5. Let It Go

Csörög a telefonom. Már vagy öt perce. Van egy sejtésem, hogy ki lehet, de elküldött otthonról. Én pedig nem fogok azonnal haza szaladni, hogy bocsánat, elbasztam. Döntöttem. Nem táncolok vissza. De egyre jobban irritál a telefon csengése, így felkapom és felveszem.

- Nem megyek vissza.

- Ide se jöttél. - szöszi.

- Mit akarsz? - dőlök a hátamra. A telefont lecsekkolom, de egyik hívás sem jött anyától vagy apától. Csalódott vagyok.

- Költözz ide. - nevetés szakad ki belőlem.

- Nagyon hülye lehetsz, ha azt hiszed, hozzád fogok költözni. - káromkodás a másik oldalról, majd püfögés.

- Szivi, hidd el, előbb utóbb ki fogsz kötni nálam, s nem kell, kényszerítve ideköltöztesselek. Én csak neked akarok jót, de ha nem...

- A lényeget, Niall. - hogy lehet ennyit pofázni?

- Louis azt akarja, azonnal gyere ide, hogy elvigyen, hogy találkozhass az apjával. - sóhajt fel.

- Kérem, Louist! - felkelek, s a cipőt keresem.

- Kotta! - kiált bele Tomlinson.

- Jézus, csak így ne hívj. Sietek, amint tudok, ott vagyok. - belebújtatom egyik lábam, majd jön a másik.

- A címet tudod?

- Hogyne tudnám? Egy szoba fent van tartva számomra a Horan lakosztályon. - felnevet, én pedig szem forgatva nyomom ki a telefont. Felkapom a bőrdzsekim, s elrakva a szobakártyám elindulok a lifthez. A telefonom rezeg a zsebembe, de nem tud érdekelni. Kilépek a liftből, a recepciós felé biccentek, majd elhagyom a szállodát. Beszállok a kocsimba, elindítom a motort, benyomom a rádiót s a gázra lépek. Zavar a csend, és idegesít a moraj is. Idegesít a családom, akik tudomást se vesznek rólam, de én igen róluk. Folyton ők járnak az eszembe, hogy csak úgy fogtak is kitettek. Én meg makacs módon fogtam és hagytam. Ellenkezni kellett volna, de késő bánat. Így jártam. Leparkolok a ház elé, s lezárva a kocsit, becsöngetek.

- Ez tuti Dakota! - Niall hangja élesen cseng, majd nyílik az ajtó. - Ki a fasz vagy és hol van Dakota? Csajszi, nálad valamit nagyon félrecsesztek. - kösz, erre volt még szükségem. Kényszeredett mosolyt varázsolok arcomra.

- Jobb? - elhúzza a száját, majd arrébb áll, hogy bemenjek. Beljebb lépek, s felmérem a lakás belső részét, ami káprázatos. A sötét színek tökéletes összhangban vannak a fehér színnel. A bútorzattal kapok teljes képet arról, hogy itt nincs csaj, se barátnő. Bevallom, ilyen legénylakást még nem láttam, s elég bejövős. Két polc soron könyveket, majd a másik kettőn DVD sorokat látok meg. Szemem felcsillan, de inkább visszafogom magam. 

- Én mondtam, hogy költözz ide, Babygirl! 

- Psszt! - halovány, őszinte, mosoly csusszan ajkaimra, majd észreveszem Louist és a többieket is.

- Sziasztok. - köszönök, hangom meggyötörten cseng. 

- Gond van, Dakota? - kérdezi Louis sörrel a kezében, amit felém nyúl.

- Nincs, miért kéne? - hazudom vigyorogva.

- Helyes. Puhány pöcsű baromarcokra nincs szükségem. Tessék, húzd meg! - kezembe nyomja a sört, majd elmegy mellettem. Mikor visszatér én még mindig, mint egy szobor ott állok, meglepetten. 

- Mégis van gond... - kíváncsian néz rám, szeme összeszűkölten néz rajtam végig.

- Ki tették a szülei, amint megtudták, hogy a maffiához tartozik. S egy kicsit kiakadt. - helyettem Niall válaszol, mire szúrós pillantást lövellek.

- Tudod, ezért nem csak ki kéne rúgnom a maffiából, mert hazudtál, hanem el is kéne, büntesselek. Még az se biztos, hogy bent maradhatsz a maffiába és mehetsz vissza anyádékhoz, ha ilyen rinyálós kurva vagy. - a sör kiesik a kezemből, az üveg széttörik a parkettán, de ezzel egy huzamba a kezem is csattan Tomlinson arcán. 

- Ezért pedig egyenesen fejbe is puffanthatnál, seggfej. S most jobb, ha megyek. Igazam volt, faszfejekkel soha nem szabad alkut kötni. - kiviharzom, de így is tisztán hallom, ahogy ketten utánam kiáltanak. Horan ajkai közül a nevem csendül fel, míg Tomlinsonéból az "Enyém vagy" hangzik el. De én csak futok, beülök a kocsimba és, amilyen gyorsan csak tudok, elmenekülök innen, de nem járok sikerrel. Mikor felbúg a motor, egy alak ül be mellém, s későn zárom már le az ajtókat, a lábam már nyomta a pedált, így már száguldottam is ki a városból egy kelletlen személy társaságában.

- Mi a faszt nem értesz azon, hogy megyek, s nem megyünk? - összeszűkült szemekkel nézek a szőkére, aki vigyorogva, állát simogatva tanulmányozz. 

- Babygirl. Azért vagyok itt most, hogy meg tanulj normálisan viselkedni, ha egyszer ilyen könnyen az öledbe hullott a maffia. 

- Nem vagyok Louisé. - szólalok meg pár szótlan perc után.

- De hogy is nem, Baba. Míg a maffia főnök él, te az övé vagy, minden értelembe. - a fékre taposok, megállok az út mellett. Szívem hevesen dobog. Mi a francba kevertem magam?

- Dakota. Hidd el, neked akarok jót, Louis lát benned valamit, mind látunk benned valamit, de te még olyan naiv vagy. Apuci kicsi lánya. Csak kiraktak, basszus. 19 éves vagy, ideje volt már. Apám a saját szemem előtt lőtte le anyám, s engem is megakart volna, de azért a drogos köcsögért épp jöttek behajtani tartózását. Meghalt, én pedig belekerültem a maffiába. 7 éves voltam, Babygirl. - gúnyosan felnevet, majd megcsóválja a fejét, miközben végig nyal alsó ajkán. Szívem vadul pörög, nem tudom magam kontrollálni, a testem felett teljesen elvesztem az irányítást, s pár másodperc múlva már Horan ölében ülök, ajkát falom. Azonnal visszatámadt, nem várt. Keze derekamon simított végig, fel-le ismételve e két mozdulatot. Pár perc múlva pedig már éreztem dudorodását. Nyakamra tért át, szívni, harapdálni kezdte, bennem pedig ekkor tört el a mécses. Felzokogtam. 

- Héhéhéhé, Babygirl. - két keze közé vette arcom és belenézet szemembe. Elvesztem a kék szemei között. Elrepítettek egy teljesen más univerzumba, de szavai megtaláltak és visszarángattak. - Zokogj csak. Aztán engedd el ezt az érzést. Az összeset. A család fogalom mától a maffiát jelenti. A szerelem, a gyengeség, a fájdalom, a szeretett, a megbocsátás megszűnik. Felváltja őket a hűség, a bosszú, a harag s a fájdalomból fogsz táplálkozni, s ha ez elfogy... Jöhet az élvezet, Babygirl! - cirógatja arcom, majd fél mosollyal lassabban nyomja puha ajkait enyémnek, s lassú, szenvedélyesebb csókban forrunk össze. 

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy rövidke, holnap ígérem sokkal hosszabb résszel drukkolok elő. De addig is hogy tetszett? Köszönöm szépen a megtekintést ♥ Puszi addig is ♥