11. Little more touch

Louis Tomlinson

Gáz van. Bazi nagy gáz van. Stewart, akitől a drogot vettem, "véletlen" összekeverte egy teljesen másféle gyógyszerrel. A maffiába nincs véletlen. S ha valamit elcsesztél, egy út vezet a megbékéléshez. A halál. De ez, ebben a helyzetben édes kevés. Dakota még mindig nem ébredt fel, s ami egy kevéske reményt az, az a  pulzusa és a normális levegővétele.
- Fel kéne ébreszteni. - jelenti ki Harry. Majd felpattan s a konyhába megy. Pár perc múlva egy üveg pohárral tér vissza és Dakota fejére borítja azt. De semmi.
- Gratulálok Harold. Ennek se, mint oly megannyi más ötletednek sem volt értelme. - kel ki magából Niall. - S Louis. Drog? Tényleg?
- Kussolj, Horan. Te sem tiltakoztál ellene, sőt segítettél is. e is bűnrészes vagy, ha valami lesz vele.
- Befogni mindketten, ébredezik. - Liam hangja terjed szét a helységben, s mind a négyen a lányt nézzük. Először felül, szemei csukva, majd kinyitja azokat. Mind a négyen láttuk mi zajlik le akkor a lányban. Ijedtség, düh, fájdalom. Mélységes fájdalom. Szemeit lehunyva, vár egy pillanatot, majd újra kinyitja. Mély sötét barna szemei ürességtől csengenek.
- Dakota... - halkan szólok hozzá. A srácok meglepetten néznek rám, de nem érdekel. Mi van az én bérgyilkosommal?
- Jobb, ha megyek és lefekszem. - jelenti ki és felállva lesöpri magáról a fiúk kezeit, majd elindul felfelé. Vissza se néz, megy, majd egy halk ajtó zárás után végleg elhagyja a helységet.
- Ez mi volt? - kérdezi Niall, mire mind a hárman megkukulva figyeljük a lépcső tetejét, ahol a lány eltűnt, majd minden tekintet engem talált meg.
- Figyeljetek Stewart azt mondta, hogy... - kezdek bele, de a hangom olyan más... Erőtlen.
- Haver, jól vagy? - kérdezi Liam, belemarkolva vállamba.
- Persze, persze, most Dakota egyébként is fontosabb. - mondom megvakarva a tarkóm.
- Tudod mit adtál a szájába? - kérdezi Harry az állát dörzsölgetve.
- Gőzöm sincs haver, hamarabb járt a kezem, mint a szám. Fejbe lőttem mielőtt kiderült volna. - sóhajtok fel és leülök Dakota kihűlt helyére. - De valami nagyon ütős lehetett.. Láttátok azt az érzelmi kavalkádot a szemében... Majd az ürességet? - kérdezem sokkoltan.
- Ki kell deríteni mit adtunk be neki, mert félek nagyobb baj is származhat ebből. - sóhajt fel Harry.
- Rendben, viszont fiúk én felnézek hozzá. - szólal meg Niall pár perc néma csend után.
- Én nézek fel hozzá. Én tettem be a szájába, bocsánatot kérek tőle. Aztán hagyjuk mindannyian pihenni. - jelentem ki, majd felállva a konyhába sétálok és összedobok egy gyors teát, majd gyilkos tekintettel nézek a sokkolt Niall szemébe, majd felsietek. Kettőt kopogok az ajtón, majd belépek. A szoba sötétségbe honolt, egy kisebb fénycsóva tör utat, ráesve az ágyra, a lány ólom fekete haját megcsillogtatva ezzel. Bezárom, szemem elég hamar hozzá tud szokni a sötét helyekhez, így könnyen odatalálok az ágyhoz, majd letelepedve a kényelmes matracra a szekrényre rakom a bögrét. Felkapcsolom az éjjeli lámpát, s ujjaimmal végig simítok a lány fedetlen karján, elérve ujjait. Nincs rajtuk műköröm, de festve van. Fekete, letisztult szín, mégis megbűvöl.
- Louis. Kérlek, hagyd el a szobám. - hangja gyenge, halk. Lehunyom szemem. Életembe most először érzek megbánáshoz hasonló érzelmet. Sajnálom, amit vele tettem, mert... Érdekel ez a lány. Megfogott, mint ember.
- Sajnálom. - felül, sokkoltan néz szemembe.
- Hogy mit mondtál? - ajkai mosolyra húzódnak, de tekintette ugyan olyan üresen cseng.
- Sajnálom, Dakota. Nem tudtam, hogy miféle drogot erőltettek beléd. - nevet. Meglepetten pislogok rá. Kellemes a nevetése. Halk és édes.
- Nem gond. De az, hogy a nagy Louis Tomlinson azt mondja nekem sajnálom, hihetetlen. - nevet továbbra is. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd az én ajkamra is mosoly kerül. S ujjaim is felfedezésre indulnak. Meghökken, de hangosabb nevetés szakad ki belőle, amint felé kerülök és csikizni kezdem.
- Louis... Ne.. Hagyd abba! - könnyek jelenek meg szemeibe, de nevetése csak erősödik. Engem is nevetésre ösztönözz.
- Ne hagyjam abba? Okés! - nevetve folytatom, ujjaim bejárják testét.
- Kérlek, kérlek! - nevetve könyörög, majd rám emeli barna szemeit. Lesokkolok. Lélegzetem beszorul, kezem fedetlen bőrére hullik, s csak nézem szeme univerzumát. Annyira gyönyörű.
- Mi az? - suttog halkan. Nem válaszolok, közeledem ajkaimmal. Felsőtestem rásimul az övére, érzem, hogy mellbimbói felfelé ágaskodnak. S megcsókolom. Huncut mosollyal kezdem el lassan masszírozni ajkait, majd végig nyalok alsó ajkán, miközben derekát simogatom szintén lassú tempóba. Beletúr tincseim közé, miközben szétnyitja ajkait. Nyelvemmel lassan hatolok át, az egész nem a sietségről, hanem az intimitásról szól. Hogyan tudunk elmélyülni a másikban. S ujjaim épp csak feljebb vándorolnának gömbölyded idomaihoz, mikor reccsenés és nyílik az ajtó.
- Ti mi a jó Istent csináltok? - Liam hangja választ szét minket egymástól. Mindketten lihegünk, de ajkaimon érzem boldogságom jelképét, szívem heves dübörgését. Mintha ki akarna szakadni a helyéről. - Tipli van Louis. Dakota idd meg a teád és álmodj szépeket! - Liam türelmesen vár még összeszedem magam, aztán kimegyünk. Bezárja az ajtót, s elindulva lefelé széles vicsor terül szét ajkain.
- Ez már profizmus haver. Bocs, csak Niall aggódott a túl nagy csendért, de van egy olyan érzésem, hogy 15 perc se kellett volna és nem lett volna csend. - felnevetek. Vele együtt nevetek, de szívem rosszal. Nem nevetek. Érzem csókjának ízét, vágyakozom rá. Többet akarok. Lent Harry és Niall sustorog, de mikor megérkezünk, azonnal abbahagyják. Fura.
- Betakargattad, s adtál neki jó éjt puszit is, Apuci? - kérdezi szemtelen mosollyal a szőke.
- Talált süllyedt. Bár inkább nem be, hanem ki. - gondolkozok el, s még ha nem is látom, érzem még szélesebb mosolyom. Meghökkenve néz rám, majd fejcsóválva elvigyorodik.
- Gratulálok, Haver. - kezet rázunk, majd lehuppanunk a kanapéra.
- Szóval... Dakota jól van külső szemmel, viszont holnap muszáj elkezdenie az apámmal foglalkoznia, mert egyre jobban idegesít a jelenléte annak a szarházinak. - hátradőlve ropogtatom ki ujjaim. Lehunyom a szemem s mesélni kezdem újabb eszelős tervét. - Azt tervezte, hogy kezdjünk el terjeszkedni. Ebbe semmi kivetni való nincs, hisz miért ne. De ahelyett, hogy először Észak- Írországot foglalnék el, hogy nem csak politikailag, hanem alvilági szinten is összetartozunk. Neeem. Ő egész Írországot akarja. Így holnap fontos gyűlést szervezett, de.... Dakotának nem szólhatunk. Aki szinte az egyik legjobb emberünk, mert ő meg új a maffiában. Nem tudja mire képes, én igen. S esküszöm nektek, megfogjuk nyerni a háborút, Dakotával együtt. - a fiúk tapsolni kezdenek, mire elégedett mosollyal nyitom ki a szemeim. Dakota Lilith nagyon különleges. Nem csak, mint nő. Hanem mint ember is. Mintha az eddigi kapcsolataim miatta nem sikerültek volna, vagy nem tudom. De úgy érzem, megtaláltam azt, aki méltóságteljesen, s büszkén viselhetné a Mrs Tomlinson nevet.