13.Take me all the way down (18+)

A nap épp hogy csak elérte a horizontot mikor én már talpon vagyok. Összeszedtem egy cseppet magam mielőtt elindulnék Niallnek meghálálni a tegnapi vacsorát. Lassan osonok át a szobájába, ahol teljes vaksötétség fogadd. Szemem hamar hozzászokik, s közelebb lépve felmérem a szőke alvási helyzetét. Háton fekszik, s ahogy gondoltam a takarón keresztül is látszik a dudora. Fej rázva vigyor szökken arcomra, majd elkezdek bebújni a takaró alá. A szívem hevesebben ver, mikor elérek a szöszi csípőjéhez s felfedezem, meztelen a srác. Ujjaim végig simítanak combján, majd elérek heréihez. Gyengéden masszírozni kezdem, míg a másikkal megfogom farkát és számhoz irányítom. Végig nyalok makkján, miközben sóhaja tölti be a szoba csendjét. Nyelvemmel végig szaladok eresedő farkán, majd újra a makknál kötök ki. Kezemmel rásegítek, fel - le kezdem el húzogatni a bőrt, majd ajkaimat is munkába indítom. Végig nyalok számon, majd nyelvemmel körbe nyalva makkját beveszem a számba. Nyögés hagyja el a srác száját. A farka félig lüktet a számba, miközben már az elő váladék is utat tört magának. Egy pillanatra leállok, szám sarkáról lenyalom a váladékot, majd a hímvesszőn is végig nyalok, majd újra belekezdek tevékenységembe. Érzem, hogy a szőke nem sokára robban, ezért rákapcsolok és pár perc múlva teljes orgazmusa számban, majd torkomon lecsúszva végződik. Még egy picit nyalogatom, masszírozom aztán puszit nyomok makkjára és lecuppanok róla. Úgy hagyom ott, mint aki jól végezte dolgát, visszaosonok szobámba és ásítva hamar el is nyom az álom.

- Dakooota! - Niall üvölt, én azt se tudom, hol vagyok. Majd valaki rám ugrik, összenyomva ezzel engem. Lerúgom magamról, így egy hatalmas puffanást váltok ki ezzel, kibújik fejem a takaró alól és kinyitom szemeim. Niall sokkolt és meglepett tekintettel néz rám.

- Te leszoptál hajnalban? - kérdezi halkabban.

- Le hát. - mondom álmos mosollyal arcomon.

- És miért? - úgy meredhetek rá, mint anya a hülye gyerekére. Hogy "Úristen, meg vagyok én áldva ezzel a kölyökkel"

- Mert úgy eset kedvem. - jelentem ki szem forgatva, majd felállnék, de hirtelen ismét az ágyban kötök ki, felettem Niall ördögien mosolyog rám, miközben végig simít derekamon.

- Nem nem, Dakota. Első részben kielégítettél, amit én mindig viszonozok. S mivel tegnap amúgy is ott hagytál jár egy kis büntetés. - ujjai mellemnél járnak, belecsípnek bimbómba, majd ajkai megtalálják enyémet. Gyengéden kezdi el masszírozni, majd elhúzva alsó ajkam, rám kacsintva felnevet. Kiegyenesedik, lábamat szétnyitja elég nagy terpeszben és elhelyezkedik köztem. Lehunyom szemem, miközben ujjával végig simít alsónadrágom közepén, épp ami vaginámat takarja. Sóhaj hagyja el a számat, amikor újra megismétli a mozdulatát, de erősebben neki nyomva ujját az anyagnak, de nem áll le. Fel-le mozgatja, majd ajkait érzem meg belső combomon. Enyhe, de annál bizsergetőbb puszikat lehel oda, miközben felfelé halad, majd eléri vénuszdombom. Felmorog, majd ujjaival arrébb tolja a nadrág anyagát.

- Hm... Nagyon izgató a látvány, mit ne mondjak. - felkuncog, majd sikoly hagyja el ajkaim, mikor egy hatalmasat belém nyal.

- Niall. - kiáltok rá, s rá is pillantok. Kinéz vaginám mögül, hatalmas vigyorral ajkain.

- Mi az?

- Folytasd! - a fejem hátra csuklik, mélyről jövő sóhaj szakad ki belőlem. Ujjaimat végig vezetem testemen, miközben Niall karjával fogta le combjaim s úgy kezdett el nyalni, szívni mintha épp kajáról lennék szó. Szinte zabálta nedveim. Ujjaim végül megtalálták tincseit, beléjük túrtam miközben számat próbáltam korlátozni a lihegések ellen, nem túl sikeresen. Pár perc múlva ujjával is rásegített orgazmusom kivitelezésére. Mindkét kezemmel a lepedőt markolásztam, miközben néha mikor hozzáért a G-pontomhoz, vagy épp mélyebbre csusszant nyelve, felsikkantottam. Aztán még közelebb húzva fejéhez vaginám, felnézett, mélyen szemeibe. Végig nyalt mutató, középső és gyűrűs ujján, aztán széles vigyorral hatolt be belém. Gyorsan csinálta, majd rám kacsintott és feje ismét eltűnt combjaim között. Nem tudom mit művelt velem, csak azt, hogy az érzés valami hihetetlenre sikeredett. Átjárta minden porcikám, adrenalint szabadított fel ereimbe, a hátam ívbe feszült és csak arra eszméltem fel, hogy Niall dől le mellém vigyorogva, miközben én levegővételemet próbálom szabályozni.

- Ez mi volt? - kérdezem halkan, mélykék szemeibe nézve.

- Nagyon köszönöm drágám a reggeli kielégítést, várlak holnap is. - rám kacsint, homlokon csókol, majd lelép. Ott hagy, úgy ahogy én reggel. Üdvözlöm az anyukáját.

Ki sem mozdultam a szobámból miután a szöszi ott hagyott. Visszanyertem normális lélegzetvételemet, aztán felöltöztem és az óta a szobámba punnyadok. Viszont a hatalmas ajtócsattanásra én is kidugtam a fejem.

- Elegem van apám faszságaiból. Dakota! - üvölt. Lou egy idegbeteg állat. Lassan, komótosan ballagok és állok meg a srác előtt.

- Szióka. - mosolygok rá.

- Mikor akarod kinyiffantani apám? 

- Tervben van... - jelentem ki.

- 1 hete kértelek fel, Dakota. - ujjal mutogatni kezd rám. - Mi a jó istent tökölsz még?

- Láttál már pókot vadászni? Elkészíti a hálóját, amibe a szorgos bogarak bután berepülnek, ő pedig támad. Begubózza, és lassan fogyasztja el. Ilyen egy bérgyilkos is, míg a maffia akár egy vad oroszlán, támad mikor lehetőséget lát rá, és tőle függ, hogy a vadászat sikeres vagy sikertelen lesz-e. A póké pedig mindig biztos. - mondom rideg hangon. - S ha nem hagysz dolgozni Tomlinson kiheréllek. - hátat fordítok neki és elindulok felfelé.

- Mintha értenél hozzá... - nevet fel.

- Megnézzük? - hátra pillantok, bele nézek kristály kék szemeibe. 

- Benne vagyok. Holnap háborúba megyünk, elfoglaljuk Észak-Írországot, nem érdekel apám mától. S előttem kell kiherélned a írek maffiájának vezérét. - jelenti ki.

- Ahogy óhajtja, Uram. - enyhén meghajolok, majd felsprintelek a szobámba. Seggfej. 

Sziasztok, Manócskák. Ahogy ígértem új rész, és szerintem ezen a héten számíthatok a következő részre. Remélem tetszett, köszönöm a megtekintéseket ☻

12. But you don't know me at all

Lüktet a fejem. S leszámítva az émelygésem jól vagyok. A tegnapi nap próbál megismétlődni a fejembe, de nem nagyon engedem neki. Tegnap itt járt Lou, smároltunk is talán. Bocsánatot kért. Bocsánatkérés elfogadva, viszont nem felejtek. Bedrogozott. S a srácok is vele voltak, amit megértek, de... Én nem vagyok könnyű eset. Egyesével fogják visszakapni bosszúmat. Niallel kezdve. Állítólag mi járunk, állítólag nekünk egymásra kéne tapadni. Aztán Szöszke helyett Lou jött fel. S tagadnom is kár, fájt egy picit, de ez van. Bérgyilkos vagyok, senkiben nem bízhatok, magamon kívül. S amúgy is ez csak ostoba játék. Mivel senki nem lépet be tudomásom szerint a szobámba, így feltápászkodva indulok ki lassan. A fejem meg mindig lüktet, de sokkal elviselhetőbb, mint tegnap. Nem akarok rá emlékezni. Kinézve körbe pillantok, de egy árva hangot se hallok. Fokozatosan lépdelek lejjebb, de a nappali is tisztának minősül. A konyhába sétálok, egy kis cetli fityeg a hűtőn. Zsír, egyedül vagyok. A szekrényből gabonapelyhes dobozt emelek ki, műanyag tányért veszek elő, majd beleöntve visszarakom helyére a dobozt. Hűtőből a tejet veszem ki, s ellepem vele a golyókat. Amint végeztem, evőkanalat ragadva huppanok le a tévé elé és bekapcsolva reggelizni kezdek. Szemem a mese csatornákon akad meg, majd ott hagyva várom mi a következő mese, ami a Tini Titánok. Utoljára 10 éves koromba láttam, de a főcím dalára úgy látszik a mai napig emlékszem. Éneklem, miközben a kanállal hadonászok, majd elkezdődik a sorozat, én pedig árgus szemekkel nézem, tovább folytatva a kajálást. Két részt adtak le egymás után, pont elég volt, hogy megreggelizek. Elmosogatva, újra a szobámba igyekeztem. Kellemes, meleg idő volt, így rövid ruhákat aggattam magamra, de a bőrdzseki nem maradhat el. Ma belevettem magam az ügyembe, ha már egyedül hagytak. S ehhez a legtökéletesebb ember, a bátyám. Telefonommal fülemen hagyom el a lakást, majd indulok el a kocsimhoz. Beugrok, kinyomom, majd beteszem a tartókájába, összekötve a kocsival, újra próbálom a hívást.

- Kotta. Mit nem értesz azon, ha először nem veszem fel? Nővel vagyok. - hangja dörmögése hiányzott a legjobban. Mindig morog, és legfőképpen rám.

- Oh, hidd el. Amit most mondani fogok sokkal jobban fog érdekelni, mint holmi utcasarki. - horkanok fel.

- Nem utcasarki. Sztriptíz táncos, s egész éjjel vele voltam és mamám. Neked miért nincsenek ilyen mozdulataid? Gyenge nő vagy hozzá képest.

- 5 perc és ott vagyok. Tüntesd el vagy kinyírom a ribancot! - hangom mézes-mázos, de a bátyám tudja, hogy ezzel sose viccelek. Főleg ha a testerősségemről van szó. Magamat erősnek tartom, kívül-belül. Nincs szükségem férfire, ahhoz hogy teljes legyen az életem. Max. veszek egy kutyát, ha boldogtalan lennék. De hogy szeretettért basszak, kösz nem. Vagy pénzért. S egyre több kisebb lányra vagy fiúra is átterjed. Ha így folytatódik, a világot elfoglalják a plázacicák és a díszbuzik sokasága, s majd egymás ellen fognak versenyezni ki a vékonyabb, kinek nagyobb, hosszabb. Hogy ki hord márkásabb ruhákat. Phuj, belegondolni is taszító. S van egy sejtésem, hogy előbb-utóbb oda fogunk eljutni. Persze, kivételek mindig vannak. Csak nem mindegyikben van erő, sőt kifejezetten gyengének tartják magukat. Pedig ha tudnánk. Leparkolok a ház elé, a motor mellé, s szívem minden porcikája azon imádkozik, hagy üljek fel rá, de agyam a feladatra koncentrál, s igazat adok neki. Minél hamarabb meg akarok szabadulni a maffiától. Lezárom a kocsit, kiszállok. Aztán besétálok a luxuslakásba. Az emeletről egy hosszú vörös hajú lány sétál le, végig mér. Az ajtót kinyitom, ő pedig lesajnálkozó tekintettel kisétál. Épp hogy csak kilép, az ajtót rázárom, majd obszcén szó hagyja el a számat.

- Dakota, nekem is nagyon hiányoztál. - a bátyám sétál le egy szál bokszerben. Szem forgatva, de vigyorogva ölelem magamhoz. - Nem láttalak mióta meg kellett menteni az elkényelmesedett seggedet a maffiózóktól. Meg apáékkal sem beszéltem. Mi újság van otthon? - kérdezi lehuppanva a kanapéra és rágyújtva. Belehuppanok a fotelbe és ujjaimat tördelve kezdek bele a mesélésbe.

- Nos, elköltöztem otthonról, apáékkal összevesztem és az óta nem is beszélünk. Ez csak pár napja volt...

- És hol laksz most? - kérdezi furán rám nézve. - Min vesztettek össze? Apuci és az ő pici lánya sosem veszett még össze.

- Beálltam a maffiába. - nyögöm ki.

- Mit csináltál? - kérdezi leesett állal.

- Hááát.... Meg kell ölnöm a maffia vezetőjét, s most jelenleg az egyik maffiózóval lakom, hisz már én is maffiózó vagyok. - jelentem ki.

- Dakota. - hangja furán cseng. Majd felpattan, és a kezét nyújtja. Félve fogadom el, majd felállít és magához ölel. - Büszke vagyok rád. - mi van?

- Héé. Nem kiakadnod kéne, vagy nem is tudom... Eltiltani tőlük?

- Soha ne nevelj tiltással, mert akkor hazudozásra is tanítasz. Ne feledd. És nem vagyok az apád. Úgy mondva örülök, hogy végre a talpadra álltál és nem vagy többé apuci elkényeztet kicsi lánya.

- Tényleg az voltam. - vigyorogva biccent, majd kíváncsian nézve huppan vissza a kanapéra, én pedig a fotelbe.

- S milyen? Csapatban dolgozni...

- Néha jó, néha nem. De ami legjobban kiakaszt a szabályok.

- De apánk szavai után egyből mentél, chchc... - felnevet, miközben én a középső ujjamat felemelem felé.

- Betartom őket, sokkal rosszabbul kapják vissza. - nevetek fel.

- S ha jól emlékszem azt mondtad, meg kell ölnöd a maffia főnököt? Louis Tomlinsont? - kérdezi furán.

- Neem, az apját. - sokkoltan bámul rám, majd pár másodperc múlva megszólal.

- Megőrültél te? - kérdezi elnyomva a csikket.

- Nem, viszont segítened kéne. Mindent. Szó szerint mindent ki kéne derítened Mark Tomlinsonról. Mire allergiás, feleségei, mióta ő a maffia főnöke, satöbbi...

- Normális vagy te? Ha rájönnek, hogy kutakodom, utána kinyírnak.

- Nem fognak.

- Honnan vagy te benne ennyire biztos? - kérdezi állát simogatva.

- Van szép két barna szemem, megrebegtettem szempillám, mosolygok egyet és kész. - lehunyja szemeit, miközben ajkára vigyor ül ki.

- Bolond vagy húgocskám. - ölel magához, én pedig lehunyt szemmel viszonozom. Hiányzott a bátyám, s a köcsögösködései, az egész lénye.

Nevetve esek be a lakásba, jó volt egy napot a bátyámmal tölteni, s tudom, most egy darabig megint nem találkozunk, mivel most beleveti magát Mark Tomlinson keresésébe. Ebbe sosem voltam jó. A számítógéphez annyit értek, mint 5 éves gyerek a politikához. Jó, ez túlzás, de valami hasonló a szitu. Sokkal jobban szeretem a tetteket, mint ha folyton kockulnék. 

- Dakota. - Niall hangja meglepetés szerűen ér, de amint belépek, nem csak meglepődöm, de le is sokkolódom. A szőke gyertyafényes vacsorával várt és elég szexisen néz ki. Mosolyt küld, majd közelebb lépked, eltünteti a köztünk lévő távolságot, majd derekamra teszi kezeit és megcsókol. Karjaimat átfonom nyakán, először csak hagyom, hogy ajkaival enyémet kényeztesse, majd lassan szétnyitom számat is, bejutást nyerve ezzel nyelvének. Vad táncba kezd nyelvünk, de kettő pityegés azonnal félbe szakít. 

- Vacsora után folytatjuk, most pedig foglalj helyet, kérlek. - kezemet megragadva finom vezet az egyik székhez s ültet le, majd eltűnik a konyhában. Körbefuttatom szemem, de teljes sokkoltságban vagyok. Majd megjelenik két tányérral. Az egyiket elém, a másikat pedig maga elé rakja le. A tányéron pedig gőzöm sincs, mi van, de az illata lenyűgöző.

- A nevét ne kérdezd, a nagyim csak a receptet árulta le még anno, azt mondta majd, ha elmondom kinek főztem, megmondja, de sajnos ez már nem teljesülhet. - jelenti ki mosolyogva. Kék szemeibe nézek.

- Te főzted? Nekem? - kérdezem meglepetten.

- Aham. Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért, amiért bedrogoztunk, meg hogy Lou ment fel, meg minden másért, hogy ma itt hagytalak. Tudom az első két napban nem teljesítettem jól, mint pasi, de életemben nem volt még csajom. - huncut mosollyal rám kacsint, mire szem forgatva nyúlok a boros pohárért, amibe vörösbort töltött.

- Akkor ránk, Babyboy! - mondom felemelve a poharat. Óvatosan koccintunk, s én pár korty után le is teszem. Feltűnik, hogy Horan még semmit nem ivott, sőt el van varázsolva szegény srác.

- Ránk, Babygirl! - majd egy nagy korttyal lehúzza az egészet. Nevetve kezdek bele az ételbe, ami nem csak illatra, de ízre is kiváló.

- Hallod, ha ilyen jól főzöl, megtartalak. - mondom egy újabb falatot bekapva.

- Muszáj volt meg tanulnom sütni/főzni magamra. A nagyit nem látogathattam meg, csak telefonon beszélgethettünk, s annak is 2 éve vége, mikor meghalt rákban.

- Sajnálom.

- Ne tedd. Meghalt, jó ember volt, jó helyen van már. S legalább nem tud szidalmazni az elkövetett bűneimért. - némán hallgatok, s egy darabig csak az evőeszközök zörgése hallatszik.

- S mi jót csináltál ma? - kérdezi, mire mosolyogva pillantok szemeibe.

- A bátyámmal voltam. Rég láttam már a hülye fejét.

- Daniel? - kérdezi nagyon elgondolkodva.

- Igen, Daniel. - mondom kuncogva. Majd leteszem a két evőeszközt, lerúgom magamról a magassarkút és hátradőlve lehúzom a bort. - Köszönöm a vacsorát, Horan. Nagyon finom volt, viszont én elfáradtam s szeretnék ledőlni szóval, ha megbocsátasz... - felállok, elindulok felfelé, de előtte megállok és puszit nyomok a szájára. Felmegyek a szobámba, bezárom az ajtóm, majd lehuppanok a laptopom elé. Most lehet nem viselkedtem nőiesen, sőt egy igazi taj paraszt voltam, de majd holnap megtudja, milyen is az igazi hála. De a legfontosabbról sem felejtkezhetek el. Meg kell szabadulnom tőlük. 

Sziasztok, Manócskák. Sajnálom, hogy ilyen későn, egy héttel az előző rész után hozom, de ígérem bepörgök az őszi szünetben, s utána is. Köszönöm a megtekintéseket, meg úgy mindent. Remélem tetszett, és próbálok a következővel sietni ♥

11. Little more touch

Louis Tomlinson

Gáz van. Bazi nagy gáz van. Stewart, akitől a drogot vettem, "véletlen" összekeverte egy teljesen másféle gyógyszerrel. A maffiába nincs véletlen. S ha valamit elcsesztél, egy út vezet a megbékéléshez. A halál. De ez, ebben a helyzetben édes kevés. Dakota még mindig nem ébredt fel, s ami egy kevéske reményt az, az a  pulzusa és a normális levegővétele.
- Fel kéne ébreszteni. - jelenti ki Harry. Majd felpattan s a konyhába megy. Pár perc múlva egy üveg pohárral tér vissza és Dakota fejére borítja azt. De semmi.
- Gratulálok Harold. Ennek se, mint oly megannyi más ötletednek sem volt értelme. - kel ki magából Niall. - S Louis. Drog? Tényleg?
- Kussolj, Horan. Te sem tiltakoztál ellene, sőt segítettél is. e is bűnrészes vagy, ha valami lesz vele.
- Befogni mindketten, ébredezik. - Liam hangja terjed szét a helységben, s mind a négyen a lányt nézzük. Először felül, szemei csukva, majd kinyitja azokat. Mind a négyen láttuk mi zajlik le akkor a lányban. Ijedtség, düh, fájdalom. Mélységes fájdalom. Szemeit lehunyva, vár egy pillanatot, majd újra kinyitja. Mély sötét barna szemei ürességtől csengenek.
- Dakota... - halkan szólok hozzá. A srácok meglepetten néznek rám, de nem érdekel. Mi van az én bérgyilkosommal?
- Jobb, ha megyek és lefekszem. - jelenti ki és felállva lesöpri magáról a fiúk kezeit, majd elindul felfelé. Vissza se néz, megy, majd egy halk ajtó zárás után végleg elhagyja a helységet.
- Ez mi volt? - kérdezi Niall, mire mind a hárman megkukulva figyeljük a lépcső tetejét, ahol a lány eltűnt, majd minden tekintet engem talált meg.
- Figyeljetek Stewart azt mondta, hogy... - kezdek bele, de a hangom olyan más... Erőtlen.
- Haver, jól vagy? - kérdezi Liam, belemarkolva vállamba.
- Persze, persze, most Dakota egyébként is fontosabb. - mondom megvakarva a tarkóm.
- Tudod mit adtál a szájába? - kérdezi Harry az állát dörzsölgetve.
- Gőzöm sincs haver, hamarabb járt a kezem, mint a szám. Fejbe lőttem mielőtt kiderült volna. - sóhajtok fel és leülök Dakota kihűlt helyére. - De valami nagyon ütős lehetett.. Láttátok azt az érzelmi kavalkádot a szemében... Majd az ürességet? - kérdezem sokkoltan.
- Ki kell deríteni mit adtunk be neki, mert félek nagyobb baj is származhat ebből. - sóhajt fel Harry.
- Rendben, viszont fiúk én felnézek hozzá. - szólal meg Niall pár perc néma csend után.
- Én nézek fel hozzá. Én tettem be a szájába, bocsánatot kérek tőle. Aztán hagyjuk mindannyian pihenni. - jelentem ki, majd felállva a konyhába sétálok és összedobok egy gyors teát, majd gyilkos tekintettel nézek a sokkolt Niall szemébe, majd felsietek. Kettőt kopogok az ajtón, majd belépek. A szoba sötétségbe honolt, egy kisebb fénycsóva tör utat, ráesve az ágyra, a lány ólom fekete haját megcsillogtatva ezzel. Bezárom, szemem elég hamar hozzá tud szokni a sötét helyekhez, így könnyen odatalálok az ágyhoz, majd letelepedve a kényelmes matracra a szekrényre rakom a bögrét. Felkapcsolom az éjjeli lámpát, s ujjaimmal végig simítok a lány fedetlen karján, elérve ujjait. Nincs rajtuk műköröm, de festve van. Fekete, letisztult szín, mégis megbűvöl.
- Louis. Kérlek, hagyd el a szobám. - hangja gyenge, halk. Lehunyom szemem. Életembe most először érzek megbánáshoz hasonló érzelmet. Sajnálom, amit vele tettem, mert... Érdekel ez a lány. Megfogott, mint ember.
- Sajnálom. - felül, sokkoltan néz szemembe.
- Hogy mit mondtál? - ajkai mosolyra húzódnak, de tekintette ugyan olyan üresen cseng.
- Sajnálom, Dakota. Nem tudtam, hogy miféle drogot erőltettek beléd. - nevet. Meglepetten pislogok rá. Kellemes a nevetése. Halk és édes.
- Nem gond. De az, hogy a nagy Louis Tomlinson azt mondja nekem sajnálom, hihetetlen. - nevet továbbra is. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd az én ajkamra is mosoly kerül. S ujjaim is felfedezésre indulnak. Meghökken, de hangosabb nevetés szakad ki belőle, amint felé kerülök és csikizni kezdem.
- Louis... Ne.. Hagyd abba! - könnyek jelenek meg szemeibe, de nevetése csak erősödik. Engem is nevetésre ösztönözz.
- Ne hagyjam abba? Okés! - nevetve folytatom, ujjaim bejárják testét.
- Kérlek, kérlek! - nevetve könyörög, majd rám emeli barna szemeit. Lesokkolok. Lélegzetem beszorul, kezem fedetlen bőrére hullik, s csak nézem szeme univerzumát. Annyira gyönyörű.
- Mi az? - suttog halkan. Nem válaszolok, közeledem ajkaimmal. Felsőtestem rásimul az övére, érzem, hogy mellbimbói felfelé ágaskodnak. S megcsókolom. Huncut mosollyal kezdem el lassan masszírozni ajkait, majd végig nyalok alsó ajkán, miközben derekát simogatom szintén lassú tempóba. Beletúr tincseim közé, miközben szétnyitja ajkait. Nyelvemmel lassan hatolok át, az egész nem a sietségről, hanem az intimitásról szól. Hogyan tudunk elmélyülni a másikban. S ujjaim épp csak feljebb vándorolnának gömbölyded idomaihoz, mikor reccsenés és nyílik az ajtó.
- Ti mi a jó Istent csináltok? - Liam hangja választ szét minket egymástól. Mindketten lihegünk, de ajkaimon érzem boldogságom jelképét, szívem heves dübörgését. Mintha ki akarna szakadni a helyéről. - Tipli van Louis. Dakota idd meg a teád és álmodj szépeket! - Liam türelmesen vár még összeszedem magam, aztán kimegyünk. Bezárja az ajtót, s elindulva lefelé széles vicsor terül szét ajkain.
- Ez már profizmus haver. Bocs, csak Niall aggódott a túl nagy csendért, de van egy olyan érzésem, hogy 15 perc se kellett volna és nem lett volna csend. - felnevetek. Vele együtt nevetek, de szívem rosszal. Nem nevetek. Érzem csókjának ízét, vágyakozom rá. Többet akarok. Lent Harry és Niall sustorog, de mikor megérkezünk, azonnal abbahagyják. Fura.
- Betakargattad, s adtál neki jó éjt puszit is, Apuci? - kérdezi szemtelen mosollyal a szőke.
- Talált süllyedt. Bár inkább nem be, hanem ki. - gondolkozok el, s még ha nem is látom, érzem még szélesebb mosolyom. Meghökkenve néz rám, majd fejcsóválva elvigyorodik.
- Gratulálok, Haver. - kezet rázunk, majd lehuppanunk a kanapéra.
- Szóval... Dakota jól van külső szemmel, viszont holnap muszáj elkezdenie az apámmal foglalkoznia, mert egyre jobban idegesít a jelenléte annak a szarházinak. - hátradőlve ropogtatom ki ujjaim. Lehunyom a szemem s mesélni kezdem újabb eszelős tervét. - Azt tervezte, hogy kezdjünk el terjeszkedni. Ebbe semmi kivetni való nincs, hisz miért ne. De ahelyett, hogy először Észak- Írországot foglalnék el, hogy nem csak politikailag, hanem alvilági szinten is összetartozunk. Neeem. Ő egész Írországot akarja. Így holnap fontos gyűlést szervezett, de.... Dakotának nem szólhatunk. Aki szinte az egyik legjobb emberünk, mert ő meg új a maffiában. Nem tudja mire képes, én igen. S esküszöm nektek, megfogjuk nyerni a háborút, Dakotával együtt. - a fiúk tapsolni kezdenek, mire elégedett mosollyal nyitom ki a szemeim. Dakota Lilith nagyon különleges. Nem csak, mint nő. Hanem mint ember is. Mintha az eddigi kapcsolataim miatta nem sikerültek volna, vagy nem tudom. De úgy érzem, megtaláltam azt, aki méltóságteljesen, s büszkén viselhetné a Mrs Tomlinson nevet.

10. 'Cause I'm breakin' all the rules tonight (+18)

Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek és háát... Szóval kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval kommentelni ér! :3 ♥ Kellemes olvasást!

Ujjaim szőke tincseibe vándorolnak, miközben keze a derekamról a fenekemre csúszik. Nyelvével végig szánt alsó ajkamon, bejutásért könyörögve, amit természetesen megadok neki. Fenekembe belemarkol, mikor nyelvünk találkozni. Egyik kezemmel haját kócolom össze, miközben a másik tarkóját masszírozza. Mindkét keze fenekemen pihen, majd durván markolva fenekembe, érzem, felfelé lök, így rögtön ölébe kötök ki. Szemem szétnyílik, Niall kék íriszei szórakozottan néznek rám a sötétben, ezzel engem is mosolygásra csábítva. Ki szakadunk vad táncunkból s egy ideig csak nézzük egymás szemeit, majd újabb csók csattanna el, ha nem szólalna meg a telefonja. Nevetve érkezem a földre, majd mély levegőt szívok, hogy friss levegő kerüljön tüdőmbe a pár perces nyelvcsatánk után.

- Igen, velem van. Rajta kaptam, ahogy kiugrott az ablakon. - a szám kettényílik, ő pedig bűnbánó arckifejezéssel. Hát nyalja ki. Beköp, és elvárja, hogy megbocsássak neki. Na neeem. Megvárom, míg elmeséli a kitalált sztoriját, miközben én összekarolva várom, hogy részesítsem a büntetésében. Leteszi a telefont, majd két kezével csípőmet ragadja meg, s mélyen néz a szemembe.

- Sajnálom, Kicsim. - széles vigyor jelenik meg arcomon, ajkával közelítene, de elfordítva fejem arcomra nyom egy cuppanós puszit.

- Nem lesz egy jó darabig szex, Babyboy. Remélem ezt a fejedbe vésted. - döbbent tekintette vigyorgásra késztet. Majd ajkaimat szájára nyomva gyengéden masszírozom, miközben ujjaim szőke tincsei között vesznek el.

- Szóval mi a büntetésem. - kérdezem elválva tőle.

- Hát Louis azt mondta vigyelek haza, addig kitalálják. - jelenti ki szomorkás arckifejezéssel.

- Nyugi, Baba. A szex megvonás nem olyan vészes. Ki fogod bírni. - jelentem ki, majd vigyorogva összekulcsolom a kezünket és elindulunk vissza. Hamar a házhoz érünk, elengedem kezét, lenyomom a kilincset, majd belépek a szobába. A három srácon kívül egy másik idegen pasas is ott áll, épp kezet fognak, majd rám néznek.

- Dakota Lilith? - kérdezi a férfi mély, rekedtes hangon. Louis vigyorogva biccent, a pasi ajkain is gyönyörű, széles mosoly jelenik meg. Mély sötét hajába beletúrva, váltanak még pár szót Tomlinsonnal, majd elindul felém. A kezét a kilincsre teszi, de mielőtt végleg elhagyná a szobát, rám néz, méregzöld szemei megigéznek.

- Jó szórakozást, Kislány! - felébredek, összeszűkítem a szemem. Visszaszólnék, de nevetve elhagyja a szobát. Louisra nézek, aki úgy néz rám, mint, ahogy a farkas nézet Piroskára.

- Csüccsenj le, Dakota. - Liam mézes-mázos hangon szólít meg, kezével int, hogy üljek le mellé. S megteszem. Nem fogok ellenkezni, kiszöktem.

- Szóval... Dakota. Van fogalmad arról, hogy mit jelent a szobafogság fogalma? - kérdezi Louis járkálva. Mellém a szöszi ül le, miközben Harry a fotelben foglalt helyett. Körbe vettek.

- Persze, hogy van. - válaszolom hátra ülve és kisebb terpeszbe a lábam. Helyezzük magunkat kényelembe.

- Mond el. - jelenti ki reszelős hangon.

- Nem léphetek ki a szobámból, nem mehetek sehova. Tulajdonképpen a négy sarok közé vagyok szorítva. - mondom sóhajtva.

- S gondolom, gőzöd sincs, hogyan bünteti a maffia a szabályszegőket.... - mondja ördögien.

- Hát... Kinyírjátok őket? - kérdezem körbe pillantva. Louis felkuncog, majd leguggol elém, kék tekintette mélyen fúródik enyémbe. A pulzusom a 200-at veri. Kezei térdemre vándorolnak.

- Jól sejtetted. Viszont téged nem ölhetünk meg, mert te fontos része vagy most már ennek a csapatnak, szóval, megmutatjuk, milyen mikor felrepítünk a csillagos égig, s másnap megtapasztalod, miért is kell betartani a szabályokat. - kezei combomon pihennek, majd belemarkol, miközben feláll, s hátat fordítva valami zacskót tép fel, majd vigyorogva fordul vissza. Kezében egy fehér tabletta. NEM!

- Louis akármit is találtál ki nem, nem veszem be azt a szart a számba. Inkább puffants le. De nem fogok drogozni, soha.

- De baba, ma este fogsz. S élvezni is fogod. - nagyot nyelek.

- Nem, Louis. Nem akarok drogozni. - mondom fejemet rázva.

- Nyisd ki a szád, Gyönyörűm és engedelmeskedj. - a két kezemet lefogják, a lábam sem kap több szabadságot. Hiába rúg-kapálózok, nem engednek. A fejemet két tenyér veszi hatalomba, s csak Lou szemeibe nézek.

- Ha most bedrogoztok, akkor nem fogom megölni az apádat megértetted? - szeme meglepetten felcsillan, de felnevet.

- Meg fogod ölni apámat, sőt. Ezek után jól is fogsz viselkedni. - kezével szétnyitja számat és nyelvemre rakja a gyógyszert.

- S most nyel. - összezárom a számat, s kiköpném, de ekkor kezét számra teszi. Kurva élet. - Nyeld le vagy az orrod is befogom, Dakota és azt se fog érdekelni, ha nem kapsz levegőt. - nyelvemen szétterjed a drog íze. Málnás. Összeszorítom a szemem, s lenyelem. Végig gurul nyelőcsövemen, majd már nem érzem útját. Testem szabaddá válik, mikor kinyitom a szemem, a négy srác vigyorogva tekint rajtam végig.

- Na? Látod, hogy nem lett semmi bajod, még. - jelenti ki Liam átkarolva.

- Aham. Azt tudjátok, remélem, hogy a munkát tényleg... - ásítok. - nem fejezem be? - kérdezem. A fáradtság úgy terjed szét ereimbe, mint ha adrenalin löketett kaptam volna. Ólom nehézzé válik testem.

- De elfogod. Csak üssön már be, úgy fel fogsz pörögni. - mondja Louis összedörzsölve a kezét. Szemhéjam le-lecsukódik, újabb ásítás. A beszédhez is túlfáradttá váltam.

- Louis... Biztos jó cuccot adtál neki, mert nem bepörög, hanem mindjárt bealszik. - jelenti ki Niall, hangja egyre távoli.

- Igazad van, de biztos jó. Megmondtam Kevinnek, hogy a legpörgősebbet kérem. - gondolkozik el. Szemem lecsukódik, balra dőlök Niall vállának, s újabb ásítás hagyja el a számat.

- Hívd vissza most azonnal. Mert ez a csaj egyre sápadtabb. Dakota. Hé, Dakota! - csettint párat valaki... - talán Liam hangja visszhangzik.

- Baszki Louis. Igyekezz! - zuhanok. Messze. A szavakat már ki se veszem, elragad a feketeség, s semmi másom nincsen, a földre hullva, hunyom le a szemem, s újra és újra azt érzem, hogy zuhanok. Zuhanok a feketeségbe, ahol lehunyom a szemem, s kezdődik elölről.

- Kicsim. - elveszek mély barna szemeibe, összekulcsolt ujjainkat szájához emeli és puszit lehel rá.

- Ma este nálatok aludhatok? - elpirulva, mosolyogva biccentek. 

- Ma se anya és se apa nem lesz otthon. - ajkain széles mosoly tűnik fel, majd száját enyémhez érinti, és lassan masszírozni kezdi ajkaimat, majd kezével beletúr a hajamba és gyengéden meghúzza tincseim. Ajkaim kettéválnak, nyelvéve utat tör, majd összetalálkozó nyelvünk vad táncba kezd. Kezemmel arcát cirógatom, miközben a levegőm fogyni kezd. De ezt már megszoktam. Vele mindig hosszan kell csókolózni, míg szinte el nem fogy a levegőm, majd utána szaporán kell visszajuttatnom a friss oxigént a szervezetembe. 2 hónap alatt hozzászokik az ember. Főleg ha a szerelemérről van szó. 14 évesen életem legboldogabb napjait élem ezzel a sráccal, minden egyes nap a fellegekben érzem magam miatta. Belé szerettem, szükségem van rám. Képtelen vagyok szavakba foglalni mit is érzek iránta valójában. Azaz igazi szerelem, s mély. Nagyon mély igaz szerelem. S érzem, hogy ez örökre így marad. Hogy ennek soha nem lesz vége, hogy soha senki nem állhat senki közénk. Mert mi ketten örökök vagyunk egymás életébe. 

- Akkor szerintem induljunk el, mert más sötétedik, Kicsi lány. - tudja, hogy utálom, amikor így hív. Szórakozott mosollyal néz le rám. Morogva indulok el mellette, kezeink még mindig összekulcsolva szorosan. Hamar hazaérünk. Elengedem kezeit, míg kinyitom az ajtót, addig kezei hátulról barangolnak be. Először csípőmre teszi a kezét, mint mindig, de tovább megy, amivel meg lep. Eddig sose ment lejjebb, a fenekemre. Most pedig már ott matat, sőt belemarkol egy erőset.

- Héé. - szólok rá, mire ártatlan kisfiús arccal néz rám. Nevetve csókolom meg, majd lököm be az ajtót, s lépünk be. Csókunk kitart egészen a szobámig, ahol ledönt az ágyra. Majd rám dől, de valamilyen szinten tartja magát. Csókunk újra elmélyül, de most nem áll meg. Kezei ismét barangolásnak indulnak, s erősen markol mellembe. 

- Héé. - szakadok el tőle. - Én erre még nem állok készen.

- De hogy is nem. Ne hogy azt hidd már, hogy nálad alszok, anyádék sincsenek itthon és nem baszlak meg. Nagyot tévedtél kicsi lány. - jelenti ki vigyorogva és nyakamnak esik. El akarom lökni magamról, de erősebb, nem enged. 

- Kérlek. - nyögök fel, mert közben élvezem, amit velem csinál.

- Kuss, ribanc!  - számat kezével befogja, miközben másik kezével letépi rólam cicanadrágom, s bugyimat is magával rántja. Sikítok, de tenyere elnyeli élességét hangomnak. Két ujját benyálazza, majd durván nyomja oda vaginámnak, s belém nyomja őket. Még nagyobb sikítás hagyja el ajkaim, s ráharapok kezére. Felüvölt és egy hatalmas csattanás után, szitkozódni kezd, én pedig magamba, de sokkoltan fojtom el fájdalmam. Lehúzza nadrágját, bokszere a földön ki, szemem pedig teáscsészényire kerekedik, de nem szólok. A pofon égeti az arcom, de félek, kifejezetten rettegek. A fiú, akiért eddig szerettem és bálványoztam, úgy néz rám, mint valami húsra néznek a ragadozók és ez nem tetszik. Készen sem állok. Szétfeszíti a combom, közé préseli magát, majd mélyen néz zöld szemeivel az enyémekbe. Majd elvigyorodik, ujjaival szétfeszíti húsom, majd teljes hosszát belém tolja. Könny gyűlik szemembe, lehunyom, míg ő mozogni kezd bennem. Nagyon fáj, borzalmas, ahogy érzem minden egyes mozgását, ahogy érzem, hogy ki-be húzza magát. S ekkor villanykörte gyúl csalódottságtól elborult fejembe. Kinyitom szemem, nehézkesen látok a könnyfátyolon keresztül, de észreveszem a polcomon a fegyverem. Az egyik kezemmel beletúrok fekete tincsei közé, mire felnyög s nyakamba rejti el arcát. Másik kezem a fegyverért nyúl, s majdnem elérem.

- Mit szeretnél, Baba? - hangja selymes, amit annyira szeretek. S így is, hogy megerőszakol éppen, annyira jó hallgatni. De felülkerekedik az ösztön, amit apám belém nevelt. Elérem a fegyvert, épp mikor szemembe néz. Összeszedem a bátorságom és nagyot nyelve megszólalok.

- Pápá, Kicsim! - a fegyver durran, a vér kifolyik, a test rám esik. Lehunyom a szemem, s könnyeimet útjára engedem, de csak pár másodpercig. Most nincs idő gyászolni, el kell takarítani egy holttestet.

9. While I've got time to play

- S megtudhatom a kedves hölgy nevét? - övével baszakszik a kérdés feltételekor, majd rám mereszti barna szemeit.

- Nem. Ez csak egy tök ismeretlen dugás volt, én nem akarok tőled semmit. Sem a közeljövőben, sem a messziben. Erről vélekedj így te is, Baba. - a régi cuccomat a kukába hajítom, majd lejjebb húzva a rövidnadrágot elindulok kifelé.

- Kurva. - nevetve csapom be az ajtót, majd nézek szét. Velem szembe a srácok kitágult tekintettel figyelnek, majd magyarázatra várnak.

- 10 perc alatt lezavartam, nem vártatok rám annyit azért. - mondom és megszüntettem a köztünk lévő távolságot. - Szóval... Mehetünk bulizni?

- Te nem jöhetsz. - jelenti ki Niall.

- S miért? - összeszűkítem a szemem, összekulcsolom a kezeim.

- Büntetés. - folytatja Louis. - Szóval most szépen beülünk a kocsiba, s hazaviszünk.

- Rendben. - szem forgatva huppanok be a kocsiba. Nem vagyok gyerek, hogy azt mondjam, "Te nem vagy az apám, nekem te nem parancsolsz". Tomlinson a főnököm, ha azt mondta nem, akkor nem. A srácok behuppannak, mellém Harry kavarodik.

- Nem kezdesz el őrjöngeni, hogy nem jöhetsz? - kérdezi halkan, de Niall beszólását nem úszom meg.

- Persze, hogy nem. Akkora élvezetben volt része, hogy most boldog a szarrá baszott puncija. - a fiúk kuncogást fognak vissza, bennem pedig a harag lángja kezd el pislákolni.

- De akkor nem lenne ekkora pofád, ha te hatoltál volna be a punciba, s te basztad volna szarrá, mi? Mond csak Horan, ennyire zavar, hogy nem te, hanem valaki más? - mélyen nézek kristály kék szemeibe. Ő is dühös.

- Elég legyen. Dakota, Niall! Leállni, mert nem két óvodás vagytok, akik összevesztek egy tábla csokin. Holnap megbeszélhetitek, most pedig irány bulizni, pardon haza. - kacsint rám, majd visszalök az ülésbe. Összekulcsolom a karom, s kifelé nézek. Most lehet, még jobban úgy tűnhetek, mint egy ovis, de nem érdekel. Az én puncim, azt engedek be, akit akarok. Nem fog engem holmi Horan-féle felkúrni, azzal, hogy szegénykét nem tudtam kielégíteni. Így járt, elbaszta. A kocsi lefékez, én pedig körbe pillantok.

- Jó bulizást nektek, nem kell aggódni nem szökök haza, itt leszek egész éjjel. - kiszállok a kocsiból, s becsapva az ajtót a ház felé megyek. Míg a nap folyamán megkaptam Horantól a pótkulcsot, így simán léptem be a házba. Levettem a dzsekit, majd bújtam ki a cipőmből. Ha így játszunk, akkor játszunk. Felkapcsolva a lámpát, egy darabig a bőröndömmel szemeztem, majd felsóhajtva, megragadtam a fogantyút és elindultam velük felfelé. Mivel a szobám nem lett megbeszélve, így letettem a folyosó elejére és elindultam. Az első ajtó mögé belesve egy filmes szoba terült ki elém. Hatalmas tévé, babzsákok, két mini hűtő. Vigyorogva indultam meg az egyik felé, amiben sörök voltak felsorakozva és elvéve egy üveggel hagytam el a szobát. A kupakot hamar megoldottam, a szekrény sem bánta annyira, s már kortyoltam is, mikor új szobába léptem. A korty viszont megakadt a torkomon. Szent terültre érkeztem, Niall szobája. A kis angyal a vállamon azt suttogja, menjek ki és keressem meg a szobám, míg az ördögöm vadul táncol, hogy nézek körbe. Sose hallgattam az őrangyalomra, s ez nem ma fog elkezdődni. Beljebb lépkedek a szobában a zöld és a szürke színek kaptak utat. Az ágy rendezetten megágyazva, a polcokon pár kép lézeng. Hol Louisékkal, hol pár haverral van egy őrült bulin vagy épp két csajjal hempereg egy ágyban. A legjobb emlékei. Lelki ismeretfurdalással töltődik fel a szívem, hogy pár nappal ezelőtt ő segített bekerülni ide, kiteljesednem itt, most meg görény módjára viselkedem. Kivonulok, leoltom a lámpát, becsukom az ajtót és tovább megyek. A következő szoba viszont teljesen magával ragad. Fekete és fehér színek uralkodnak, letisztult, de díszes és ahw. Imádom. Az üveget letéve kisietek a bőröndjeimért, becipelem, majd kortyolok. Zene. Előveszem a mini hangszóróm, majd a telefonra rácsatlakoztatva legmagasabb fokozatra tekerem. Zenét választok, majd vigyorogva rakom le a sört és kezdek el kipakolni. A zene dalszövege először halkan távozik ajkaim közül, de amint pörgősebb számok csendülnek fel én is egyre hangosabb és mozgékonyabb leszek. A nadrág lekerül rólam, majd a póló is és a melltartó. Kikeresek valami pólót, majd felvéve tovább folytatom a tombolásom. Mikor végzek a bőröndök kipakolásával, a szekrény aljára rakom őket. A sört elfogyasztva a kedvenc számom csendül fel én pedig széles vigyorral arcomon belekezdek. Üvöltöm, bele élem magam a zenébe, táncolok, végül köhigcséléssel ér véget a műsorszámom. Megfordulva észreveszem, hogy négy szempár fal fel tekintetükkel, s nadrágjuk dudorodása sem árulkodik másról. Összefogom melleim előtt a kezem, s felhúzott szemöldökkel kíváncsian pillantok végig rajtuk.

- Szóval... Mióta álltok ott? - kérdezem vigyorogva.

- Elég régóta. - válaszolja rekedten a szöszi.

- Aham. S mit kerestek egyáltalán itt? Nem bulizni kéne nektek?

- Louis megsajnált, hogy egyedül vagy itthon. - felnevetek.

- Ne már, gyerekek. Nagylány vagyok már, el vagyok egyedül.

- Hát, látjuk. - szól közbe Liam.

- Menjetek bulizni, én is takarékra teszem magam. Meg amúgy is kezdeni kéne a lentiekkel valamit, szóval tipli a szobámból. - mondom vigyorogva.

- Ez az én házam. - köszörüli meg a torkát a szöszi.

- Akkor költözzek el?

- Azt egy szóval se mondtam. - teszi hozzá gyorsan.

- Na, látod. Tipli fiúk. - kihessegetem őket, majd bezárom az ajtót és az ágyra esek. A szívem kalapálása nem csillapodik, bennem még él a 10 perce táncoló énem. Várok egy picit, aztán felöltözök. Csőszáru sötét farmer, atléta és bakancs. Bőrdzsekit kapok fel, majd kiosonok. A fiúk beszélgetés foszlányait felhallom, de inkább csak háttérzajként figyelek rá. Körbe pillantva a folyosó végén egy ablak van, vigyorogva indulok meg, s felhúzva, kiugrom. Négykézlábra esek, sosem volt gondom ezzel. Apám folyton macskának nevezett. Viszont nem egyedül akarok szórakozni. Osonva közelítem meg a konyha ablakot, majd óvatosan nézek fel. Velem szembe Niall áll, aki azonnal észre is vesz. Szeme meglepetten felcsillan, s szólásra nyitja a száját, de csendet mutatok. Szerencsére vette az adást, és most nem egy fasz, hogy elszólja magát. Az ajtó felé mutogatok, mire szinte láthatatlanul biccent. Rákacsintok, majd visszabújok az ablak alá és előre somfordálok. Miközben várok rá, elszívok egy cigit, s mikor végre kiér hozzám el is dobom a csikket.

- Szóval... Mit nem értesz azon, hogy szobafogság? - kérdezi zsebre dugott kézzel vigyorogva. - Ha Louis megtudja... - s megcsókolom. Sonkás szendvics ízű a szája, keze derekamra csúszik s belemarkol. Tovább matatok szájában, éhes vagyok.

- Nem érdekel, Louis. Szabad ember vagyok, s azt csinálok, amit akarok. S én enni akarok, mert éhen döglök. - elvigyorodik.

- Én is ki vagyok éhezve, csak épp rád. - rám kacsint, belőlem még nagyobb vigyort elővarázsolva.

- Lehet róla szó, de először kaja, aztán meglátjuk, hogy alakul az éjjel. - nevetve átkarol, amiből ki is bújok és elindulunk. Hamar találunk egy kis bisztrót, beülve rendelünk majd várunk.

- Mesélj magadról. - szólal meg hirtelen.

- Mit akarsz tudni?

- Nem vagy az teljesen komplett csaj, szóval mindent. - jelenti ki.

- Hm... Egy csókért. - jelentem ki gonosz mosollyal.

- Hajolj közelebb. - varázsol ajkára csábító mosolyt.

- Nem - nem. Nem engem. Őt. - a háta mögötti 20 évei elején járó egyedül ülő csajra mutatok. Hátranéz, majd vigyorogva felpattan. Leül mellé, köszön neki, a lány vissza, majd telibe smárolja. A lány sokkoltan néz, de visszacsókolja, majd a szöszi elválik, lefirkant valamit, majd rákacsint és visszaül mellém.

- Szóval mesélj.

- Mit akarsz tudni? - kérdezem az italomba kortyolva.

- Ki vagy te? - teszi fel az egyszerű kérdést. - Mindent tudok rólad, s a srácok is. Végig mentünk rajtad, mikor megölted Ericet. De minden egyes nap meg tudsz lepni. S ez kurvára, de bejön, Babygirl. - jelenti ki tekintettét mélyen enyémbe fúrva. 

- Nos, Babyboy. - kortyolok még egyet, eközben a pincér kihozza a kajánkat. Leteszi elénk, jó étvágyat kíván, majd lelép. Kezembe veszem a burgerem, majd Niall kék szemeibe nézek. - Ismerj meg. - s egy hatalmasat beleharapok a kajába.

- Azon vagyok, de mindig valami más oldaladat mutatod. Ma is. Azt hittük háborogni fogsz, hogy egyedül hagyunk, erre berendezkedtél a szobádba. Azt hittük tényleg aludni mész, erre itt ülünk és eszünk. - felnevetek, majd korttyal lesegítem a falatot, mielőtt válaszolok.

- Senki nem ismer igazából. Nem is fog. Mindig lesz valami, amit mutatni fogok vagy elrejtek. Ez hozzájár a bérgyilkossághoz. Sose mutasd meg ki is vagy valójában, mert az igazi éned csak saját magad előtt tárulkozik fel teljesen. Mások előtt mindig van, lesz valami, ami rejtve marad. - hallgat, átgondolja a szavaimat, míg bekajálunk. Majd mikor fizet és elhagyjuk a bisztrót újabb kérdést tesz fel.

- Mindig gondolsz a szerelemről?

- Szar dolog. - szem forgatva elmosolyodik, majd várja, hogy folytassam. - Egyszer voltam. Megerőszakolt. S ennyi. Nem hiszek az igaziban. Nincs olyan, hogy szőke herceg. Csak sok fasz, akik közül valaki kiemelkedik, de mind ugyan olyan, gerinctelen állat. S mondhatod, hogy feminista vagyok, de nem. Ez csak tapasztalat, Babyboy. - mondom előkaparva utolsó szál cigarettámat, s meggyújtva megállok.

- Tapasztalat. - mondja halkan, mire felnevetek.

- Játsszunk! - kíváncsi tekintettel pillant rám, bele szemembe. - Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást, ellenőrizhetjük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk át egész éjszakákat. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk, mintha többről szólna. És, hogy kiveszít?! Aki először lesz szerelmes. - eldobom a cigi csikket és várok a válaszra.

- S mi lesz veled, Babygirl? A te titkaiddal és falaiddal mi lesz? Ezt a játékot ketten játsszák. - agyamba több ezer dolog játszódik le, de elvigyorodom.

- Meglátjuk, sikerül - e. A titkaim és a falaim lebontásával elnyered a szerelemem is ne feledd. A bizalmam meg van feléd, s ha a többi is meglesz, akkor vesztettem. - jelentem ki kezemet nyújtva.

- Rendben, Baba. - elvigyorodik, majd száját nekem nyomva csókkal pecsételjük meg játékunkat. 

Sziasztok, Manócskák! Sajnálom ezt a hét nekem nagyon viharos volt, s ma tudom csak kirakni a következő részt. Sietek a többivel ígérem, ahogy tudok, és ne haragudjatok! <3