorral.

- Tagadnom is kár lenne, hogy igen. Sőt kifejezetten élvezek. De most nem erről szeretnék veled beszélni. - hátrahőkölök, felszállunk. Niall vár még egyenesbe jövünk, majd felém néz, közelebb hajol s fülembe suttog.

- S miről? - elhúzódik.

- Hogy kerültél be a maffiába hosszabb történetbe... - rám mered, furán, kíváncsian.

- Miért érdekel az téged? - kérdezi gorombán.

- Ha nem akarod, nem mondod el. Engem csak érdekel, érdekelsz, Horan. - mélyen nézek szemébe, majd elfordulok és körbe nézek. A srácok egy kupacba gyűltek össze picit messzebb tőlünk. Harry és Liam valamin nagyon vitatkozhatnak, amit Louis szórakozva figyel.

- Apám lógott a maffiának rengeteg pénzzel. - kezd bele Horan és rákapom a tekintettem. Nem engem néz, a kezeit figyeli. - Anyámat sosem ismertem, meghalt szülés közben. Apám pedig rendes ember volt, vagyis amit a rokonok meséltek, rendes ember volt még anya élt. Aztán engem okolt, hogy meghalt élete szerelme. Vert, nagyon sokat bántott korom ellenére. Suliba se jártam, az utcán kóboroltam reggeltől estig, 6 éves koromtól. Féltem hazamenni, megvártam, amíg leissza magát seggrészegre, majd kiüti magát. Aztán hazamentem, aludtam pár órát és kezdődött újra. De egyik nap őrült nagy kiabálásra tértem haza. Mai napig emlékszem apám szavaira, amint azt mondja "Van egy fiam. Öljék meg ott helyettem, kérem!" Fájtak a szavai, nem értettem, hogy miért viselkedik így velem, hisz én csak megszülettem. Aztán épp beléptem az ajtón, s észrevettem. Öltönyös férfi tartott fegyvert apám homlokának, majd lőtt, és apám feje szétroncsolódott. Végig néztem, nem könnyeztem, nem sírtam csak néztem a testet. A férfi észrevett, s elvitt Louis apjához. Ő döntött a sorsomról. Összerakott Louissal, aki az elején szekált és a szart is kiverte belőlem, de rengeteget tanultam tőle. S most így vagyunk mi négyen, kiskorunk óta, s ezért alkotunk ilyen jó csapatot. Ismerjük egymást. Tudjuk mi a másik gyengéje vagy erőssége. - halkul el. Néma maradok. Nem tudok mit hozzáfűzni. Sajnálom, de ha ezt kimondom, szánalmasnak néz. A kezem útra kel, és megtalálva az övét megszorítom. Rám mosolyog, majd biccent.

- S feléd mi újság, Hercegnő? Tökéletes elkényeztettet élet? - nevet fel.

- Igen, Horan ahogy mondod... - sóhajtok fel és nem akarok bele kezdeni. Néma akarok maradni, és a küldetésre koncentrálni. Vár egy picit, de látja, hogy nem kezdek bele, így feladja. Lesöpri magáról a kezem majd kiszabadítja magát, és felém nyújtja a kezét.

- Gyere, megmutatom a ruhákat. - kiszabadítom magam az övből, majd kezemet tenyerébe helyezem. Felállok, majd elindulunk a ruhák felé. - Kedvedre válogathatsz. - kuncog fel majd ott hagy és a másik három fiúhoz csatlakozik. Végig nyalok alsó ajkamon, majd beletúrok a ruhák között. Ami szívás, hogy csak mini ruhák vannak, Lou halálra akar engem fagyasztani. Sóhajtva guggolok le, s ott is kitűnik, hogy mindegyik magassarkú. Szem forgatva kapom fel az egyiket, majd ruhát, kabátot, harisnyát s a srácok felé fordulok.

- Mosdó? - mind a négyen rám kapják a tekintetüket.

- Valaki szégyenlős? - kérdezi Liam mocskosul elvigyorodva.

- Jobb legyen a döbbenet. - kacsintok rá, majd látom, ahogy Harry a hátam mögé mutat. Biccentek, majd bemegyek s bezárom magam. Levetkőzöm, felveszem a ruhát, majd előveszem a kabátom zsebéből a vörös rúzsom. Számat hamar kipingálom, szememet is meghúzom, a hajamat pedig hátra simítom hullámcsattal. Nagyon tetszik az összehatás. Vigyorogva fordítom el a zárat, majd lépdelek ki. Először Harry és Liam arcáról fagy le a mosoly, majd határozott léptekkel elindulok, és közvetlen megállok mellettük.

- Nos? - kérdezem, s perdülök is egyet. Mind a négy srácnak az álla a földet veri. Siker.

- Azt a szent kurva eget. Dakota elképesztően gyönyörű vagy. - szólal meg Styles.

- Köszönöm. – érzem, hogy belepirulok, majd leülök Liam és Harry közé. - Akkor sikerülni fog az akció? - kérdezem izgatottan.

- De még mennyire. Istenem Dakota lélegzet elállítóan gyönyörű vagy és vad és ahw. - Liamre nézünk mind a négyen, majd kuncogva puszit nyomok borostás arcára.

- Nagyon köszönöm Liam. S mikorra érkezünk meg?

- 10 perc szóval srácok ti is öltözetek át. - nagyon rekedtes hangon szólal meg Louis. Harry és Niall biccent és felpattan.

- S ti mit fogtok csinálni? - kérdezem a két srácra nézve felváltva.

- Amint megadjátok a jelet, Liam és én elindulunk a csapatokkal. Uh, tényleg mielőtt el is felejtem. Ezt muszáj betennem a melltartódba. - előrángat egy kis kütyüt Tomlinson, majd vigyorogva pillant szemeimbe.

- Szerintem be tudom tenni én is. - mondom grimaszolva.

- Oh, azt elhiszem, Bébi. De nem szabad lebukjunk, szóval ne törekedj, én teszem be. Pattanj. - felállít, lejjebb húzza ruhám cipzárját, egész a köldökömig, majd arrébb löki az anyagot. Hallom, ahogy benne reked a levegő, majd mély sóhajt kieresztve ujjaival melltartóm anyagába csípteti a szerkezetet. Ujjaival úgy tesz, mint aki még mindig kínlódik vele, aztán ujjaival végig simít melleim között, a ruha cipzárjához haladva, majd felhúzza és vigyorogva néz szemeim közé.

- Azt ugye tudod, hogy olyan feje van Dakotának, aki mindjárt bever neked? - kérdezi Liam köhigcsélve, én meg nevetve rákacsintok, majd behúzok Tomlinsonnak egy bal egyenest. Állát fogva néz rám továbbra is vigyorogva, majd Liam felé fordul.

- Megérte, nekem elhiheted. - lepattan mellé, s én is velük szembe. Horan köhintése vonja el a figyelmem, és tekintettem rájuk tapad. Auch. Mindkét srácnak nagyon is jól áll az öltöny, s az hogy nem látom a szemüket, még izgalmasabbá teszi ezt. Füttyentek, mire a fiúk arcán széles vigyor terem.

- Tomlinson nem is választhattál volna jobb testőröket. - mondom neki vigyorogva.

- Ennek örülök. Viszont amiről nem beszéltem neked. Fel kell venned az érzelemmentes arcod. Semmit sem szabad kimutatnod, mert akkor már az elején lőttek az egésznek. S ezt a háború végéig. Egy csepp öröm, bánat semmi nem mutatkozhat az arcodon. - jelenti ki keményen.

- Vettem, Főnök! - tisztelgek, mire felnevet, majd a hangszóróból szólal meg egy recsegő hang.

- Kérem tisztelt utasainkat, foglaljanak helyet és kössék be biztonsági öveiket. Megkezdjük a leszállást. - mind az öten helyet foglalunk, de most egy kupacban. Niall és Harry beül mellém, velünk szembe pedig Liam és Tomlinson köti be magát. A gép biztonságosan landol aztán Tomlinson rám emeli kék szemeit.

- A küldetés elindult. Horan és Styles tudja hova kell menni. Sok szerencsét! - hangja komoly, némi éllel megfűszerezve és ettől hatásos. Kioldozzuk magunkat, majd elindulunk. Leszállunk a gépről, egy háztetőn vagyunk, Belfast városában. Innen csodálatos kilátás nyílik a városra. Niallre és Harryre nézek majd mélyet sóhajtva biccentek.

- Akkor kezdjük el. - a házhoz tartozó lifthez megyünk, ami levisz a földszintre. Amint kiérünk, fekete audi vár minket. Széles vigyort varázsolok elő, amit a fiúk le is hurrognak.

- Hátra, Kisasszony. - fintor jelenik meg arcomon, mire Horan felkuncog. Sóhajtva beülök hátra, Niall a vezetőülésre, Harry pedig az anyósülésre, épp hogy csak elindulunk, Harry azonnal megszólal.

- Visszafelé kipróbálhatod a kicsikém, ha még akkor is szeretnéd. - a visszapillantóba rám kacsint, mire visszakerül az a széles mosoly.

- Ez a te kocsid? Ember. Ez nagyon pöpec kicsi kocsi. - mondom hátradőlve és végig simítva a bőrülésen.

- Dakota annyira ne kényelmesedj el. Itt is vagyunk. Van egy sejtésem, hogy a főnök a legfelső emeleten van, mert a londoniakkal ellentétben az itteni maffia jobban szereti az eget, mind a föld alatt bujkálni. Legnagyobb sajnálatukra. S ezért senkinek eszébe se jutott megtámadni őket. Félnek a semmitől. - sóhajt fel Horan leállítva a kocsit, majd kiszabadítva magát a biztonsági övek védelme alól.

- Akkor kecsesen, mint egy hattyú besétálok és... A főnököt keresem... - Harry biccent.

- S itt fel kell engedniük. A főnök tudni fog az érkezésünkről, de az utáni lévő támadásokról semmit, hisz áramtalanítjuk az épületet.

- S a mobilok? - kérdezem hunyorítva.

- Itt csak vezetékes telefonnal lehetnek, munkába mobilt soha nem hozhatnak. - jelenti ki Niall széles vigyorral.

- Csak ne legyetek olyan biztosak. Maffiáról van szó srácok. Adóvevő, vagy valami más, tuti van náluk szóval csak óvatosan. - biccentenek, de nem vesznek komolyan. Felsóhajtok, majd megbököm Harry vállát.

- Kinyitod nekem az ajtót? - kérdezem rámosolyogva. Biccent, pimasz mosollyal, majd se perc alatt ki is szállok a kocsiból. Horan lezárja a kocsit, majd elindulunk a magas épületbe. Lehet vagy 50 emeletes.

- Srácok, ha áramtalanítjátok, gyalog kell felmennünk az 50.-re? – kérdezem, mielőtt végleg belépnék.

- Pontosan, Kisasszony. - Niall rekedtes hangja, figyelmeztetést küld, majd tényleg belépünk. Az előtér úgy van felszerelve, mintha egy hotel előcsarnokába léptem volna be. Szép, szexi lányok a pultnál pipa. Lift balra pipa. Kanapék, asztal, újságok pipa. Nem is tudom, mi hiányzik. A fekete és a fehér színek eluralkodtak az épület belsején. S a feliratról se feledkezzek meg, ami a két lány mögött óriási nagy betűkkel kitűnik. Mr. Zepp. Ez most komoly? Közelebb lépkedek, de itt semmi haszna csábításnak, maximum a biztonsági őröknél.

- Isten hozta önöket, Mr Zeppnél. Van időpontjuk? - kérdezi nyávogósan az egyik.

- Hello. Nem nincs, sajna. De gondolom Mr Zepp örömmel fogadna, ha tudná, kiről van szó. Dakota Lilith vagyok, Louis Tomlinson barátnője. - mindketten elkerekedett szemmel néznek rám. A másik a telefonhoz nyúl és hívni kezdi a főnököt, pár perc múlva erőltettet mosollyal néz rám.

- Jól gondolta, kérem, fáradjanak a lifthez. - a lány a lift mellett álló biztonsági őr felé biccent, mi pedig ott teremve, belépünk. A biztonsági őr is beszáll velünk, de Harry arcán egy gyors vigyor láttán tudom, ez nem jelent gondot. Úgy a 20. járhatunk mikor a lift megállt, majd egy durranás, s egy test esett a lift padlójára. A vészfény bekapcsolt, s akkor láttam meg, hogy Harry tarkón lőtte az őrt.

- Egy ilyet mindig is ki akartam próbálni. Egy pitiáner londoni kinyiffant egy úri maffia tagot. Hm... Élvezetes volt. - kiroppantja ujjait, majd arrébb paterolva engem a lift ajtóhoz áll.

- Haver, ne segítsek? - s ekkor, Haroldban, mintha Hulk ereje veszett volna el, szétnyitotta az ajtót.

- Szerinted kell segítség? - villant Horanra széles mosolyt. Gyönyörű mosolya van. Kiszáll, majd a kezét nyújtja. Mosolyogva illesztem bele az enyémet, majd szállok ki. Épp hogy elértük a 20. emeletet. Innentől sietnünk kell.

- Tomlinson hallasz? - kérdezem a melltartómhoz beszélve. - Valamire készülnek, túl kedvesek, túl figyelmetlenek voltak. - s itt befejezem. Felnézek az előttem álló lépcsőfokokra. Magassarkúban lépcsőzni. Huh.. S elkezdem. Nincs időnk nyávogásra. Minden másodperc számít, lent már kitört a háború, s ahogy a főnök, mi sem tudunk arról, hogy hol tartunk most. Hangzavar keletkezik a 40.en. Nem csak mi vettük használatba a lépcsőt. A maffia többi tagjai elindultak a hiba felkeresésére, de nem jártak sikerrel. Horan és Styles mesteri pontossággal lőtte homlokon mindegyiket vagy tarkón, vagy csak lelőtték őket.

- Nekem nem akartok fegyvert adni? - kérdezem megállva két lépcsőforduló között, lihegve. Gyűlölök futni.

- De. - Horan dobja a fegyverét, s még én elkapom, ő elővesz egy másikat. Végig simítok a fegyvercsövön, majd hangokat hallok s folytatom utam, de most már én is harcba lendültem. Aztán megszűnt. Nem volt több ember, nem volt senki más, csak egy hosszú folyosó s annak a végén egy ajtó. Horan és Styles is hamar utolért.

- Én biztos nem megyek le szólni Lounak. - jelenti ki Harry. A melltartómból kicsíptettem a kütyüt és odaadom neki. Horan kezébe nyomom a fegyvert, majd rájuk nézek.

- Ha az ajtó kinyílik, gyertek be. De csak akkor. Világos? - kérdezem mélyen szemükbe nézve.

- De nem ez volt a terv. - jelenti ki Horan.

- Kérlek. - nyögök fel, mire összenéznek.

- Lou ki fog nyírni. - jelenti ki Harry. - De mit számít? Erigyj, te lány. De aztán semmi rosszat nem csinálni. - rám kacsint halkan felnevetve, de nekem kell Horan beleegyezése is. Ajkába harap, lehunyja szemeit, majd biccent. Két taps, majd szájon csókolom a srácot, amit persze döbbenten fogadd, s mire visszacsókolna, már el is szakadok tőle.

- Na, ez nem fair, én nem kapok? - kérdezi Harry szomorúan.

- Majd egyszer, Hazza! - kacsintok rá. Kezem a kilincsen, majd lenyomom és belépek. Nem hacacárézok, nincs időm.

- Dakota Lilith. Csak nem hiányoztam, Drágám? - oh, baszki. Csak őt ne. 

Sziasztok, Manócskák! Mindenkit köszöntök újra, és hát újra itt tele ihlettel. Nem lesz több megszakítás ígérem, mert buzgón írom a fejezeteket. Köszönöm a türelmeteket ♥ S köszönöm, hogy megvártatok ♥ A következő rész még ezen a héten kijön, s remélem tetszett a folytatás ☻

Sajnálom...

Ohm.. Sziasztok, Manócskák. Tudom, kések az új résszel, sőt előző hétre ígértem, de valami gáz van, mert iszonyat nagy ihlett hiányban szenvedek. Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy pár hétig szünetet szeretnék tartani. Remélem megértitek s köszönöm ezt. ♥ Ígérem nem soká jelentkezek és nem lesz ennyi kiesés ♥