8. Let's do something good today (+18)

- Szóval mi a terv? - kérdezem halkan a sötétségben felfedezve a srácokat.

- Túlélni. Innentől már a mi fantáziák uralkodik, Baba! - Louis nevetése egyre jobban halkul, majd ajtócsapás. Van egy olyan sejtésem a többi srác is lelépett már, így nekem is tenni kéne ellene. Sosem kerültem még ilyen helyzetbe. A kurva életbe, most haragszok apára. El vagyok kényeztetve, egyke gyerekként, hozzá voltam szokva, hogy folyton mindent megcsinálnak nekem.

- Mit csinálsz, Dakota? Ne agyalj, kapcsold a fejed! - Niall lehelete nyakamat csiklandozza, keze végig siklik combomtól felfelé, egészen a hasamig. - Bármin is agyaltál, kapcsold ki. A fantáziád él most. Gyilkolni akarsz, Babygirl. Megteheted. Úgy, ahogy szeretnéd. - feljebb halad a keze, mellem felett elsiklik, majd visszatér, ujjaival újra végig simít domborulataimon, majd felfelé halad. - Nem gátol meg senki. Nem szól meg senki. Mi is elmebetegek vagyunk, szivi. - ujjai ajkaimon simítanak végig, miközben másik kezével csípőmre szorít rá, majd óvatos körútra indul lefelé. Behatol nadrágomba, miközben ajkai is mozgásba lendülnek, nyakamat ellepi apró selymes csókokkal. Felnyögök, mikor vénuszdombomhoz érve, erősen nyomja meg azt. Két ujjával végig simít a csiklómon, s ekkor tisztázódik a helyzet. Ki vagyok éhezve. Nem a vérre, a gyilkolásra van most szükségem. Szexre. Kőkemény szexre. Megfordulok, Niall ujjai kiszabadulnak, kék szemei meglepetten csillognak. Ajkaimra vigyor csusszan, majd átfogva nyakát, csípőjére ugrok, ajkainak esek. Beletúrok szőke tincsei közé, miközben kezeivel feljebb tol, megtart fenekemnél. Elindulunk, valahova, majd kemény falnak csattan a hátam. Belemarkol fenekembe, ajkaival szinte felfal. Nyelvünk vad táncba kezd, kezem a nadrágja után kutakodik, s épp hogy csak hozzáérek farkához, éles világosság tör ránk.

- A francba. - fejét a falnak támassza, miközben lihegését szabályozza. Nem lehet így vége! Ez nem igaz, hogy később nem tudták volna megölni, mondjuk 10-15 perccel. Fhu, Isten. Felajzott állapotban ugrok le csípőjéről, rendbe szedem magam, s ő is így tesz. Majd felém fordul, mosolyog, s ismét a falhoz nyom.

- Ezt még befejezzük, Babygirl. Ma. - nedves ajkait enyémnek nyomja, végig szántja nyelvét alsó ajkamon, majd beleharap, s elenged. Lehunyt szemmel várom a folytatást, de a halkuló nevetése ráébreszt, az nem most lesz. De nem is ma este. Mielőtt kinyitnám a szemem, útjára engedem a fantáziám, s a szerint indulok el megkeresni őket. Szerencsémre jó képzelet erővel áldott meg a sors, így jó helyen keresem őket. Besétálva a négy srácon kívül még egy nagyon helyes 30 évei elején járó férfi ül a székben, vigyorgó tekintettel mér végig.

- Mamma Mia! - füttyszóval jelzi tetszését, amit vigyorgással fogadok.

- Gondolom, Frederick Gilberthez van szerencsém. Srácok, nem mondtátok, hogy ilyen helyes pofit akartok kinyírni. - sóhajtok fel szomorkásan.

- Talán probléma van vele, Kotta? - kérdezi Liam meglepetten.

- Akkor talán kicsinosítottam volna magam. - összenézünk Louval, kacsintásomból azonnal vette a szitut.

- Oh, Senorita, nekem így is tökéletes vagy. - kacsint rám, miközben végig nyal alsó ajkán. Hátulra rejtem a fegyverem, majd kimért léptekkel indulok meg a srácok felé, s rátámaszkodva Louisra, csábító tekintettel figyelem az áldozatot. Pezseg a vérem. Újra érzem kezembe az irányítást, hogy én vagyok az oroszlán, s el kell kapnom a vadamat.

- Annyira cukor pofa, egy kicsit engedd, hogy szórakozzak vele, kérlek! - szemem egy pillanatra a kék szemekbe néz, de azonnal a barna szemekben kötök ki újra.

- Kotta, biztos, hogy...

- Csendet. Kaptok 2 percet, sem többet, sem kevesebbet. - a kezemet lelöki magáról, kimegy, A másik három fiú sokkoltan követi, majd csattan az ajtó, s ketten maradunk.

- Huh, Senorita. Ez aztán…. Mit szólnál, ha elszöknénk? Van egy csomó pénzem, csak oldozz el és megadok neked mindent. - könyörgő tekintettel néz rám. Közelebb lépkedek, ujjaimmal végig felfutok vállán, megcirógatom borostás arcát, majd hajába túrok.

- Édes ajánlat, szivi. - mondom az ölébe ülve, s nemi szervemet jobban neki nyomom.

- Uh awow. Senorita, huh.. - azonnal bedudorodik.

- Akkor elmondom mi a szitu, Senor. Az adósságért mindig meg kell bűnhődni. Ha visszafizeted, ha nem. - végig futtatom először felső, majd alsó ajkamon a nyelvem, majd egy gyors mozdulattal felpattanok az öléből, s a fegyverem hideg csöve nyomódik a homlokának. -  S te az utóbbi vagy. - sokkoltság váltja fel a könyörgést, de elhal minden élet szemeiből, amint meghúzom a ravaszt. Összecsuklik a széken, feje előre bukik, s a vértócsa kezd el növekedni alatta.

- Az igeen, Kotta. - hátrapillantok, nevetve nézek Louisra, aki csak fejcsóválva kuncog, miközben a másik három döbbenten néz.

- Azt hittem tényleg baszni fogtok! - füttyent Liam.

- Azt is fogok, csak nem vele, s nem most. Hanem úgy 3 óra múlva. Mit szoktatok egy sikeres akció után csinálni? - széles vigyor ül ki arcukra, majd Niall válaszol.

- Jó kérdés, Dakota. Nagyon jó kérdés. S a válasz is egyszerű. Elmegyünk bulizni. - tuti felcsillant a szemem, de én inkább a testem reagálást éreztem. Kirázott a hideg, de azonnal izgatott bizsergés futott végig rajtam, s akadt meg lent. Végig néztem a fiúkon, az egyik tekintet szinte felperzselt, s megtalálva a gazdáját, szívem vad lüktetésbe kezdett. Nem, nem fogom engedni. Nem ő van soron. Lett volna lehetősége, elcseszte. Nem fog velem hencegni, nincs szükségem arra a tekintetre, másnap. S arra se, hogy a másik három is úgy nézzen rám. Egy éjszakás kaland kell most, név nélkül.

- S vele mi lesz? - kérdezem a férfire nézve, akiből fél liter vér csepeghetett már ki belőle.

- Majd elintézik holnap a zsaruk. Baba, ez már nem bérgyilkos meló. A maffia tagjai szeretik precízen intézni ügyeiket, de a piszkos melót hagyjuk a helyszínelőkre és a zsarukra. - oktat ki Liam mosolyogva.

- Ah, értem. Akkor irány bulizni, fiúkák!

- Véres vagy, szivi! - nevet fel Harry.

- Jó, akkor beugrunk előtte egy ruha boltba. - szem forgatva indulok meg, s meg sem állok a liftig. Míg várom, hogy felérjen, a fiúk is utolérnek.

- Szóval... Egy éjszakás kalandra vágysz? - áll meg mellettem Liam.

- Aham. Nincs kedvem hozzátok, meg hogy ki fog megdugni hamarabb, szóval maradok annál. Sokat nem veszítek. - rákacsintok sokkolt arc kifejezésére, majd belépek a kinyíló liftre. Imádom a tökéletes befejezéseket. Mikor mondok valami nagyot, s bumm, jön valami még jobb, ami miatt tökéletes lesz az egész. Beállnak mellém, megnyomják a földszint gombot, s várunk. Csend. Utálom a csendet, idegesít. Pörgök, túl lassúak vagyunk. Megállítom a liftet, ami megáll a 20. emeleten.

- Lent találkozunk, fiúk! - kilépve megnyomom a földszintet. - Vagy az utcán. - nevetve indulok meg lefelé, s lihegésem szétterjed a lépcsőházban, s telefonomat elővéve zenét kapcsolok. Adrenalin terjed szét ereimben, felpörgetett a szex gondolata. Most. Azonnal. Mire leérek, a fiúk még csak a tízediken lébecolnak, ezért elhagyom az épületet. Kilépek a tavaszi éjszakába, ahol közepesen pörög a város. Körbe nézve, néhány emberke siet el, minél hamarabb otthon legyenek, de senki se áll meg, egy pillanatra megnézni, milyen is a külvilág. Hogy a hideg helyett, éreznék a kellemesen átbizsergető tavaszi szellőt. S hogy milyen szánalmasan festenek ki kívülről, hogy semmi mosoly az arcukon, csak mennek a céljukhoz. S megnéznek. Megnéznek mindenkit, aki kicsit is boldog, aki felszabadult, aki éjfélkor csak áll egy épület elől, markolja a telefonját, amiből hangosan rappel Nicki Minaj, s csak vigyorog. Miért boldog? Én nem vagyok az, ő se! De én igen is, az leszek. Velem szembe egy bolt, ruhás bolt. Elvigyorodom, kikapcsolom a zenét, s átmegyek a túlsó oldalra. Belépve, tekintettem rögtön a pultosra esik. Tökéletes. A barna szemek tetőtől-talpig végig mérnek, ajkai féloldalas mosolyra állnak. Beletúr fekete hajába, majd a pultra dől és vár. Körbe nézek, mintha a ruhák érdekelnének, de emberek után keresek. Sehol, senki. Még jobb. Hátam mögé lesek, kulcs a zárban, elvigyorodom, s ügyesen be is zárom. A nyitva táblát átfordítom a zárvára, majd tekintetemmel a férfire nézek, aki már nem a pult mögött áll, lassú léptekkel közelít meg.

- Kisasszony, még nyitva vagyunk. - megtorpan, szemeivel levetkőztet. A roló zsinegéhez nyúlok és lehúzom. Már csak a boltban lévő lámpák fényei világítanak meg minket, ami nem olyan sok, hisz kis helyiség. - S ezt sem lett volna szabad csinálni. - tekintettem még a legelején kiszúrta, hogy a pult tökéletes férő hely. Nem szólalok meg, inkább leveszem magamról a pólóm. A férfiben akad a szó, majd elvigyorodik.

- Hát jó, ahogy akarja, Kisasszony. - s ő is lekapja a pólóját, s eldobja. Kockái kidomborodnak, napsütötte bőre, jobban kiemeli izmos karját is. Végig nyalok alsó ajkamon, majd a kibújok a cipőmből is. Lecsúsztatom nadrágom, majd összekulcsolom karjaim a mellem előtt és várok. Ő jön. Elfogadta az ajánlatot, nadrágja a földön landol, viszont ez csak hallásra tudom megítélni, hisz szemem dudorára tapadt. Hűha. Szám mosolyra rándul, majd elindulok a pulthoz. Tekintetével végig követ, s mikor súrlódik bőrünk, kisebb áramosságot érzek kettőnk között, de nem állok meg. Gyors mozdulattal feldobom magam a pultra, s várok, de nem kell sokat. Két kezével szétfeszíti a combom, s bepréseli magát, nemi szervét enyémnek tolva.

- A nevem Oliver. Sikítsd ezt a nevet, Bébi. - jelenti ki, kezével végig simítva testemen, mellemen, s elérve nyakam rögtön ajkaimnak esik. Kezem végig simít felsőtestén, de hátam neki csapódik a kemény pultnak. Kényelmetlen, de most ez van. Nem kényelem kérdése, hanem szex. S most csak az előttem lévő pasira akarok figyelni. Ajkaival gyengéden falja a számat, miközben nyelvünk vad táncba tombol. Egy pillanatra válik csak el, benyálazni ujjait, majd ismét számat falja, miközben lent behatol. Ujjaival körkörös mozdulatokat ír le bennem, majd kihúzza ujjait és szétszakítja rajtam az alsóneműm. Közelebb húzz magához, s nem várva belém hatol. Ajkaival már nyakamat ostromozza, miközben én magamhoz szorítom lábaimmal, s körmeimmel szétkarmolom a hátat. Gyengéden beleharapok nyakába, miközben újra és újra megtölt hosszával. Lehunyom szemem, áramosság járja át testem minden porcikáját, majd kihúzódik belőlem és a hasamra élvezz. Nem mentem el. Ez nekem nagyon nem tetszik. Szemeimet kinyitom, de gonosz mosollyal fogadd.

- Nyugi, Baba. Neked se marad el az orgazmusod. - leveri a pénztárgépet, felugrik a pultra, s maga felé fordít. Lábaimat vállára rakja, miközben ráfúj csiklómra. Felmorgok, mire kuncogva belém nyal egy hatalmasat. Remegés szalad végig rajtam, de kezeimmel lendületbe kapcsolok és beletúrva sötét tincsei közét, fejét azonnal visszaparancsolom nemi szervembe. Erre volt szükségem. Semmi másra. Hatalmas élvezetre egy tök idegennel. 

Sziasztok, Manókák! Remélem tetszik s sietek jövőhéten a következővel! Addig is sok puszi ! ♥

7. Nobody Can Drag Me Down

- Srácok! - belépve rögtön megfagy a levegő a szobában, sőt Niall még félre is nyel. - Ugyan! Csak nem rólam volt szó. - az asztalról felemelem az üveg vodkát és belekortyolok. A vérpezsdítő ital végig folyik a nyelőcsövemen és szarrá égeti a gyomrom.

- Jóféle. - leteszem az asztalra, majd a rikító kék bájos szemekbe nézek.

- Akkor indulhatunk? - Lou lassan biccent, majd elindul felém. Hátat fordítok és én is elindulok kifelé.

- Dakota és én ülünk elől, ti hátul. - jelenti ki Lou, s utánam kocog, majd átkarol. Játék indul.

- Mizujs, Tommo? - kérdezem felvéve az ő tempóját, szemébe nézve.

- Semmi se, Baba. Izgulsz a küldetés miatt? - megvillantja hófehér fogait, miközben végig nyal felső ajkán s széles mosolyt ereszt. 

- Nem. Gyilkoltam már, csak még nem csapatban. Inkább kíváncsi vagyok. - meglepetten vigyorog tovább, én pedig kibújok a karja alól és beülök hátra.

- A-a, Kislány. Előre. - jelenti ki komolyan. Kislány…

- Tökéletes itt nekem hátul. 

- Azt akarom, hogy te ülj mellém. - összeszűkölt szemmel nézzük egymást, kint a fiúk várnak.

- Ez tökre olyan volt, mint A szürke 50 árnyalatában.: 

„Anastasia, én nem szeretkezem. Én baszok, durván.”

Én meg Tomlinson, hátul ülök, kényelmesen. - nevetve rákacsintok, majd átdőlve a hátsó üléseken kinyitom az ajtót. - Beszállás fiúkák! - meglepett nevetés szakad fel belőlük, de a szőke indul meg legelőször. Vissza kiegyenesedem, Tomlinson még mindig engem bámul, majd vigyorogva megcsóválja a fejét.

- Őrült vagy te, csaj. - behuppan előre, ugyanekkor egy kéz pihen meg a combomon. 

- Izgulsz? - Horan kék szemeit megcsillogtatják a lámpa fényei. 

- Igen. - szólásra nyitja az ajkait, de kezem gyorsabban lendül. - Öltem már embert, nem izgulok, tele vagyok adrenalin lökettel. Szóval nincs szükségem oktató szövegekre. - felemeli a kezét, értette. Remek. A kezemet elveszem, s az ő kezét is a combomról. - S tartsd kordában a kezedet. - elvigyorodik, majd térdével meglök. A kocsi elindul, zene szól a rádióból. Hátradőlve, lehunyom a szemem és rákapcsolódom a zene ütemére, de ekkor újabb lökés éri a lábam. Haragosan nézek Horanre, mire vigyorogva közelebb hajol

- Csak a kezemről volt szó, Babygirl. De ne várd meg, míg a lábamtól feljebb megyek. Vagy a farkamig vagy a számig. Mindkettőtől sikítanál. - morogja fülembe. 

- S mi lesz, ha megvárom? - kérdezem incselkedve. 

- Tudni akarod? - szemében meglepettség csillog, de hamar eltűnik. Felvette maszkját. 

- Nem, Babyboy. Tudod, mit akarok? - megpaskolom az arcát. - Gyilkolni. Látni akarom, hogy az áldozat a saját vérében fürdik. S nem hiszem, hogy ebben tudnál segíteni. - a kocsi lefékezz, én pedig a visszapillantóba nézek, ahol Lou kék szemei figyelnek. 

- Itt vagyunk. - hangja rekedtes, majd kiszáll.

- Szuper. - kiszállok én is, de azonnal visszanyomnak a kocsi ajtajának. 

- Velem ne kötekedj, baba. Láttam mit csináltál egész út alatt Horannal. S engem nem fogsz beetetni, mint őt. - péniszét nekem tolja, tekintette mérges. 

- Inkább adj egy kurva pisztolyt és mond meg, mit kell csinálnom. - lököm arrébb magamtól. - Nem a szexért béreltettek fel, seggfejkém, hanem hogy megöljem az apád. Maffiatag vagyok most már, úgy, mint Niall, Harry és Liam. Lehet, lány vagyok, lehet szófogadatlan, kezdő. De nekem ne parancsolgass felajzott állapotodban. Vetted, Bogaram? - sokkolt arccal figyel, én pedig fogom, és elindulok előre. Nem szeretek küldetés előtt ideges lenni. Ilyenkor amúgy is tele vagyok adrenalinnal, de ha felbasznak, képes vagyok mindenkit, aki elém kerül megölni.

- Dakota. - Liam hangja rángat vissza a valóságba. Kezemre pillantva észreveszem, hogy remegek. Nagyon remek. Felnézve barna szemek figyelnek, furcsán. - Jól vagy?

- Tökéletesen. Csak nem szeretem, ha kurvának néznek. - vigyorodom el, majd előkapom a pisztolyom a bakancsomból. 

- Azt hittem nincs nálad pisztoly. - elmosolyodik s én is így teszek.

- Add a kezed. - felém nyújtja, én pedig végig vezetem a combomon ujjait, miközben szemébe nézek. 

- Egy. - lejjebb haladok, a másik penge után kutatunk, s érzem a másik három tekintetét, de nem tud érdekelni. Szánalmas, amit csinálok? Meg lehet. De engem nem fognak szarrá kúrni, az is biztos. - Kettő. - a bokámhoz érünk. - Így csinálja egy profi, Payne. - rákacsintok, elengedem a kezét, majd visszamegyek a többiekhez.

- Te kezded. Át kell törnünk a biztonsági embereknek északon, s én megyek veled. Horan és Payne délen, míg Styles keleten hatol be az épületbe. Érthető voltam? - a srácok biccentenek, én pedig visszaillesztem a pisztolyt. - Akkor indulás. - karon ragad, majd elfutunk az északi bejárathoz.

- Élvezed ezt? - körbe néz, majd rám pillant.

- Mármint mi csodát? - próbálok benézni az üvegen keresztül, de szerencsétlenségünkre belül tök sötét van, valahogy fényt kell csinálnunk.

- Hogy mind a négyen úgy nézünk rád, mint egy kiéhezett oroszlán, mikor meglát egy gazellát, de pedig úgy csinálsz, mintha ez fel sem tűnne, sőt eddig hármunkkal már flörtöltél is. 

- Talán ha nem beszélnétek arról ki kúr meg hamarabb, én se játszanám a szent kurvát, Tomlinson. Most pedig fényt kell csinálnunk, amint bejutottunk. Kit kell egyáltalán megölnünk? - kérdezem tovább figyelve a terültet.

- A neve Frederick Gilbert. Szemét gazember, aki a maffián húzta fel magát, s 10 évet kapott, hogy visszafizesse a kölcsön kapott pénzt, nos, nem jelentkezett, de mi igen. Fent van a legfelső emeleten, viszont geci sokan őrzik. Sejtette, hogy előbb-utóbb felbukkanunk. 

- Hm.. A biztonsági őrök nem annyira rizikósak, inkább a riasztó rendszer. Megoldható, hogy kikapcsoljuk? 

- Ezért küldtem Harryt a keleti részre, amint az a piros jel, zöldre vált mehetünk. - s ahogy Lou befejezte a mondatát a jel zöldre váltott, s kezdetét vehette az akció. A mágneses ajtó kinyílt, s mi némán osontunk be a vaksötétbe. 

- Fény. - s pár perc múlva zseblámpából szóródott szét a fény. - Faszfej, a lámpákra céloztam, nem egy kis szarra. 

- Hidd el, ez is megteszi. - szem forgatva indultunk el, majd fel a lépcsőkön. Pár perc múlva ismeretlen hangok visszahangoztak a lépcsőházban. Lou lekapcsolta az elemlámpát és teljes vakságra voltunk utalva. Ahogy felfelé haladtunk, a lépcsőház tetejére értünk, vagyis a legfelső emeletre, s a hangok a folyosóról szűrődtek be. Legszívesebben fejen csaptam volna magam, de most a tervre koncentráltam. 

- Gorillák vannak kint, Baba. Készítsd a fegyvered. - Tomlinson rám nézet, amit tökéletesen láttam a résen beszűrődő fénytől.

- Többet ésszel, mint erővel, Tommo. - az ajtót kirúgva indultam meg futásban, s még addig tepertem le a biztonsági őröket, amíg azok fel sem fogták érkezésem. Valamelyik hátára ugorva, csináltam egy hátra szaltót, lerúgva egy másikat, majd a földre érkezve, azonnali 180 fokos fordulatot vettem és a térdem már a férfi péniszét tiporták. A férfi összegörnyedve térdelt le elém, s most vettem elő a fegyverem, s lőttem fejbe a férfit, aki a sajgó mogyoróit gyűrögette. Felpillantva Louis sokkolt tekintetével találkoztam, majd hirtelen felemelte fegyverét, s nem várva, lőtt. A golyó fülem mellett suhant el, s hátrafordulva pillantottam meg egy másik őrt, akinek a homloka közepén már egy lyuk tátongott, majd ő is összeesett. 

- Nem hiszem, hogy elengedlek ezek után a maffiából, csajszi. Ez valami eszméletlen volt. - körbepillantva büszke vigyor keletkezett ajkamon. 10 férfiből 9-et én végeztem ki. Hiányzott már.

- Most pedig jöhet Mr Gilbert. - Lou vigyorogva biccentett, majd elindultunk kifelé. Szerencsére ezen a szinten már volt világítás nem kellett az elemlámpával szarakodni.

- Dakota, Louis. - Liamék jöttek velünk szembe. - Kicsit véres vagy, csajszi. - nevet fel Harry. 

- Olyan karatét lenyomott, amit öröm volt végig nézni. Látnotok kellett volna, csak úgy alapból kivégzett 9 embert. - Lou mondata végét füttyszóval kíséri, a fiúkból pedig kuncogás szakad fel. S ugyanekkor történt, hogy a lámpák egyesével robbantak fel, sötétséget hozva ránk.

- Nem adom az életem ilyen könnyen, srácok. Játszunk bújócskát. Ki talál meg kit hamarabb? Nincsenek több őreim, már csak ti és én. Ha nyertek megölhettek, ha veszítettek, nos, asszem' ez egyértelmű. Minden az öten halottak lesztek. - bassza meg. 

6. Don't you know that life changes?

Elszakadok Horantól, és visszahuppanok a vezető ülésbe. Meg kell szüntetnem az érzéseim. Nincs többé család. Mély sóhajt eresztek ki magamból, majd elfordítom a kulcsot, és éles kanyarral visszaindulok Niallhez. 

- A szoba még áll? - kérdezem felé fordulva.

- Neked mindig, Babygirl! - elmosolyodik, én pedig biccentek. Nem szabad többet gondolkoznom. Azonnal döntök vagy soha. Nincs visszatáncolás most már. 

- Akkor, amint végeztünk Tomlinsonnál, elmegyek a cuccomért és már este hozzád költözöm. - lefékezek, rápillantva észreveszem, hogy vigyorog. Széles mosoly csusszan ajkaimra is, majd kiszállok. Horan is így tesz, majd belépünk a lakásába.

- Niall? - Liam hangja hallatszik, s mikor meglát, széles vigyor csusszan ajkaira neki is. - És Dakota! - biccentek, majd Louis elé állok.

- Bocsánat az előbbiekért, tehetnénk úgy, mintha meg sem történt volna? - szeme meg se rebben. Összeszűkölt szemekkel mér végig, majd a hátam mögé pillant. 

- Bírlak, csajszi. Ez az egyetlen szerencséd. De ha még egyszer elcseszed, nem érdekelsz, lepuffantalak. - jelenti ki vigyorogva. 

- Vettem. Ígérem több ilyen nem lesz. Akkor mehetünk apádhoz? - meglepetten biccent, majd a srácokra néz. 

- Nem soká itt vagyunk. Türtőztessétek magatokat. - elindul, én pedig Horan kék szemeibe nézve rákacsintok, s Louis után rohanok. Egy csodaszép fekete Mercedes CL MEC találom szembe magam. Jobban vonzódom a BMWékhez, de ez a kocsi. Anyám, valami atom jól néz ki, s milyen lehet ezt vezetni. 

- Tetszik? - Louis felnevet sokkolt tekintettemen, majd felém nyújtja a kulcsokat. 

- Te vezetsz, Tomlinson. - kacsintok rá nevetve és behuppanok az anyós ülésre. A kocsi belseje is lélegzetelállító, olyan igazi maffiás. Sehol se egy világos szín, minden fekete, és ahw. Beleszerettem ebbe a kocsiba, az szent. Tomlinson behuppan mellém, megnyomja a START gombot, a motor felbőg. Alsó ajkamba harapok, lehunyom a szemem. 

- Baba, ne hogy elélvezz itt mellettem, hozzád se nyúltam.

- Elhiheted, hogy a kocsi sokkal jobban érdekel, mint te, Tomlinson. - nevetek fel, végig simítok a műszerfalon, majd bekötöm magam. 

- Ilyet se basztam még, hogy egy nőnek hamarabb lesz orgazmusa a kocsimtól, mint tőlem. - felröhög, majd benyomva a rádiót, elindul. Hamar felgyorsulunk 200-ra. Kipillantva a tájra, úgy suhan el mellettünk, mintha motoron lennék. Adrenalin terjed szét testembe, be kell szereznem egy motort. Vágyom az érzésre, ami akkor fogott el mikor rajta ültem és száguldottam. A szabadság érzésére.

- Mióta vezetsz? - ujjaival dobol a kormányon, miközben szeme az utat kémleli. Barna tincsei összeborzolva, vékony ajkai mosolyra húzódva.

- 17 éves korom óta, két éve. - teszem hozzá mosolyogva.

- Hm... Nem rossz. Első kocsid? 

- A mostani. Az a matt fekete BMW M3-as. - büszkeség terjed szét bennem. Az első kocsim, az első szerelmem. 

- Az a tiéd? Azt hittem Liam újított be egy új kocsit magának. Jó kezekben van, olyan mintha tegnap kaptad volna. - füttyszóval zárja le a mondatát.

- Köszönöm. Volt már egy pár közös ügyünk együtt, s csoda, hogy még bírja a strapát.

- Vettél már részt vele autóversenyen? - széles vigyor csusszan ajkaimra.

- Nem is egyszer, a srácokkal folyton azt csináltuk, ha unatkoztunk. Mindig én nyertem. - felnevetünk, majd a Merci lelassul, végül teljesen megáll.

- Apám egy faszszopó, gerinctelen senkiházi.

- Mint a fia. - kacsintok rá, mire szem forgatva, de elmosolyodva, folytatja.

- Szóval be fog szólni. Te pedig... Add önmagad, de azért ne puffantsd le magad. - biccentek, majd kiszállok, s Tomlinson is így tesz. Elindulunk egy hatalmas kastély felé – azt a kurva eget - s belépve még nagyobb döbbenet fogadd. Az előtérben - recepción - két gyönyörű lány áll, mosolyognak kedves, ártatlanul, de amint közelebb érünk, az öltözékük nem erről tanúskodik. Mindkettőn picsa szoknya, necc harisnya, "70 centis" magassarkú, s blúz, amiből szinte kiesik a mellük. Ribancok.

- Ashley, Anastasia. - Lou biccent, mire a két csaj, egyszerre, mézes-mázos hangon visszaköszönnek, hogy "Hello, Mr Tomlinson!" Lou rám pillant, és meglátva arckifejezésem, felnevet.

- Gyere. - megragadja csuklóm, majd tovább rángat a lifthez. Belépve megnyomja a legfelső szint gombját, majd várunk. - Mikor felvettük őket, kb. 5 éve, ezek a lányok tök normálisak voltak. Nem beszéltek így, nem öltöztek így, szende szüzek voltak. Mára a maffia ribancai, nincs olyan itt, aki ne kúrta volna meg őket. - fejezi be.

- Értem. - ajkamba harapok, s próbálom felemészteni a hallottakat. Én is túlestem már pár eseten, de ez durva.

- Anastasia jobb. - rápillantok, majd kiszakad belőlünk a nevetés. Mire felérünk, mi is lenyugszunk, majd megkomolyodva elindulunk, Mr Tomlinsonhoz, azaz a maffia atyához. Mikor Louis kétszer kopog, olyan érzés fut rajtam végig, mintha a keresztapában lennék. Majd a kilincset lenyomja és belépünk.

- Mr Tomlinson. Elhoztam a lányt, akiről beszéltem önnek. - azonnal eszembe jut apám. Úgy látszik, ez nem csak nálunk volt divat, hanem a maffiába is. Nincs kivételezés. A család és a maffia is teljesen más fogalom, nem keverjük össze.

- Dakota Lilith. - ejti ki franciás akcentussal a nevem. Loura pillantok, aki szem forgatva kulcsolja össze ujjait a teste előtt és vár. - Gyere közelebb. - visszatér a brit kiejtés, s ez sokkal jobban tetszik, mint a franciás. Közelebb lépek, Mr Tomlinson szemébe nézek s várok. - Hány embert öltél már meg?

- 200-at. - a nőre gondolok, akit a legutóbb puffantottam le. Ő volt a 200-dik, s az utolsó, amit bérgyilkosan öltem meg. Hiányzik, azaz érzés, mikor öltem, ma este muszáj valamit tennem ennek érdekében. 

- Nem rossz szám, egy bérgyilkoshoz képest, aki még csak 22 éves. - jelenti ki állát simogatva.

- 19. - szakítom félbe, s Loura pillantok. Mosolyog.

- Mit mondtál? - szeme meglepetten csillog.

- 19 vagyok, nem 22. - szeméből eltűnik a csillogás, s a meglepettség is.

- Mióta ölsz? - következő kérdés.

- 12 éves korom óta, Uram. - számra csúszott. Megszokásból. De arca érzelemmentes maradt.

- Hiányzik a családod? 

- Nem, Uram. - arcom megkeményedik, felveszem érzelemmentes maszkom. Nincs többé családom.

- S mernél-e hűséget fogadni nekem? - kérdezi felállva. Ujjai végig simítanak a faasztalon, majd kezébe veszi az eddig asztalon hevert pisztolyt.

- Igen, Uram. - lehajtott fejjel indul meg felém, majd közvetlen elém ér. Kora ellenére magasabb nálam, így mikor rám néz, feljebb kell emelnem fejem, hogy szemkontaktust tartsak vele. Tudom, mi az illendő. Legyen szó épp maffia főnökről vagy épp egy bérgyilkosról. A tiszteletet meg kell adni. Mindenkinek. S így várhatok tiszteletet én is. 

- Helyes. - vigyor csusszan ajkaira, s a hideg fém a homlokomra csusszan. Tovább nézek a szemébe.

- Meg se rezzensz? Nem félsz, hogy simán lelőhetlek?

- Csak tegye meg, Uram. Nem félek a haláltól. - őszinte szavak hagyják el ajkaim. Nem félek. Nincs vesztenivalóm, s ha nincs vesztenivalóm, nincs mitől félnem se. 

- Tetszik. - a fegyver pedig eldurran, de ahelyett, hogy a homlokom át suhanna, az egyik bent lévő férfit lövi le.

- Irritált a pofáján a vigyor. - a pisztoly az asztalon landol, Mr Tomlinson pedig neki támaszkodik. - Ma este. Elmész a fiammal s behajtotok pár ügyet. Louis már tudja hova kell menni. Szeretném már reggel látni a várt eredményeket, ha nem úgy lesz. Pápá, Csibém. Most pedig tűnés. - jelenti ki és visszasomfordál a székébe. Tomlinson megragadja a csuklóm és kirángat. 

- Hát most már tényleg köszöntelek a maffiába. S örülök, hogy nem szartál be. - jelenti ki átkarolva, majd elindulunk vissza a lifthez.

- S a többiek is ott lesznek ezen a küldetésen vagy csak mi ketten? - kérdezem izgatottan.

- Baba. - felnevet. - Úgy buli az egész, ha sokan vagyunk. - elvigyorodom, majd összedörzsölöm a két kezem. Egyre jobbnak ígérkezik ez az estét. Fél óra alatt már Horan rezidencián vagyunk, s épp indulnánk, mikor a kék szemek szinte megszállottan szuggerálnak valamire.

- Louis, előtte nem ugorhatnék a szállodába? - érdeklődve figyel, választ vár. – Ideköltözöm. - szeme sokkolttá válik.

- Ide? - Harry! Mély, szexi hangja elvarázsol.

- Ohm.. Ja. Miért? - alsó ajkamba harapok, miközben mind a négy tekintetten végig nézek. Meglepettség, sokk, döbbenet s a szöszi arcán a büszkeség. Baromarc.

- Miért nem hozzám? - Liam, na, beindulnak itt az emberek, ha arról van szó.

- Mert a szőke lecsapott rám? - Niall felnevet, majd mellém lépked.

- Bocs, srácok. Jár az előny. Most pedig indulj meg, mielőtt itt hagyunk. - szem forgatva elindulok, de ekkor egy tenyér csattan a fenekem.

- Kapd. Be. - emelem fel a középső ujjam és lelépek. Elszáguldok a hotelbe, ahol elmagyarázom a szitut, kifizetem a lefoglalt órát, majd bedobálva a cuccokat, visszaindulok Horanhez. Visszaérve a házba feltűnik a whiskys és vodkás üveg az asztalon, s a fiúk hangos nevetése.

- S kinek lesz meg először a leányzó? - Niall szájából hangzik el a kérdés, én pedig megállva az ajtó mellett, hallgatózom.

- Én, Liam, Harry és te, Horan. - tudtam, hogy valami furcsa van ebben a srácban. Csak úgy nincs szerencséje senkinek. Mindenhol van valami hátsószándék. Tomlinson a tiéd a dugás. De rossz lánnyal kezdtél ki, ha azt hiszed, hogy én csak felcsapok, holmi, játékszernek. 

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt is a rész, hosszabb kiadásban :D Remélem tetszik, s kellemes estét kívánok minden cukornak, aki olvassa a blogom :3 ♥

5. Let It Go

Csörög a telefonom. Már vagy öt perce. Van egy sejtésem, hogy ki lehet, de elküldött otthonról. Én pedig nem fogok azonnal haza szaladni, hogy bocsánat, elbasztam. Döntöttem. Nem táncolok vissza. De egyre jobban irritál a telefon csengése, így felkapom és felveszem.

- Nem megyek vissza.

- Ide se jöttél. - szöszi.

- Mit akarsz? - dőlök a hátamra. A telefont lecsekkolom, de egyik hívás sem jött anyától vagy apától. Csalódott vagyok.

- Költözz ide. - nevetés szakad ki belőlem.

- Nagyon hülye lehetsz, ha azt hiszed, hozzád fogok költözni. - káromkodás a másik oldalról, majd püfögés.

- Szivi, hidd el, előbb utóbb ki fogsz kötni nálam, s nem kell, kényszerítve ideköltöztesselek. Én csak neked akarok jót, de ha nem...

- A lényeget, Niall. - hogy lehet ennyit pofázni?

- Louis azt akarja, azonnal gyere ide, hogy elvigyen, hogy találkozhass az apjával. - sóhajt fel.

- Kérem, Louist! - felkelek, s a cipőt keresem.

- Kotta! - kiált bele Tomlinson.

- Jézus, csak így ne hívj. Sietek, amint tudok, ott vagyok. - belebújtatom egyik lábam, majd jön a másik.

- A címet tudod?

- Hogyne tudnám? Egy szoba fent van tartva számomra a Horan lakosztályon. - felnevet, én pedig szem forgatva nyomom ki a telefont. Felkapom a bőrdzsekim, s elrakva a szobakártyám elindulok a lifthez. A telefonom rezeg a zsebembe, de nem tud érdekelni. Kilépek a liftből, a recepciós felé biccentek, majd elhagyom a szállodát. Beszállok a kocsimba, elindítom a motort, benyomom a rádiót s a gázra lépek. Zavar a csend, és idegesít a moraj is. Idegesít a családom, akik tudomást se vesznek rólam, de én igen róluk. Folyton ők járnak az eszembe, hogy csak úgy fogtak is kitettek. Én meg makacs módon fogtam és hagytam. Ellenkezni kellett volna, de késő bánat. Így jártam. Leparkolok a ház elé, s lezárva a kocsit, becsöngetek.

- Ez tuti Dakota! - Niall hangja élesen cseng, majd nyílik az ajtó. - Ki a fasz vagy és hol van Dakota? Csajszi, nálad valamit nagyon félrecsesztek. - kösz, erre volt még szükségem. Kényszeredett mosolyt varázsolok arcomra.

- Jobb? - elhúzza a száját, majd arrébb áll, hogy bemenjek. Beljebb lépek, s felmérem a lakás belső részét, ami káprázatos. A sötét színek tökéletes összhangban vannak a fehér színnel. A bútorzattal kapok teljes képet arról, hogy itt nincs csaj, se barátnő. Bevallom, ilyen legénylakást még nem láttam, s elég bejövős. Két polc soron könyveket, majd a másik kettőn DVD sorokat látok meg. Szemem felcsillan, de inkább visszafogom magam. 

- Én mondtam, hogy költözz ide, Babygirl! 

- Psszt! - halovány, őszinte, mosoly csusszan ajkaimra, majd észreveszem Louist és a többieket is.

- Sziasztok. - köszönök, hangom meggyötörten cseng. 

- Gond van, Dakota? - kérdezi Louis sörrel a kezében, amit felém nyúl.

- Nincs, miért kéne? - hazudom vigyorogva.

- Helyes. Puhány pöcsű baromarcokra nincs szükségem. Tessék, húzd meg! - kezembe nyomja a sört, majd elmegy mellettem. Mikor visszatér én még mindig, mint egy szobor ott állok, meglepetten. 

- Mégis van gond... - kíváncsian néz rám, szeme összeszűkölten néz rajtam végig.

- Ki tették a szülei, amint megtudták, hogy a maffiához tartozik. S egy kicsit kiakadt. - helyettem Niall válaszol, mire szúrós pillantást lövellek.

- Tudod, ezért nem csak ki kéne rúgnom a maffiából, mert hazudtál, hanem el is kéne, büntesselek. Még az se biztos, hogy bent maradhatsz a maffiába és mehetsz vissza anyádékhoz, ha ilyen rinyálós kurva vagy. - a sör kiesik a kezemből, az üveg széttörik a parkettán, de ezzel egy huzamba a kezem is csattan Tomlinson arcán. 

- Ezért pedig egyenesen fejbe is puffanthatnál, seggfej. S most jobb, ha megyek. Igazam volt, faszfejekkel soha nem szabad alkut kötni. - kiviharzom, de így is tisztán hallom, ahogy ketten utánam kiáltanak. Horan ajkai közül a nevem csendül fel, míg Tomlinsonéból az "Enyém vagy" hangzik el. De én csak futok, beülök a kocsimba és, amilyen gyorsan csak tudok, elmenekülök innen, de nem járok sikerrel. Mikor felbúg a motor, egy alak ül be mellém, s későn zárom már le az ajtókat, a lábam már nyomta a pedált, így már száguldottam is ki a városból egy kelletlen személy társaságában.

- Mi a faszt nem értesz azon, hogy megyek, s nem megyünk? - összeszűkült szemekkel nézek a szőkére, aki vigyorogva, állát simogatva tanulmányozz. 

- Babygirl. Azért vagyok itt most, hogy meg tanulj normálisan viselkedni, ha egyszer ilyen könnyen az öledbe hullott a maffia. 

- Nem vagyok Louisé. - szólalok meg pár szótlan perc után.

- De hogy is nem, Baba. Míg a maffia főnök él, te az övé vagy, minden értelembe. - a fékre taposok, megállok az út mellett. Szívem hevesen dobog. Mi a francba kevertem magam?

- Dakota. Hidd el, neked akarok jót, Louis lát benned valamit, mind látunk benned valamit, de te még olyan naiv vagy. Apuci kicsi lánya. Csak kiraktak, basszus. 19 éves vagy, ideje volt már. Apám a saját szemem előtt lőtte le anyám, s engem is megakart volna, de azért a drogos köcsögért épp jöttek behajtani tartózását. Meghalt, én pedig belekerültem a maffiába. 7 éves voltam, Babygirl. - gúnyosan felnevet, majd megcsóválja a fejét, miközben végig nyal alsó ajkán. Szívem vadul pörög, nem tudom magam kontrollálni, a testem felett teljesen elvesztem az irányítást, s pár másodperc múlva már Horan ölében ülök, ajkát falom. Azonnal visszatámadt, nem várt. Keze derekamon simított végig, fel-le ismételve e két mozdulatot. Pár perc múlva pedig már éreztem dudorodását. Nyakamra tért át, szívni, harapdálni kezdte, bennem pedig ekkor tört el a mécses. Felzokogtam. 

- Héhéhéhé, Babygirl. - két keze közé vette arcom és belenézet szemembe. Elvesztem a kék szemei között. Elrepítettek egy teljesen más univerzumba, de szavai megtaláltak és visszarángattak. - Zokogj csak. Aztán engedd el ezt az érzést. Az összeset. A család fogalom mától a maffiát jelenti. A szerelem, a gyengeség, a fájdalom, a szeretett, a megbocsátás megszűnik. Felváltja őket a hűség, a bosszú, a harag s a fájdalomból fogsz táplálkozni, s ha ez elfogy... Jöhet az élvezet, Babygirl! - cirógatja arcom, majd fél mosollyal lassabban nyomja puha ajkait enyémnek, s lassú, szenvedélyesebb csókban forrunk össze. 

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy rövidke, holnap ígérem sokkal hosszabb résszel drukkolok elő. De addig is hogy tetszett? Köszönöm szépen a megtekintést ♥ Puszi addig is ♥

4. It's obviously insane

- Hogy öljem meg a maffia főnökét? Elment az eszed? - a hangom halk, de éreztettem velük dühömet. Már nem remegek, lenyugodtam. Aztán szétterjedt bennem a méreg.

- Miért is? - szemtelen vigyor ül ki arcára.

- Először is, miért nem intézed el te? Mi közöm nekem a maffiához? Egy csajnak kell megölnie a maffia főnököt, hogy utána megöljetek? Ja, kösz nem. - az elején elkezdtem járkálni, s a mondat végére megtorpantam Louis Tomlinson előtt. Kimérten nézet rám, s láttam, hogy a reménysugara csillan meg szemeiben, majd elmosolyodott.

- Kicsi lány...

- Ne hívj így. - sziszegem. 

- Dakota, azért téged kérlek fel, mert te vagy a legjobb. Nem apádhoz fordulok, nem máshoz. Egy tök ismeretlen bérgyilkosra van szükségem, aki hidegvérrel öli meg az embert, s nem foglalkozik a következményekkel annyira. A mai küldetéssel bebizonyítottad, hogy benned meg van ez. Amint az a kurva elkezdett beszélni, te nem vártál, cselekedtél. Ilyenre van szükségem, s szükségünk is a maffiában. - a mondat végére féloldalas mosollyal nézet le rám.

- A maffiában? Meg vagy te húzva, drága fiam? - felnevetett. Édes a nevetése. 

- Akkor szállsz ki, amikor akarsz. Ha megölöd az apám, én megengedem, hogy szabadon távozz. Legyen nyugodt életed, de míg az apám él, te a miénk vagy! - jelenti keményen.

- Szóval nincs választásom már. - cincegem.

- Nincsen, Baba! - hátulról gúnyos hangon szólal meg zaklatóm.

- Te ott hátul. Fogd be. - kilesek Louis háta mögül, s kék szemeibe kacsintok. 

- Szóval? - újra Louis szemeibe nézek. 

- Elvállalom, hisz nem vagyok apuci kicsi lánya. Viszont van pár kérésem...

- Na, kezdődik. 

- Kussolj, Horan! - Louis érdes hangja összerezzent, de belekezdek mondandómba.

- Tudni akarok mindent apádról. Tudni akarom, hogy kikkel áll kapcsolatban, és... 

- Pénz! - szólal meg hátulról Horan. Édes jó Istenem, mi baja ennek a pasinak?

- Kussolj! - üvöltünk rá Louissal, amit vigyorgással fejezünk be.

- Benne kell lennem a maffiában, s veletek kell lennem. Ha küldetés van hívnotok kell, s minden másnál is. - fejezem be.

- Mi van? Haver ezt nem lehet! - új hang. Hátrapillantok, de nem találom a hangforrását, mert mind a hárman döbbenten néztek rám.

- Rendben, Dakota. Akkor üdvözöllek a maffiában. - kezet nyújt, én pedig beleköpve tenyerembe kezet rázok vele.

- Csak meg ne bánd. - kacsintok rá nevetve.

- Most ugye csak szívatsz minket, Tommo? - kérdezi a faszfej.

- Nem, egyáltalán nem. - fordul hátra. - Dakota hidegvérrel ölte meg a nőt, helye van a maffiában.

- És Horan. Felejtsd el a számom. - mondom összeszűkített szemekkel.

- Ugyan már, bébi. Nem élvezed a zaklatásaim? - beleharap alsó ajkába, majd felnevet. Szem forgatva nézek Louisra, aki vigyorogva csóválja meg a fejét.

- Szóval senkit sem kell bemutatnom akkor. Ennek szívből örülök, viszont még ma be kell, hogy mutassalak apámnak.

- Ma szó sem lehet, Tomlinson.

- Kezdőődik! - megverem. Úgy is megígértem, hogy találkozik a fegyveremmel, hát itt az ideje.

- Már rég otthon kéne lennem, így foghatom egy gyors menetre valakivel, de a szabály az szabály. Szóval én lépek is.

- Ennyi? Akkor legalább tényleg legyen meg az a gyors menet! - bemutatok Niallnek, majd Louisra pillantok.

- A számomat tudod. Szóval.. Császtok! - ezzel hátat fordítok, és ott hagyom őket. Hagynám... De lépesek erősödnek mögülem, majd két kéz ragadja meg vállaim.

- Mit akarsz? - lerázom kezeit, s tovább lépkedem.

- Hazaviszlek, Babygirl. - nógat.

- Hogy hívtál? – megtorpanok, és kék szemeibe nézek.

- Babygirl. Hazaviszlek, gyere, nem messze van a motorom. - átkarol, a lábaim pedig életre kelnek s maguktól mozognak.

- Most miért vagy ilyen? - lepöccintem karját a vállamról, s tovább ballagok mellette.

- Gondoltam nem fog ártani néhány szopatás, de hát, látod milyen Tommo. Biztos beindítottad a fantáziáját. Pár hét és tuti megkúr. Ha Ő nem is, majd valamelyikünk. - kezembe nyomja a sisakot, én pedig vissza neki.

- Nem gyerek vagyok, Szöszi. - jelentem ki. Szem forgatva dobja le a földre a sisakot, majd felpattan.

- Ugorj fel, Babygirl. - elejt egy mosolyt. Ajkamba harapva ülök mögé, és fogom át derekát. - Szorosabban, Bébi. - a motor felzúg, s elindulva azonnal egy kerékre emelkedik. Kacaj szakad ki belőlem, majd visszahuppanok a földre, s meg sem áll hazáig.

- Köszönöm. - pattanok le.

- Bocs, a bunkózásaim miatt, csak Eric valamilyen szinten tényleg a haverom volt, s fájt az elvesztése. De amúgy tényleg üdvözöllek a csapatban. - szóhoz sem hagyott jutni. A motort felbőgetve el is száguldott. Az adrenalin még száguldott a vérembe, s ez okozhatta a vigyort az arcomra. Elindultam be, felosontam a szobámba, s bedőltem az ágyba. A maffia tagja vagyok. Már nem csak egy szimpla bérgyilkos. S nem akarom tudni, mi lesz akkor, ha ezt apa megtudja.

- Dakota Lilith! - ajajj. Nem akarok felkelni. Apa üvölti a nevem, muszáj ki kelnem az ágyból. Az ajtó nyílik, s így én is gyorsan felülök. - Hogy gondoltad ezt? Niall Horan? - ijj.

- Csak hazahozott.

- Hol találkoztatok? Miért hozott haza? Mi a faszt akarsz a maffiától?  - ajajj.

- Apa... Már én is maffia tag vagyok.

- Hogy mi vagy te, Édes Lányom?

- Maffia tag? - harapok bele a számba. Mered rám, mint egy hülye gyerekre.

- Mégis mikor történt ez? Két napja kiizguljuk anyáddal a szívünket, hogy mikor ölnek meg. Erre ma reggel bejelented, hogy már te is maffia tag vagy. Ki vagy te? - undor. Lesütöm a szemem. Nem, ezt nem lehet. 19 éves vagyok, van saját akaratom. Nem vagyok apuci pici lánya már.

- Sajnálom, Apám. De így gondoltam helyesnek. A maffia felkért, s igent mondtam. Nem vagyok már 12 éves. Tudok magamról vigyázni, s ha szeretnéd, ha nem. El kell ezt fogadnod. - döbbenten néz szemembe.

- Költözz el. - keserűen jelenti ki és el is hagyja a szobám. Elbasztam. De ez már kijárt. Elfelejthetem a családi bizniszt, az eddigi munkáim, mindent. „Vár az élet.” Túl régóta kopogtat az ajtómon, s én csak most engedtem be. S most távozom vele. Előveszem a szekrényemből a bőröndömön, majd pakolni kezdek. Közben a laptopomon kinézek egy szállodát, majd a gépet is elrakom. Miután végeztem, felöltöztem és lementem, anyám és apám is némán figyelte, ahogy leszedem a kulcscsomómról a lakás kulcsot.

- Örültem a 19 évnek, s a másik 7-nek is. - rájuk mosolygok, majd felsomfordálok a bőröndjeimért. Belerakom a kocsimba őket, majd mielőtt végleg távoznék, lerakom a motor kulcsát is. Azt tőlük kaptam, én pedig nem fogom hagyni, hogy zsaroljanak. Vérző szívvel hagyom ott a kulcsot és elindulok. Zenét kapcsolok, feltekerem és max. hangon elindulok, miközben cigarettát teszek a számba. A sós könnyek végül utat törnek, s lecsorognak az arcomon. Végig fut a fejembe apám undor tekintette, s azonnal felszárítom őket. 19 évet itt kell lezárni. S a suliból is kikérem az előbbi érettségit, tudom, nem lenne sok idő már addig. De már unom. Nézem a sok nyomorék arcát. Kösz, négy éven keresztül elég volt. S a terv már meg is volt. A mai nap keresek egy lakást, s meglátogatom a maffiát is. Holnap bemegyek az iskolába is. Elég alapos tervnek tűnni, de hogy mennyi jön ebből össze, részletkérdés. A telefonom rezegni kezd, s meg sem nézve kihív, felveszem.

- Babygirl! Merre jársz?

- Költözködöm.

- Igazán? Költözz hozzám.

- Hülye vagy, Horan. - nevetek fel.

- Nem vicceltem. Csak nem nyírjuk ki egymást, Babygirl.

- De hogy nem. Álmodban foglak megölni. - vigyorodom el.

- Küldöm a címet, Babygirl. – kinyomja, s pár másodperc megkapom a címét. Szem forgatva folytatom a szálloda felé az utam, majd kiemelem a bőröndöm és a laptopom. Becsekkolok, majd felmegyek a szobámba. A telefon vibrátor opcióba kapcsolt, de én egy nagy adag fagyival neki álltam lakásokat keresgélni. Túl gyorsan történtek a dolgok a mai napon, és még csak dél van. 

3. Acting like you been a player

Nem szokásom panaszkodni, hogy milyen szar életem van. Hogy milyen elcseszett szituációkba szoktam magam keverni, de ez az elcseszett helyzet most más. A maffia tud rólam, ismer. Egy óvatlan pillanatban pedig lecsapnak rám, és pápá szar élet. Csak hiába szar, az enyém. Basszus, én szeretek élni, sose akartam jobbat, mást, normálisabbat. Nekem ez jutott, és én ezt már kiskoromba elfogadtam, mikor apám először nyomta a kezembe a fegyvert. Legelőször 12 évesen öltem embert, 7 éve. Bennem maradt-e? Tisztán emlékszem annak a faszkalap arcára, amikor vigyorogva mondta, hogy úgy sem tudom megtenni. Mert csak egy kislány vagyok. A fegyver elsült, s pontosan a homlokát találtam el. Azonnal meghalt, többet nem dobogott a szíve. Apám büszke volt, én pedig csak úgy odadobtam a becsületemet egy senkiházinak, két szóért. Nem vagyok kislány. Sosem szerettem, ha lekislányoztak. Lehet, valaki ezt élvezi, lehet valakinek ez cuki, nekem nem. Számomra csak az első ölésemet hozza fel. Maga a szó pedig, kurvára, de irritál. De ez régen volt. S én már túl régóta nem vagyok kislány. Végig simítok a könyv fedelén, s félmosoly bukkan fel ajkaimra. Játszani akarnak? Játszunk. Ha meg kell halnom, meg kell, de nem leszek könnyű eset. S kinyitva a második oldalán belekezdek az olvasásba. Nem telik el sok idő, a telefonom rezegni kezd. Leteszem a könyvet, a készüléket a kezembe veszem. Ismeretlen. Szem forgatva veszem fel, s terülök el az ágyon.

- Dakota Lilith, kivel beszélek?

- Harcra vágysz? - az idegen hangja elég mérgesnek tűnik.

- Nem tudom. Egyszerűen csak a munkámat végeztem.

- Hát... Mi is így fogunk tenni. - a vonal megszakad, én pedig nevetve dobom el a telefont és folytatom tovább az olvasást. Seggfej.

Másnap le se tettem  könyvet, de figyeltem a környezetemre. Egy bérgyilkos dolga ez. Mindig figyel, néma, nem hívja magára a figyelmet. Amit elbasztam természetesen, mert magamra hívtam, szóval most még intenzívebben kellesz figyelmen. Hazaérvén egyedül voltam, szemem a hűtőn lévő cetlire tévedett, s amint közelebb értem, letéptem.

"Szia, Kincsem.

 Kaja a hűtőben, éjszakás vagyok ma. Apád dolgozik, vigyázz magadra, légy jó. Semmi küldetés!!! 

 Puszi Anya!"

Aha, hát anyám... Jobb, ha nem tudsz arról mit terveztünk apával az estére. Kiveszem az ételt a hűtőből és azonnal enni kezdek. Egész nap nem ettem semmit, rám fért. Majd miután elfogyasztom az ízletes hideg kaját, felsietek a szobámba. Az ágyamon egy könyv pihen, rajta egy cetli, Apától! Elvigyorodom, kinyitom és az első oldalon. Szekrény, bal fiók. A könyvet visszahelyezem a helyére, a szekrényem felé indulok, kinyitom s ott egy kisebb mappában megtalálom a célszemélyt. Az arca gyönyörű, fiatalnak tűnik, de ráncai már előbukkantak. Margaret Russo. Csak egy név, egy kép és a címét kapom meg. Én nem tudhatok mást. Apám nem engedi még, hogy a dolgok mögé lássak enyhébb eseteknél vagy nőknél. Vagy csak egyszerűen fél, hogy előjön a feminista énem. Ugyan már. Attól, hogy életembe csak egyszer voltam szerelmes, nem válok rögtön pasi utáló, feministává. Egyébként ő volt a második halottam. Az ő vére is az kezemhez tapad. De az én szívem pedig nála maradt. Oké, kamasz szerelem blablabla. De Ő tényleg más volt, én tényleg szerettem, én tényleg boldog voltam mellette. Akkoriban még ez a szakma se vonzott, sőt undorodtam tőle. Aztán lefeküdt a legjobb barátnőmmel, és bamm... Azon az estén sírva kerestem fel apám, aki nem nézett rám megvetően, de nem is sajnált. Már másnap elkezdett felkészíteni. S idáig jutottunk. A párnám alól kiveszem a könyvemet, s felnyitva kiveszem a fegyverem. Véres lesz a halála. Elrejtem a farmeromba hátul, felveszem a bőrdzsekim, és elindulok, gyalog. Zenével tuningolom magam, majd elérek a házhoz. Előveszem a cigis dobozt, és rágyújtok. Egy darabig figyelem a házat, persze külső szemmel ez úgy tűnik, mintha várnék valakire. A nő, a célszemély, épp kikukkant a ház ablakából, mikor a földre dobom a csikket és eltaposom. Egy ideig figyeljük egymást, majd féloldalas mosollyal, ott hagyom. Teszek egy kisebb kört, s hátulról támadok. Egyenes ember vagyok, de néha ez kijár nekem is. Szerencsémre van hátsó ajtó, s egy kis hullámcsattal már be is jutok. Sötétség fogadd, ami nem zavar, hisz szemem már hozzászokott. Bejárom a földszintet, majd elindulok fentre. Visszafojtott sírást hallok, s megtorpanva erősödik a zokogás. Kezemmel előveszem a fegyverem és lassabban indulok el a szoba felé, bepillantva meglátom a nőt, ahogy fejét lehajtva zokog a sötétben. Telefonál valakivel.

- Muszáj? - megtörten szólal meg a hangja.

- Kezdjen bele, Hölgyem. Higgyen nekem, nem olyan kegyetlen, Ő. - ez az Ő hangja. Mi a fasz?

- 45 éves egyedülálló anyuka vagyok. A fiam, Gabriel 5 éves. - bazd meg. Berúgom az ajtót, s a fegyverem rögtön elsül. Apa felkészített az ilyenekre. Hogy lesznek olyanok, akik a szívemre akarnak hatni, de ilyenkor gondolkodás nélkül cselekednem kell. S cselekedtem. A nő szétterülve esett az ágyra. A telefonból pedig rekedtes nevetés hallatszott.

- Naiv ribanc. S üdvözöllek Dakota. - nevetése elhalkult, a mondat végére keménnyé vált hangja.

- Mit akarsz? - sziszegem, megnézve a nő pulzusát. Halott.

- Találkozunk. A haverom fel akar bérelni, Szivi. - most rajtam a sor, hogy nevessek, miközben kabátomból előveszem a telefonom.

- Nem dolgozom faszfejeknek. - apa rögtön válaszolt is, hogy azonnal tűnjek el, de hisz amiről nem tud, az nem fáj.

- Ugyan már, Baba. Hisz nem tetszene egy egyedi állás, amibe nem szól bele, Apuci? Hisz minden kislánynak ez a dolga.

- Nem vagyok kislány. - morgom. - Hol találkozunk?

- A garázsoknál, a város szélén északra. Nem fogod megbánni, Baba. - nevet, s a vonal elhal. Szem forgatva indulok meg, a vérem pezseg. Amint elém kerül, az a hülye faszfej megismeri, mennyire vagyok kislány. Hátul osonok ki, ajkaim közé cigarettát teszek. Az utca csendje nyugtalanít, a lámpák fénye zavar. Teljes sötétségre vágyom és kurva hangos zajra. Picsába már. Hamar elérem a garázsokat, halovány fény fogadd. A csikket eldobom, eltaposom és várok. Mikor feladnám, kisebb zörejjel elindul a garázs ajtó, s először árnyakat látok igaz, de amint meglátom a vigyorgó tekintet, tudtam, nagyobb szarba nem is keverhettem volna magam.

- Dakota Lilith. - ejti ki a "titkos" zaklatóm a nevem.

- Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne és faszfej, Niall Horan. - bezzeg a pofámból most se tudok visszavenni. - Mit akar tőlem a maffia?

- Megölted Eric Taylort. Szerintem úgy fair, ha mi is megölünk, nemde? - faszfej rám vigyorog, s én is így teszek, gúnyosan.

- De aztán nyomoztam utánad. - váltja fel a szót Mr. Tomlinson és előre lépve a szemembe néz. - Lenne egy feladatom számodra. - a gyomrom összeszorul, a kezemet elrejtem, hogy ne bukjak le, mennyire remegek. 

- Mi lenne az?

- Öld meg az apám. – szeme meg se rebben. Öljem meg a Maffia Atyját?

Sziasztok. Bocsánat a késésért, de tegnap hulla voltam. Ígérem, még ma vagy holnap kint lesz a 4. rész, s többet nem késlekedem.. Addig is millió puszi, kommentelni, szavazni ér :)♥