9. While I've got time to play

- S megtudhatom a kedves hölgy nevét? - övével baszakszik a kérdés feltételekor, majd rám mereszti barna szemeit.

- Nem. Ez csak egy tök ismeretlen dugás volt, én nem akarok tőled semmit. Sem a közeljövőben, sem a messziben. Erről vélekedj így te is, Baba. - a régi cuccomat a kukába hajítom, majd lejjebb húzva a rövidnadrágot elindulok kifelé.

- Kurva. - nevetve csapom be az ajtót, majd nézek szét. Velem szembe a srácok kitágult tekintettel figyelnek, majd magyarázatra várnak.

- 10 perc alatt lezavartam, nem vártatok rám annyit azért. - mondom és megszüntettem a köztünk lévő távolságot. - Szóval... Mehetünk bulizni?

- Te nem jöhetsz. - jelenti ki Niall.

- S miért? - összeszűkítem a szemem, összekulcsolom a kezeim.

- Büntetés. - folytatja Louis. - Szóval most szépen beülünk a kocsiba, s hazaviszünk.

- Rendben. - szem forgatva huppanok be a kocsiba. Nem vagyok gyerek, hogy azt mondjam, "Te nem vagy az apám, nekem te nem parancsolsz". Tomlinson a főnököm, ha azt mondta nem, akkor nem. A srácok behuppannak, mellém Harry kavarodik.

- Nem kezdesz el őrjöngeni, hogy nem jöhetsz? - kérdezi halkan, de Niall beszólását nem úszom meg.

- Persze, hogy nem. Akkora élvezetben volt része, hogy most boldog a szarrá baszott puncija. - a fiúk kuncogást fognak vissza, bennem pedig a harag lángja kezd el pislákolni.

- De akkor nem lenne ekkora pofád, ha te hatoltál volna be a punciba, s te basztad volna szarrá, mi? Mond csak Horan, ennyire zavar, hogy nem te, hanem valaki más? - mélyen nézek kristály kék szemeibe. Ő is dühös.

- Elég legyen. Dakota, Niall! Leállni, mert nem két óvodás vagytok, akik összevesztek egy tábla csokin. Holnap megbeszélhetitek, most pedig irány bulizni, pardon haza. - kacsint rám, majd visszalök az ülésbe. Összekulcsolom a karom, s kifelé nézek. Most lehet, még jobban úgy tűnhetek, mint egy ovis, de nem érdekel. Az én puncim, azt engedek be, akit akarok. Nem fog engem holmi Horan-féle felkúrni, azzal, hogy szegénykét nem tudtam kielégíteni. Így járt, elbaszta. A kocsi lefékez, én pedig körbe pillantok.

- Jó bulizást nektek, nem kell aggódni nem szökök haza, itt leszek egész éjjel. - kiszállok a kocsiból, s becsapva az ajtót a ház felé megyek. Míg a nap folyamán megkaptam Horantól a pótkulcsot, így simán léptem be a házba. Levettem a dzsekit, majd bújtam ki a cipőmből. Ha így játszunk, akkor játszunk. Felkapcsolva a lámpát, egy darabig a bőröndömmel szemeztem, majd felsóhajtva, megragadtam a fogantyút és elindultam velük felfelé. Mivel a szobám nem lett megbeszélve, így letettem a folyosó elejére és elindultam. Az első ajtó mögé belesve egy filmes szoba terült ki elém. Hatalmas tévé, babzsákok, két mini hűtő. Vigyorogva indultam meg az egyik felé, amiben sörök voltak felsorakozva és elvéve egy üveggel hagytam el a szobát. A kupakot hamar megoldottam, a szekrény sem bánta annyira, s már kortyoltam is, mikor új szobába léptem. A korty viszont megakadt a torkomon. Szent terültre érkeztem, Niall szobája. A kis angyal a vállamon azt suttogja, menjek ki és keressem meg a szobám, míg az ördögöm vadul táncol, hogy nézek körbe. Sose hallgattam az őrangyalomra, s ez nem ma fog elkezdődni. Beljebb lépkedek a szobában a zöld és a szürke színek kaptak utat. Az ágy rendezetten megágyazva, a polcokon pár kép lézeng. Hol Louisékkal, hol pár haverral van egy őrült bulin vagy épp két csajjal hempereg egy ágyban. A legjobb emlékei. Lelki ismeretfurdalással töltődik fel a szívem, hogy pár nappal ezelőtt ő segített bekerülni ide, kiteljesednem itt, most meg görény módjára viselkedem. Kivonulok, leoltom a lámpát, becsukom az ajtót és tovább megyek. A következő szoba viszont teljesen magával ragad. Fekete és fehér színek uralkodnak, letisztult, de díszes és ahw. Imádom. Az üveget letéve kisietek a bőröndjeimért, becipelem, majd kortyolok. Zene. Előveszem a mini hangszóróm, majd a telefonra rácsatlakoztatva legmagasabb fokozatra tekerem. Zenét választok, majd vigyorogva rakom le a sört és kezdek el kipakolni. A zene dalszövege először halkan távozik ajkaim közül, de amint pörgősebb számok csendülnek fel én is egyre hangosabb és mozgékonyabb leszek. A nadrág lekerül rólam, majd a póló is és a melltartó. Kikeresek valami pólót, majd felvéve tovább folytatom a tombolásom. Mikor végzek a bőröndök kipakolásával, a szekrény aljára rakom őket. A sört elfogyasztva a kedvenc számom csendül fel én pedig széles vigyorral arcomon belekezdek. Üvöltöm, bele élem magam a zenébe, táncolok, végül köhigcséléssel ér véget a műsorszámom. Megfordulva észreveszem, hogy négy szempár fal fel tekintetükkel, s nadrágjuk dudorodása sem árulkodik másról. Összefogom melleim előtt a kezem, s felhúzott szemöldökkel kíváncsian pillantok végig rajtuk.

- Szóval... Mióta álltok ott? - kérdezem vigyorogva.

- Elég régóta. - válaszolja rekedten a szöszi.

- Aham. S mit kerestek egyáltalán itt? Nem bulizni kéne nektek?

- Louis megsajnált, hogy egyedül vagy itthon. - felnevetek.

- Ne már, gyerekek. Nagylány vagyok már, el vagyok egyedül.

- Hát, látjuk. - szól közbe Liam.

- Menjetek bulizni, én is takarékra teszem magam. Meg amúgy is kezdeni kéne a lentiekkel valamit, szóval tipli a szobámból. - mondom vigyorogva.

- Ez az én házam. - köszörüli meg a torkát a szöszi.

- Akkor költözzek el?

- Azt egy szóval se mondtam. - teszi hozzá gyorsan.

- Na, látod. Tipli fiúk. - kihessegetem őket, majd bezárom az ajtót és az ágyra esek. A szívem kalapálása nem csillapodik, bennem még él a 10 perce táncoló énem. Várok egy picit, aztán felöltözök. Csőszáru sötét farmer, atléta és bakancs. Bőrdzsekit kapok fel, majd kiosonok. A fiúk beszélgetés foszlányait felhallom, de inkább csak háttérzajként figyelek rá. Körbe pillantva a folyosó végén egy ablak van, vigyorogva indulok meg, s felhúzva, kiugrom. Négykézlábra esek, sosem volt gondom ezzel. Apám folyton macskának nevezett. Viszont nem egyedül akarok szórakozni. Osonva közelítem meg a konyha ablakot, majd óvatosan nézek fel. Velem szembe Niall áll, aki azonnal észre is vesz. Szeme meglepetten felcsillan, s szólásra nyitja a száját, de csendet mutatok. Szerencsére vette az adást, és most nem egy fasz, hogy elszólja magát. Az ajtó felé mutogatok, mire szinte láthatatlanul biccent. Rákacsintok, majd visszabújok az ablak alá és előre somfordálok. Miközben várok rá, elszívok egy cigit, s mikor végre kiér hozzám el is dobom a csikket.

- Szóval... Mit nem értesz azon, hogy szobafogság? - kérdezi zsebre dugott kézzel vigyorogva. - Ha Louis megtudja... - s megcsókolom. Sonkás szendvics ízű a szája, keze derekamra csúszik s belemarkol. Tovább matatok szájában, éhes vagyok.

- Nem érdekel, Louis. Szabad ember vagyok, s azt csinálok, amit akarok. S én enni akarok, mert éhen döglök. - elvigyorodik.

- Én is ki vagyok éhezve, csak épp rád. - rám kacsint, belőlem még nagyobb vigyort elővarázsolva.

- Lehet róla szó, de először kaja, aztán meglátjuk, hogy alakul az éjjel. - nevetve átkarol, amiből ki is bújok és elindulunk. Hamar találunk egy kis bisztrót, beülve rendelünk majd várunk.

- Mesélj magadról. - szólal meg hirtelen.

- Mit akarsz tudni?

- Nem vagy az teljesen komplett csaj, szóval mindent. - jelenti ki.

- Hm... Egy csókért. - jelentem ki gonosz mosollyal.

- Hajolj közelebb. - varázsol ajkára csábító mosolyt.

- Nem - nem. Nem engem. Őt. - a háta mögötti 20 évei elején járó egyedül ülő csajra mutatok. Hátranéz, majd vigyorogva felpattan. Leül mellé, köszön neki, a lány vissza, majd telibe smárolja. A lány sokkoltan néz, de visszacsókolja, majd a szöszi elválik, lefirkant valamit, majd rákacsint és visszaül mellém.

- Szóval mesélj.

- Mit akarsz tudni? - kérdezem az italomba kortyolva.

- Ki vagy te? - teszi fel az egyszerű kérdést. - Mindent tudok rólad, s a srácok is. Végig mentünk rajtad, mikor megölted Ericet. De minden egyes nap meg tudsz lepni. S ez kurvára, de bejön, Babygirl. - jelenti ki tekintettét mélyen enyémbe fúrva. 

- Nos, Babyboy. - kortyolok még egyet, eközben a pincér kihozza a kajánkat. Leteszi elénk, jó étvágyat kíván, majd lelép. Kezembe veszem a burgerem, majd Niall kék szemeibe nézek. - Ismerj meg. - s egy hatalmasat beleharapok a kajába.

- Azon vagyok, de mindig valami más oldaladat mutatod. Ma is. Azt hittük háborogni fogsz, hogy egyedül hagyunk, erre berendezkedtél a szobádba. Azt hittük tényleg aludni mész, erre itt ülünk és eszünk. - felnevetek, majd korttyal lesegítem a falatot, mielőtt válaszolok.

- Senki nem ismer igazából. Nem is fog. Mindig lesz valami, amit mutatni fogok vagy elrejtek. Ez hozzájár a bérgyilkossághoz. Sose mutasd meg ki is vagy valójában, mert az igazi éned csak saját magad előtt tárulkozik fel teljesen. Mások előtt mindig van, lesz valami, ami rejtve marad. - hallgat, átgondolja a szavaimat, míg bekajálunk. Majd mikor fizet és elhagyjuk a bisztrót újabb kérdést tesz fel.

- Mindig gondolsz a szerelemről?

- Szar dolog. - szem forgatva elmosolyodik, majd várja, hogy folytassam. - Egyszer voltam. Megerőszakolt. S ennyi. Nem hiszek az igaziban. Nincs olyan, hogy szőke herceg. Csak sok fasz, akik közül valaki kiemelkedik, de mind ugyan olyan, gerinctelen állat. S mondhatod, hogy feminista vagyok, de nem. Ez csak tapasztalat, Babyboy. - mondom előkaparva utolsó szál cigarettámat, s meggyújtva megállok.

- Tapasztalat. - mondja halkan, mire felnevetek.

- Játsszunk! - kíváncsi tekintettel pillant rám, bele szemembe. - Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást, ellenőrizhetjük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk át egész éjszakákat. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk, mintha többről szólna. És, hogy kiveszít?! Aki először lesz szerelmes. - eldobom a cigi csikket és várok a válaszra.

- S mi lesz veled, Babygirl? A te titkaiddal és falaiddal mi lesz? Ezt a játékot ketten játsszák. - agyamba több ezer dolog játszódik le, de elvigyorodom.

- Meglátjuk, sikerül - e. A titkaim és a falaim lebontásával elnyered a szerelemem is ne feledd. A bizalmam meg van feléd, s ha a többi is meglesz, akkor vesztettem. - jelentem ki kezemet nyújtva.

- Rendben, Baba. - elvigyorodik, majd száját nekem nyomva csókkal pecsételjük meg játékunkat. 

Sziasztok, Manócskák! Sajnálom ezt a hét nekem nagyon viharos volt, s ma tudom csak kirakni a következő részt. Sietek a többivel ígérem, ahogy tudok, és ne haragudjatok! <3