- Azta, Dakota. Merre mész ilyen csinosan? - kérdezi. Válaszolnék, de ekkor csöngetnek, nyílik az ajtó és a három srác lép be s állnak meg mellettünk. Lou összecsapja a tenyerét, és végig néz rajtam.
- Nocsak, Dakota. Készülődünk, készülődünk? - kérdezi vigyorogva.
- Hova? - mind a négyen a szőkére nézünk, aki értetlenül mered ránk.
- Niall... Ma megtámadjuk Észak-Írországot.. - szólal meg Harry.
- Mi van? Biztos, hogy ma nem. - jelenti ki letéve a tálat a pultra.
- De Horan ma. - Louis kemény hangja nem tűr visszafeleselést.
- 5 perc. - jelenti ki a szőke elkomolyodva, majd rohan is fel.
- Viszont te lány, így szarrá fogsz fagyni. - Liam fejcsóválva néz végig rajtam, mire nevetve a fogashoz sétálok és felveszem a bőrkabátom.
- Fegyver? - kérdezi Harry. Elgondolkodom, majd a kabát belső zsebei nézek szét.
- Kés, bicska, szigszalag... S igen itt a fegyverem is. - előveszem és vigyorogva mutatom meg nekik.
- Srácok, ez a csaj sokkal jobban felkészült, mint mi. - mondja Louis elismerve engem.
- Ez csak a bérgyilkos kabátom. Van még nálam altató is, meg méreg, ha gondoljátok. - a srácok felnevetnek, én pedig visszacsúsztatom a fegyvert a helyére. Niall bukkan fel, majd végig nézve magán, biccent.
- Felőlem mehetünk.
- Akkor elmondom a stratégiát. Dakota rólad apám nem tud, szó te vagy a titkos fegyverünk, veled lesz Niall és Harry. A ti dolgotok az lesz, hogy kiderítsétek, merre van a maffia főnök, majd Harry felkeress engem meg Liamet, addig nektek el kell fognotok, majd csak azután kezdhetsz bele a magán akciódba Lilith, miután megérkeztünk és így foglaljuk el Észak Írországot. Megegyeztünk? - kérdezi körbe pillantva.
- Meg-meg. De hogy kelünk át a tengeren? - kérdezem.
- Apám 10 csapatot indított el tegnap, ők már Belfastban vannak. Körbe vették a hadiszállást. Már csak nekünk kell megérkezünk, de mi repülővel megyünk. Dakota, Harold és Niall ti álruhában léptek be, szóval az elején csalik lesztek. A repülőm van a ruhátok, szó sajnálattal kell közölnöm a hírt, Szívecském, a kabátodtól elbúcsúzhatsz. S ha most azonnal nem indulunk el, akkor baszhatjuk a háborút. - jelenti ki összecsapva a kezeit Tomlinson. Biccentünk, majd szó nélkül elhagyjuk a lakást s ülünk be a kocsiba. Kisebb izgatottság és idegesség van bennem. Életembe nem foglaltam még el semmit erőszakkal. Mindig a szavakra hagyatkoztam és eddig mindig bevált.
- Mit fogunk alakítani, mi hárman? - kérdezem halkan.
- Hát... Lehetsz, Baba, maffiózó két testőrrel, vagy férj és feleség egy testőrrel. De az utóbbi nagyon rizikós. - jelenti ki Louis, bekanyarodva a reptérre.
- S mi lesz rajtam? - kérdezem kíváncsian.
- Hát... Egy nagyon szexi fekete mini ruhát gondoltam ki neked, telített talppal. - vigyorodik el.
- Hm... Lesz több ruha is? – kérdezem, elgondolkodva miközben kiszállunk a kocsiból.
- Neked igen. - nevet fel.
- Rendben. Muszáj a részletekre is figyelni, Tomlinson. - mondom vigyorogva.
- Mármint? - kérdezi furán.
- Lehet a telített talpú irtó szexi, de abba nem tudok normálisan harcolni az ellenfél ellen, amit szinte azonnal kell, s nem lesz időm levenni se, sőt a bokámat is kitörhetem. Szóval pasi ésszel gondolkoztál megint, Tomlinson.
- Pasi vagyok.
- Én meg nem kurva. - kacsintok rá, s Niall után eredve felsietek a repülőre. Kb. másfél óra alatt érünk oda, elég lesz picit később átöltözni, lehuppanok Niall mellé a magánrepülőn, majd bekötöm magam és a szőke is így tesz.
- S mizu nálad, Szöszi? - kérdezem mosolyogva.
- Semmi különös. Megvagyok. S feléd? Eddig szeretsz nálam lakni? - kérdezi kaján vigyorral.
- Tagadnom is kár lenne, hogy igen. Sőt kifejezetten élvezek. De most nem erről szeretnék veled beszélni. - hátrahőkölök, felszállunk. Niall vár még egyenesbe jövünk, majd felém néz, közelebb hajol s fülembe suttog.
- S miről? - elhúzódik.
- Hogy kerültél be a maffiába hosszabb történetbe... - rám mered, furán, kíváncsian.
- Miért érdekel az téged? - kérdezi gorombán.
- Ha nem akarod, nem mondod el. Engem csak érdekel, érdekelsz, Horan. - mélyen nézek szemébe, majd elfordulok és körbe nézek. A srácok egy kupacba gyűltek össze picit messzebb tőlünk. Harry és Liam valamin nagyon vitatkozhatnak, amit Louis szórakozva figyel.
- Apám lógott a maffiának rengeteg pénzzel. - kezd bele Horan és rákapom a tekintettem. Nem engem néz, a kezeit figyeli. - Anyámat sosem ismertem, meghalt szülés közben. Apám pedig rendes ember volt, vagyis amit a rokonok meséltek, rendes ember volt még anya élt. Aztán engem okolt, hogy meghalt élete szerelme. Vert, nagyon sokat bántott korom ellenére. Suliba se jártam, az utcán kóboroltam reggeltől estig, 6 éves koromtól. Féltem hazamenni, megvártam, amíg leissza magát seggrészegre, majd kiüti magát. Aztán hazamentem, aludtam pár órát és kezdődött újra. De egyik nap őrült nagy kiabálásra tértem haza. Mai napig emlékszem apám szavaira, amint azt mondja "Van egy fiam. Öljék meg ott helyettem, kérem!" Fájtak a szavai, nem értettem, hogy miért viselkedik így velem, hisz én csak megszülettem. Aztán épp beléptem az ajtón, s észrevettem. Öltönyös férfi tartott fegyvert apám homlokának, majd lőtt, és apám feje szétroncsolódott. Végig néztem, nem könnyeztem, nem sírtam csak néztem a testet. A férfi észrevett, s elvitt Louis apjához. Ő döntött a sorsomról. Összerakott Louissal, aki az elején szekált és a szart is kiverte belőlem, de rengeteget tanultam tőle. S most így vagyunk mi négyen, kiskorunk óta, s ezért alkotunk ilyen jó csapatot. Ismerjük egymást. Tudjuk mi a másik gyengéje vagy erőssége. - halkul el. Néma maradok. Nem tudok mit hozzáfűzni. Sajnálom, de ha ezt kimondom, szánalmasnak néz. A kezem útra kel, és megtalálva az övét megszorítom. Rám mosolyog, majd biccent.
- S feléd mi újság, Hercegnő? Tökéletes elkényeztettet élet? - nevet fel.
- Igen, Horan ahogy mondod... - sóhajtok fel és nem akarok bele kezdeni. Néma akarok maradni, és a küldetésre koncentrálni. Vár egy picit, de látja, hogy nem kezdek bele, így feladja. Lesöpri magáról a kezem majd kiszabadítja magát, és felém nyújtja a kezét.
- Gyere, megmutatom a ruhákat. - kiszabadítom magam az övből, majd kezemet tenyerébe helyezem. Felállok, majd elindulunk a ruhák felé. - Kedvedre válogathatsz. - kuncog fel majd ott hagy és a másik három fiúhoz csatlakozik. Végig nyalok alsó ajkamon, majd beletúrok a ruhák között. Ami szívás, hogy csak mini ruhák vannak, Lou halálra akar engem fagyasztani. Sóhajtva guggolok le, s ott is kitűnik, hogy mindegyik magassarkú. Szem forgatva kapom fel az egyiket, majd ruhát, kabátot, harisnyát s a srácok felé fordulok.
- Mosdó? - mind a négyen rám kapják a tekintetüket.
- Valaki szégyenlős? - kérdezi Liam mocskosul elvigyorodva.
- Jobb legyen a döbbenet. - kacsintok rá, majd látom, ahogy Harry a hátam mögé mutat. Biccentek, majd bemegyek s bezárom magam. Levetkőzöm, felveszem a ruhát, majd előveszem a kabátom zsebéből a vörös rúzsom. Számat hamar kipingálom, szememet is meghúzom, a hajamat pedig hátra simítom hullámcsattal. Nagyon tetszik az összehatás. Vigyorogva fordítom el a zárat, majd lépdelek ki. Először Harry és Liam arcáról fagy le a mosoly, majd határozott léptekkel elindulok, és közvetlen megállok mellettük.
- Nos? - kérdezem, s perdülök is egyet. Mind a négy srácnak az álla a földet veri. Siker.
- Azt a szent kurva eget. Dakota elképesztően gyönyörű vagy. - szólal meg Styles.
- Köszönöm. – érzem, hogy belepirulok, majd leülök Liam és Harry közé. - Akkor sikerülni fog az akció? - kérdezem izgatottan.
- De még mennyire. Istenem Dakota lélegzet elállítóan gyönyörű vagy és vad és ahw. - Liamre nézünk mind a négyen, majd kuncogva puszit nyomok borostás arcára.
- Nagyon köszönöm Liam. S mikorra érkezünk meg?
- 10 perc szóval srácok ti is öltözetek át. - nagyon rekedtes hangon szólal meg Louis. Harry és Niall biccent és felpattan.
- S ti mit fogtok csinálni? - kérdezem a két srácra nézve felváltva.
- Amint megadjátok a jelet, Liam és én elindulunk a csapatokkal. Uh, tényleg mielőtt el is felejtem. Ezt muszáj betennem a melltartódba. - előrángat egy kis kütyüt Tomlinson, majd vigyorogva pillant szemeimbe.
- Szerintem be tudom tenni én is. - mondom grimaszolva.
- Oh, azt elhiszem, Bébi. De nem szabad lebukjunk, szóval ne törekedj, én teszem be. Pattanj. - felállít, lejjebb húzza ruhám cipzárját, egész a köldökömig, majd arrébb löki az anyagot. Hallom, ahogy benne reked a levegő, majd mély sóhajt kieresztve ujjaival melltartóm anyagába csípteti a szerkezetet. Ujjaival úgy tesz, mint aki még mindig kínlódik vele, aztán ujjaival végig simít melleim között, a ruha cipzárjához haladva, majd felhúzza és vigyorogva néz szemeim közé.
- Azt ugye tudod, hogy olyan feje van Dakotának, aki mindjárt bever neked? - kérdezi Liam köhigcsélve, én meg nevetve rákacsintok, majd behúzok Tomlinsonnak egy bal egyenest. Állát fogva néz rám továbbra is vigyorogva, majd Liam felé fordul.
- Megérte, nekem elhiheted. - lepattan mellé, s én is velük szembe. Horan köhintése vonja el a figyelmem, és tekintettem rájuk tapad. Auch. Mindkét srácnak nagyon is jól áll az öltöny, s az hogy nem látom a szemüket, még izgalmasabbá teszi ezt. Füttyentek, mire a fiúk arcán széles vigyor terem.
- Tomlinson nem is választhattál volna jobb testőröket. - mondom neki vigyorogva.
- Ennek örülök. Viszont amiről nem beszéltem neked. Fel kell venned az érzelemmentes arcod. Semmit sem szabad kimutatnod, mert akkor már az elején lőttek az egésznek. S ezt a háború végéig. Egy csepp öröm, bánat semmi nem mutatkozhat az arcodon. - jelenti ki keményen.
- Vettem, Főnök! - tisztelgek, mire felnevet, majd a hangszóróból szólal meg egy recsegő hang.
- Kérem tisztelt utasainkat, foglaljanak helyet és kössék be biztonsági öveiket. Megkezdjük a leszállást. - mind az öten helyet foglalunk, de most egy kupacban. Niall és Harry beül mellém, velünk szembe pedig Liam és Tomlinson köti be magát. A gép biztonságosan landol aztán Tomlinson rám emeli kék szemeit.
- A küldetés elindult. Horan és Styles tudja hova kell menni. Sok szerencsét! - hangja komoly, némi éllel megfűszerezve és ettől hatásos. Kioldozzuk magunkat, majd elindulunk. Leszállunk a gépről, egy háztetőn vagyunk, Belfast városában. Innen csodálatos kilátás nyílik a városra. Niallre és Harryre nézek majd mélyet sóhajtva biccentek.
- Akkor kezdjük el. - a házhoz tartozó lifthez megyünk, ami levisz a földszintre. Amint kiérünk, fekete audi vár minket. Széles vigyort varázsolok elő, amit a fiúk le is hurrognak.
- Hátra, Kisasszony. - fintor jelenik meg arcomon, mire Horan felkuncog. Sóhajtva beülök hátra, Niall a vezetőülésre, Harry pedig az anyósülésre, épp hogy csak elindulunk, Harry azonnal megszólal.
- Visszafelé kipróbálhatod a kicsikém, ha még akkor is szeretnéd. - a visszapillantóba rám kacsint, mire visszakerül az a széles mosoly.
- Ez a te kocsid? Ember. Ez nagyon pöpec kicsi kocsi. - mondom hátradőlve és végig simítva a bőrülésen.
- Dakota annyira ne kényelmesedj el. Itt is vagyunk. Van egy sejtésem, hogy a főnök a legfelső emeleten van, mert a londoniakkal ellentétben az itteni maffia jobban szereti az eget, mind a föld alatt bujkálni. Legnagyobb sajnálatukra. S ezért senkinek eszébe se jutott megtámadni őket. Félnek a semmitől. - sóhajt fel Horan leállítva a kocsit, majd kiszabadítva magát a biztonsági övek védelme alól.
- Akkor kecsesen, mint egy hattyú besétálok és... A főnököt keresem... - Harry biccent.
- S itt fel kell engedniük. A főnök tudni fog az érkezésünkről, de az utáni lévő támadásokról semmit, hisz áramtalanítjuk az épületet.
- S a mobilok? - kérdezem hunyorítva.
- Itt csak vezetékes telefonnal lehetnek, munkába mobilt soha nem hozhatnak. - jelenti ki Niall széles vigyorral.
- Csak ne legyetek olyan biztosak. Maffiáról van szó srácok. Adóvevő, vagy valami más, tuti van náluk szóval csak óvatosan. - biccentenek, de nem vesznek komolyan. Felsóhajtok, majd megbököm Harry vállát.
- Kinyitod nekem az ajtót? - kérdezem rámosolyogva. Biccent, pimasz mosollyal, majd se perc alatt ki is szállok a kocsiból. Horan lezárja a kocsit, majd elindulunk a magas épületbe. Lehet vagy 50 emeletes.
- Srácok, ha áramtalanítjátok, gyalog kell felmennünk az 50.-re? – kérdezem, mielőtt végleg belépnék.
- Pontosan, Kisasszony. - Niall rekedtes hangja, figyelmeztetést küld, majd tényleg belépünk. Az előtér úgy van felszerelve, mintha egy hotel előcsarnokába léptem volna be. Szép, szexi lányok a pultnál pipa. Lift balra pipa. Kanapék, asztal, újságok pipa. Nem is tudom, mi hiányzik. A fekete és a fehér színek eluralkodtak az épület belsején. S a feliratról se feledkezzek meg, ami a két lány mögött óriási nagy betűkkel kitűnik. Mr. Zepp. Ez most komoly? Közelebb lépkedek, de itt semmi haszna csábításnak, maximum a biztonsági őröknél.
- Isten hozta önöket, Mr Zeppnél. Van időpontjuk? - kérdezi nyávogósan az egyik.
- Hello. Nem nincs, sajna. De gondolom Mr Zepp örömmel fogadna, ha tudná, kiről van szó. Dakota Lilith vagyok, Louis Tomlinson barátnője. - mindketten elkerekedett szemmel néznek rám. A másik a telefonhoz nyúl és hívni kezdi a főnököt, pár perc múlva erőltettet mosollyal néz rám.
- Jól gondolta, kérem, fáradjanak a lifthez. - a lány a lift mellett álló biztonsági őr felé biccent, mi pedig ott teremve, belépünk. A biztonsági őr is beszáll velünk, de Harry arcán egy gyors vigyor láttán tudom, ez nem jelent gondot. Úgy a 20. járhatunk mikor a lift megállt, majd egy durranás, s egy test esett a lift padlójára. A vészfény bekapcsolt, s akkor láttam meg, hogy Harry tarkón lőtte az őrt.
- Egy ilyet mindig is ki akartam próbálni. Egy pitiáner londoni kinyiffant egy úri maffia tagot. Hm... Élvezetes volt. - kiroppantja ujjait, majd arrébb paterolva engem a lift ajtóhoz áll.
- Haver, ne segítsek? - s ekkor, Haroldban, mintha Hulk ereje veszett volna el, szétnyitotta az ajtót.
- Szerinted kell segítség? - villant Horanra széles mosolyt. Gyönyörű mosolya van. Kiszáll, majd a kezét nyújtja. Mosolyogva illesztem bele az enyémet, majd szállok ki. Épp hogy elértük a 20. emeletet. Innentől sietnünk kell.
- Tomlinson hallasz? - kérdezem a melltartómhoz beszélve. - Valamire készülnek, túl kedvesek, túl figyelmetlenek voltak. - s itt befejezem. Felnézek az előttem álló lépcsőfokokra. Magassarkúban lépcsőzni. Huh.. S elkezdem. Nincs időnk nyávogásra. Minden másodperc számít, lent már kitört a háború, s ahogy a főnök, mi sem tudunk arról, hogy hol tartunk most. Hangzavar keletkezik a 40.en. Nem csak mi vettük használatba a lépcsőt. A maffia többi tagjai elindultak a hiba felkeresésére, de nem jártak sikerrel. Horan és Styles mesteri pontossággal lőtte homlokon mindegyiket vagy tarkón, vagy csak lelőtték őket.
- Nekem nem akartok fegyvert adni? - kérdezem megállva két lépcsőforduló között, lihegve. Gyűlölök futni.
- De. - Horan dobja a fegyverét, s még én elkapom, ő elővesz egy másikat. Végig simítok a fegyvercsövön, majd hangokat hallok s folytatom utam, de most már én is harcba lendültem. Aztán megszűnt. Nem volt több ember, nem volt senki más, csak egy hosszú folyosó s annak a végén egy ajtó. Horan és Styles is hamar utolért.
- Én biztos nem megyek le szólni Lounak. - jelenti ki Harry. A melltartómból kicsíptettem a kütyüt és odaadom neki. Horan kezébe nyomom a fegyvert, majd rájuk nézek.
- Ha az ajtó kinyílik, gyertek be. De csak akkor. Világos? - kérdezem mélyen szemükbe nézve.
- De nem ez volt a terv. - jelenti ki Horan.
- Kérlek. - nyögök fel, mire összenéznek.
- Lou ki fog nyírni. - jelenti ki Harry. - De mit számít? Erigyj, te lány. De aztán semmi rosszat nem csinálni. - rám kacsint halkan felnevetve, de nekem kell Horan beleegyezése is. Ajkába harap, lehunyja szemeit, majd biccent. Két taps, majd szájon csókolom a srácot, amit persze döbbenten fogadd, s mire visszacsókolna, már el is szakadok tőle.
- Na, ez nem fair, én nem kapok? - kérdezi Harry szomorúan.
- Majd egyszer, Hazza! - kacsintok rá. Kezem a kilincsen, majd lenyomom és belépek. Nem hacacárézok, nincs időm.
- Dakota Lilith. Csak nem hiányoztam, Drágám? - oh, baszki. Csak őt ne. Sziasztok, Manócskák! Mindenkit köszöntök újra, és hát újra itt tele ihlettel. Nem lesz több megszakítás ígérem, mert buzgón írom a fejezeteket. Köszönöm a türelmeteket ♥ S köszönöm, hogy megvártatok ♥ A következő rész még ezen a héten kijön, s remélem tetszett a folytatás ☻
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése