10. 'Cause I'm breakin' all the rules tonight (+18)

Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek és háát... Szóval kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval kommentelni ér! :3 ♥ Kellemes olvasást!

Ujjaim szőke tincseibe vándorolnak, miközben keze a derekamról a fenekemre csúszik. Nyelvével végig szánt alsó ajkamon, bejutásért könyörögve, amit természetesen megadok neki. Fenekembe belemarkol, mikor nyelvünk találkozni. Egyik kezemmel haját kócolom össze, miközben a másik tarkóját masszírozza. Mindkét keze fenekemen pihen, majd durván markolva fenekembe, érzem, felfelé lök, így rögtön ölébe kötök ki. Szemem szétnyílik, Niall kék íriszei szórakozottan néznek rám a sötétben, ezzel engem is mosolygásra csábítva. Ki szakadunk vad táncunkból s egy ideig csak nézzük egymás szemeit, majd újabb csók csattanna el, ha nem szólalna meg a telefonja. Nevetve érkezem a földre, majd mély levegőt szívok, hogy friss levegő kerüljön tüdőmbe a pár perces nyelvcsatánk után.

- Igen, velem van. Rajta kaptam, ahogy kiugrott az ablakon. - a szám kettényílik, ő pedig bűnbánó arckifejezéssel. Hát nyalja ki. Beköp, és elvárja, hogy megbocsássak neki. Na neeem. Megvárom, míg elmeséli a kitalált sztoriját, miközben én összekarolva várom, hogy részesítsem a büntetésében. Leteszi a telefont, majd két kezével csípőmet ragadja meg, s mélyen néz a szemembe.

- Sajnálom, Kicsim. - széles vigyor jelenik meg arcomon, ajkával közelítene, de elfordítva fejem arcomra nyom egy cuppanós puszit.

- Nem lesz egy jó darabig szex, Babyboy. Remélem ezt a fejedbe vésted. - döbbent tekintette vigyorgásra késztet. Majd ajkaimat szájára nyomva gyengéden masszírozom, miközben ujjaim szőke tincsei között vesznek el.

- Szóval mi a büntetésem. - kérdezem elválva tőle.

- Hát Louis azt mondta vigyelek haza, addig kitalálják. - jelenti ki szomorkás arckifejezéssel.

- Nyugi, Baba. A szex megvonás nem olyan vészes. Ki fogod bírni. - jelentem ki, majd vigyorogva összekulcsolom a kezünket és elindulunk vissza. Hamar a házhoz érünk, elengedem kezét, lenyomom a kilincset, majd belépek a szobába. A három srácon kívül egy másik idegen pasas is ott áll, épp kezet fognak, majd rám néznek.

- Dakota Lilith? - kérdezi a férfi mély, rekedtes hangon. Louis vigyorogva biccent, a pasi ajkain is gyönyörű, széles mosoly jelenik meg. Mély sötét hajába beletúrva, váltanak még pár szót Tomlinsonnal, majd elindul felém. A kezét a kilincsre teszi, de mielőtt végleg elhagyná a szobát, rám néz, méregzöld szemei megigéznek.

- Jó szórakozást, Kislány! - felébredek, összeszűkítem a szemem. Visszaszólnék, de nevetve elhagyja a szobát. Louisra nézek, aki úgy néz rám, mint, ahogy a farkas nézet Piroskára.

- Csüccsenj le, Dakota. - Liam mézes-mázos hangon szólít meg, kezével int, hogy üljek le mellé. S megteszem. Nem fogok ellenkezni, kiszöktem.

- Szóval... Dakota. Van fogalmad arról, hogy mit jelent a szobafogság fogalma? - kérdezi Louis járkálva. Mellém a szöszi ül le, miközben Harry a fotelben foglalt helyett. Körbe vettek.

- Persze, hogy van. - válaszolom hátra ülve és kisebb terpeszbe a lábam. Helyezzük magunkat kényelembe.

- Mond el. - jelenti ki reszelős hangon.

- Nem léphetek ki a szobámból, nem mehetek sehova. Tulajdonképpen a négy sarok közé vagyok szorítva. - mondom sóhajtva.

- S gondolom, gőzöd sincs, hogyan bünteti a maffia a szabályszegőket.... - mondja ördögien.

- Hát... Kinyírjátok őket? - kérdezem körbe pillantva. Louis felkuncog, majd leguggol elém, kék tekintette mélyen fúródik enyémbe. A pulzusom a 200-at veri. Kezei térdemre vándorolnak.

- Jól sejtetted. Viszont téged nem ölhetünk meg, mert te fontos része vagy most már ennek a csapatnak, szóval, megmutatjuk, milyen mikor felrepítünk a csillagos égig, s másnap megtapasztalod, miért is kell betartani a szabályokat. - kezei combomon pihennek, majd belemarkol, miközben feláll, s hátat fordítva valami zacskót tép fel, majd vigyorogva fordul vissza. Kezében egy fehér tabletta. NEM!

- Louis akármit is találtál ki nem, nem veszem be azt a szart a számba. Inkább puffants le. De nem fogok drogozni, soha.

- De baba, ma este fogsz. S élvezni is fogod. - nagyot nyelek.

- Nem, Louis. Nem akarok drogozni. - mondom fejemet rázva.

- Nyisd ki a szád, Gyönyörűm és engedelmeskedj. - a két kezemet lefogják, a lábam sem kap több szabadságot. Hiába rúg-kapálózok, nem engednek. A fejemet két tenyér veszi hatalomba, s csak Lou szemeibe nézek.

- Ha most bedrogoztok, akkor nem fogom megölni az apádat megértetted? - szeme meglepetten felcsillan, de felnevet.

- Meg fogod ölni apámat, sőt. Ezek után jól is fogsz viselkedni. - kezével szétnyitja számat és nyelvemre rakja a gyógyszert.

- S most nyel. - összezárom a számat, s kiköpném, de ekkor kezét számra teszi. Kurva élet. - Nyeld le vagy az orrod is befogom, Dakota és azt se fog érdekelni, ha nem kapsz levegőt. - nyelvemen szétterjed a drog íze. Málnás. Összeszorítom a szemem, s lenyelem. Végig gurul nyelőcsövemen, majd már nem érzem útját. Testem szabaddá válik, mikor kinyitom a szemem, a négy srác vigyorogva tekint rajtam végig.

- Na? Látod, hogy nem lett semmi bajod, még. - jelenti ki Liam átkarolva.

- Aham. Azt tudjátok, remélem, hogy a munkát tényleg... - ásítok. - nem fejezem be? - kérdezem. A fáradtság úgy terjed szét ereimbe, mint ha adrenalin löketett kaptam volna. Ólom nehézzé válik testem.

- De elfogod. Csak üssön már be, úgy fel fogsz pörögni. - mondja Louis összedörzsölve a kezét. Szemhéjam le-lecsukódik, újabb ásítás. A beszédhez is túlfáradttá váltam.

- Louis... Biztos jó cuccot adtál neki, mert nem bepörög, hanem mindjárt bealszik. - jelenti ki Niall, hangja egyre távoli.

- Igazad van, de biztos jó. Megmondtam Kevinnek, hogy a legpörgősebbet kérem. - gondolkozik el. Szemem lecsukódik, balra dőlök Niall vállának, s újabb ásítás hagyja el a számat.

- Hívd vissza most azonnal. Mert ez a csaj egyre sápadtabb. Dakota. Hé, Dakota! - csettint párat valaki... - talán Liam hangja visszhangzik.

- Baszki Louis. Igyekezz! - zuhanok. Messze. A szavakat már ki se veszem, elragad a feketeség, s semmi másom nincsen, a földre hullva, hunyom le a szemem, s újra és újra azt érzem, hogy zuhanok. Zuhanok a feketeségbe, ahol lehunyom a szemem, s kezdődik elölről.

- Kicsim. - elveszek mély barna szemeibe, összekulcsolt ujjainkat szájához emeli és puszit lehel rá.

- Ma este nálatok aludhatok? - elpirulva, mosolyogva biccentek. 

- Ma se anya és se apa nem lesz otthon. - ajkain széles mosoly tűnik fel, majd száját enyémhez érinti, és lassan masszírozni kezdi ajkaimat, majd kezével beletúr a hajamba és gyengéden meghúzza tincseim. Ajkaim kettéválnak, nyelvéve utat tör, majd összetalálkozó nyelvünk vad táncba kezd. Kezemmel arcát cirógatom, miközben a levegőm fogyni kezd. De ezt már megszoktam. Vele mindig hosszan kell csókolózni, míg szinte el nem fogy a levegőm, majd utána szaporán kell visszajuttatnom a friss oxigént a szervezetembe. 2 hónap alatt hozzászokik az ember. Főleg ha a szerelemérről van szó. 14 évesen életem legboldogabb napjait élem ezzel a sráccal, minden egyes nap a fellegekben érzem magam miatta. Belé szerettem, szükségem van rám. Képtelen vagyok szavakba foglalni mit is érzek iránta valójában. Azaz igazi szerelem, s mély. Nagyon mély igaz szerelem. S érzem, hogy ez örökre így marad. Hogy ennek soha nem lesz vége, hogy soha senki nem állhat senki közénk. Mert mi ketten örökök vagyunk egymás életébe. 

- Akkor szerintem induljunk el, mert más sötétedik, Kicsi lány. - tudja, hogy utálom, amikor így hív. Szórakozott mosollyal néz le rám. Morogva indulok el mellette, kezeink még mindig összekulcsolva szorosan. Hamar hazaérünk. Elengedem kezeit, míg kinyitom az ajtót, addig kezei hátulról barangolnak be. Először csípőmre teszi a kezét, mint mindig, de tovább megy, amivel meg lep. Eddig sose ment lejjebb, a fenekemre. Most pedig már ott matat, sőt belemarkol egy erőset.

- Héé. - szólok rá, mire ártatlan kisfiús arccal néz rám. Nevetve csókolom meg, majd lököm be az ajtót, s lépünk be. Csókunk kitart egészen a szobámig, ahol ledönt az ágyra. Majd rám dől, de valamilyen szinten tartja magát. Csókunk újra elmélyül, de most nem áll meg. Kezei ismét barangolásnak indulnak, s erősen markol mellembe. 

- Héé. - szakadok el tőle. - Én erre még nem állok készen.

- De hogy is nem. Ne hogy azt hidd már, hogy nálad alszok, anyádék sincsenek itthon és nem baszlak meg. Nagyot tévedtél kicsi lány. - jelenti ki vigyorogva és nyakamnak esik. El akarom lökni magamról, de erősebb, nem enged. 

- Kérlek. - nyögök fel, mert közben élvezem, amit velem csinál.

- Kuss, ribanc!  - számat kezével befogja, miközben másik kezével letépi rólam cicanadrágom, s bugyimat is magával rántja. Sikítok, de tenyere elnyeli élességét hangomnak. Két ujját benyálazza, majd durván nyomja oda vaginámnak, s belém nyomja őket. Még nagyobb sikítás hagyja el ajkaim, s ráharapok kezére. Felüvölt és egy hatalmas csattanás után, szitkozódni kezd, én pedig magamba, de sokkoltan fojtom el fájdalmam. Lehúzza nadrágját, bokszere a földön ki, szemem pedig teáscsészényire kerekedik, de nem szólok. A pofon égeti az arcom, de félek, kifejezetten rettegek. A fiú, akiért eddig szerettem és bálványoztam, úgy néz rám, mint valami húsra néznek a ragadozók és ez nem tetszik. Készen sem állok. Szétfeszíti a combom, közé préseli magát, majd mélyen néz zöld szemeivel az enyémekbe. Majd elvigyorodik, ujjaival szétfeszíti húsom, majd teljes hosszát belém tolja. Könny gyűlik szemembe, lehunyom, míg ő mozogni kezd bennem. Nagyon fáj, borzalmas, ahogy érzem minden egyes mozgását, ahogy érzem, hogy ki-be húzza magát. S ekkor villanykörte gyúl csalódottságtól elborult fejembe. Kinyitom szemem, nehézkesen látok a könnyfátyolon keresztül, de észreveszem a polcomon a fegyverem. Az egyik kezemmel beletúrok fekete tincsei közé, mire felnyög s nyakamba rejti el arcát. Másik kezem a fegyverért nyúl, s majdnem elérem.

- Mit szeretnél, Baba? - hangja selymes, amit annyira szeretek. S így is, hogy megerőszakol éppen, annyira jó hallgatni. De felülkerekedik az ösztön, amit apám belém nevelt. Elérem a fegyvert, épp mikor szemembe néz. Összeszedem a bátorságom és nagyot nyelve megszólalok.

- Pápá, Kicsim! - a fegyver durran, a vér kifolyik, a test rám esik. Lehunyom a szemem, s könnyeimet útjára engedem, de csak pár másodpercig. Most nincs idő gyászolni, el kell takarítani egy holttestet.