3. Acting like you been a player

Nem szokásom panaszkodni, hogy milyen szar életem van. Hogy milyen elcseszett szituációkba szoktam magam keverni, de ez az elcseszett helyzet most más. A maffia tud rólam, ismer. Egy óvatlan pillanatban pedig lecsapnak rám, és pápá szar élet. Csak hiába szar, az enyém. Basszus, én szeretek élni, sose akartam jobbat, mást, normálisabbat. Nekem ez jutott, és én ezt már kiskoromba elfogadtam, mikor apám először nyomta a kezembe a fegyvert. Legelőször 12 évesen öltem embert, 7 éve. Bennem maradt-e? Tisztán emlékszem annak a faszkalap arcára, amikor vigyorogva mondta, hogy úgy sem tudom megtenni. Mert csak egy kislány vagyok. A fegyver elsült, s pontosan a homlokát találtam el. Azonnal meghalt, többet nem dobogott a szíve. Apám büszke volt, én pedig csak úgy odadobtam a becsületemet egy senkiházinak, két szóért. Nem vagyok kislány. Sosem szerettem, ha lekislányoztak. Lehet, valaki ezt élvezi, lehet valakinek ez cuki, nekem nem. Számomra csak az első ölésemet hozza fel. Maga a szó pedig, kurvára, de irritál. De ez régen volt. S én már túl régóta nem vagyok kislány. Végig simítok a könyv fedelén, s félmosoly bukkan fel ajkaimra. Játszani akarnak? Játszunk. Ha meg kell halnom, meg kell, de nem leszek könnyű eset. S kinyitva a második oldalán belekezdek az olvasásba. Nem telik el sok idő, a telefonom rezegni kezd. Leteszem a könyvet, a készüléket a kezembe veszem. Ismeretlen. Szem forgatva veszem fel, s terülök el az ágyon.

- Dakota Lilith, kivel beszélek?

- Harcra vágysz? - az idegen hangja elég mérgesnek tűnik.

- Nem tudom. Egyszerűen csak a munkámat végeztem.

- Hát... Mi is így fogunk tenni. - a vonal megszakad, én pedig nevetve dobom el a telefont és folytatom tovább az olvasást. Seggfej.

Másnap le se tettem  könyvet, de figyeltem a környezetemre. Egy bérgyilkos dolga ez. Mindig figyel, néma, nem hívja magára a figyelmet. Amit elbasztam természetesen, mert magamra hívtam, szóval most még intenzívebben kellesz figyelmen. Hazaérvén egyedül voltam, szemem a hűtőn lévő cetlire tévedett, s amint közelebb értem, letéptem.

"Szia, Kincsem.

 Kaja a hűtőben, éjszakás vagyok ma. Apád dolgozik, vigyázz magadra, légy jó. Semmi küldetés!!! 

 Puszi Anya!"

Aha, hát anyám... Jobb, ha nem tudsz arról mit terveztünk apával az estére. Kiveszem az ételt a hűtőből és azonnal enni kezdek. Egész nap nem ettem semmit, rám fért. Majd miután elfogyasztom az ízletes hideg kaját, felsietek a szobámba. Az ágyamon egy könyv pihen, rajta egy cetli, Apától! Elvigyorodom, kinyitom és az első oldalon. Szekrény, bal fiók. A könyvet visszahelyezem a helyére, a szekrényem felé indulok, kinyitom s ott egy kisebb mappában megtalálom a célszemélyt. Az arca gyönyörű, fiatalnak tűnik, de ráncai már előbukkantak. Margaret Russo. Csak egy név, egy kép és a címét kapom meg. Én nem tudhatok mást. Apám nem engedi még, hogy a dolgok mögé lássak enyhébb eseteknél vagy nőknél. Vagy csak egyszerűen fél, hogy előjön a feminista énem. Ugyan már. Attól, hogy életembe csak egyszer voltam szerelmes, nem válok rögtön pasi utáló, feministává. Egyébként ő volt a második halottam. Az ő vére is az kezemhez tapad. De az én szívem pedig nála maradt. Oké, kamasz szerelem blablabla. De Ő tényleg más volt, én tényleg szerettem, én tényleg boldog voltam mellette. Akkoriban még ez a szakma se vonzott, sőt undorodtam tőle. Aztán lefeküdt a legjobb barátnőmmel, és bamm... Azon az estén sírva kerestem fel apám, aki nem nézett rám megvetően, de nem is sajnált. Már másnap elkezdett felkészíteni. S idáig jutottunk. A párnám alól kiveszem a könyvemet, s felnyitva kiveszem a fegyverem. Véres lesz a halála. Elrejtem a farmeromba hátul, felveszem a bőrdzsekim, és elindulok, gyalog. Zenével tuningolom magam, majd elérek a házhoz. Előveszem a cigis dobozt, és rágyújtok. Egy darabig figyelem a házat, persze külső szemmel ez úgy tűnik, mintha várnék valakire. A nő, a célszemély, épp kikukkant a ház ablakából, mikor a földre dobom a csikket és eltaposom. Egy ideig figyeljük egymást, majd féloldalas mosollyal, ott hagyom. Teszek egy kisebb kört, s hátulról támadok. Egyenes ember vagyok, de néha ez kijár nekem is. Szerencsémre van hátsó ajtó, s egy kis hullámcsattal már be is jutok. Sötétség fogadd, ami nem zavar, hisz szemem már hozzászokott. Bejárom a földszintet, majd elindulok fentre. Visszafojtott sírást hallok, s megtorpanva erősödik a zokogás. Kezemmel előveszem a fegyverem és lassabban indulok el a szoba felé, bepillantva meglátom a nőt, ahogy fejét lehajtva zokog a sötétben. Telefonál valakivel.

- Muszáj? - megtörten szólal meg a hangja.

- Kezdjen bele, Hölgyem. Higgyen nekem, nem olyan kegyetlen, Ő. - ez az Ő hangja. Mi a fasz?

- 45 éves egyedülálló anyuka vagyok. A fiam, Gabriel 5 éves. - bazd meg. Berúgom az ajtót, s a fegyverem rögtön elsül. Apa felkészített az ilyenekre. Hogy lesznek olyanok, akik a szívemre akarnak hatni, de ilyenkor gondolkodás nélkül cselekednem kell. S cselekedtem. A nő szétterülve esett az ágyra. A telefonból pedig rekedtes nevetés hallatszott.

- Naiv ribanc. S üdvözöllek Dakota. - nevetése elhalkult, a mondat végére keménnyé vált hangja.

- Mit akarsz? - sziszegem, megnézve a nő pulzusát. Halott.

- Találkozunk. A haverom fel akar bérelni, Szivi. - most rajtam a sor, hogy nevessek, miközben kabátomból előveszem a telefonom.

- Nem dolgozom faszfejeknek. - apa rögtön válaszolt is, hogy azonnal tűnjek el, de hisz amiről nem tud, az nem fáj.

- Ugyan már, Baba. Hisz nem tetszene egy egyedi állás, amibe nem szól bele, Apuci? Hisz minden kislánynak ez a dolga.

- Nem vagyok kislány. - morgom. - Hol találkozunk?

- A garázsoknál, a város szélén északra. Nem fogod megbánni, Baba. - nevet, s a vonal elhal. Szem forgatva indulok meg, a vérem pezseg. Amint elém kerül, az a hülye faszfej megismeri, mennyire vagyok kislány. Hátul osonok ki, ajkaim közé cigarettát teszek. Az utca csendje nyugtalanít, a lámpák fénye zavar. Teljes sötétségre vágyom és kurva hangos zajra. Picsába már. Hamar elérem a garázsokat, halovány fény fogadd. A csikket eldobom, eltaposom és várok. Mikor feladnám, kisebb zörejjel elindul a garázs ajtó, s először árnyakat látok igaz, de amint meglátom a vigyorgó tekintet, tudtam, nagyobb szarba nem is keverhettem volna magam.

- Dakota Lilith. - ejti ki a "titkos" zaklatóm a nevem.

- Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne és faszfej, Niall Horan. - bezzeg a pofámból most se tudok visszavenni. - Mit akar tőlem a maffia?

- Megölted Eric Taylort. Szerintem úgy fair, ha mi is megölünk, nemde? - faszfej rám vigyorog, s én is így teszek, gúnyosan.

- De aztán nyomoztam utánad. - váltja fel a szót Mr. Tomlinson és előre lépve a szemembe néz. - Lenne egy feladatom számodra. - a gyomrom összeszorul, a kezemet elrejtem, hogy ne bukjak le, mennyire remegek. 

- Mi lenne az?

- Öld meg az apám. – szeme meg se rebben. Öljem meg a Maffia Atyját?

Sziasztok. Bocsánat a késésért, de tegnap hulla voltam. Ígérem, még ma vagy holnap kint lesz a 4. rész, s többet nem késlekedem.. Addig is millió puszi, kommentelni, szavazni ér :)♥