22. Just You and Me ♥

Reggel neszre ébredtem fel, de szememet csukva hagytam. Félálomba voltam, s fáztam. S ezzel párhuzamba csatlakozott valaki mögém. Ahogy megérintet, remegésem abba maradt, s melegség árasztott el. Végig simított karomon, combomon, majd keze újra visszatévedt csípőmhöz és szorosan magához húzva kulcsolta össze a kezeink. Már nem bírtam vissza aludni. Tetszett ez a dolog. Tetszett, amit kiváltott belőlem, még sem éreztem olyan igazinak. Nyak puszit is kaptam, ami bizsergéssel terjedt tovább, ajkaimra mosolyt varázsolt.

- Jó reggelt, Hercegnőm.

- Honnan tudtad, hogy fent vagyok? - kérdezem megfordulva. Hunyorítva nyitom ki először szemeim, majd teljesen széttárom őket, miközben a fiúcska mellkasára teszem a kezem.

- Oh, babám, hát csak nem vagyok annyira idióta. Nem ok nélkül csaptam zajt. - nyom puszit homlokomra.

- S mi az ok? - kérdezem somolyogva.

- Ma randizni megyünk! - jelenti ki széles vigyorral.

- Mit csinálunk? - a srác elvigyorodik, majd megpuszilja ajkaim.

- Az titok Szívecském, de biztos tetszeni fog. Legelső sorban pedig, irány reggelizni. - rám kacsint, és fel is rángat magával.

- Ácsi egy picit. - mondom megtorpanva. Fürkészően pillanat rám, de én nem teszek mást, mint testemet övéhez közelítem. Kezeimmel végig simítok felkarján, majd tarkójánál állok meg és közelebb húzva ajkait megcsókolom. Ajkai azonnal szétnyílnak, én pedig elmélyítem csókunkat. Kezei is útnak eredtek, ujjai végig szaladtak csípőmön, majd a fenekembe markolt bele. Felkuncogtam, majd eleresztettem.

- Oké, most már szabad a pálya. - mondom játékosan ellökve magamtól és felvéve egy pólót ki sietek a szobámból. Lou morogva követ, amin elvigyorodom. A konyhába már anya forgolódik, majd megpillantva puszit lehel homlokomra. Leülök az egyik bárszékre, majd Lou egy "Jó reggelt"et elmotyogva szintén helyet foglal mellettem.

- Hogy aludtatok? - anya mindkettőnk elé rántottát helyezz, majd felmutatja a teás és kávés kancsót.

- Kávét! - vágjuk rá mindketten, mire összemosolyodva, csak a kajának szenteljük a figyelmet, közben válaszolok anya kérdésére.

- Jól, sőt. S nektek milyen volt az éjszakátok? - kérdezem mosolyogva. Anya is elmosolyodott, s elkészítve még egy adag rántottát, válaszolt.

- Mi is jól, apáddal. - leteszi a tányért és ő is helyet foglal.

- S apa merre van? - kérdezem nagyot nyelve a kávémból.

- Apádat behívták dolgozni. - motyogja szomorkásan.

- Oh, értem. - mondom és tovább falatozom. Némán telik a reggeli, majd Louval megköszönjük és visszamegyünk a szobámba.

- S hova szeretnél vinni, te fiúcska? - kérdezem átkarolva a nyakát és pitizve az ajkaihoz húzom ajkam.

- Meglepetés, de haza kéne ugranunk átöltözni, Angyalom! - kacsint rám, miközben kezeit derekamra csúsztatja, és fedetlen bőrömet kezdi masszírozni, miközben gyenge, lassú csókot nyom ajkaimra. Kezei lejjebb csúsznak, végig simít fenekemen, majd belemarkol.

- Rossz vagy. Nem volt elég a tegnap este? - kérdezem vigyorogva és visszaereszkedve a földre.

- Oh, baba, belőled sosem elég.  - rácsap fenekemre, mire szem forgatva hagyom ott és kezdek el öltözni. Megfordulva Lou kiguvadó szeme és elnyílt ajkaival találom szembe magam. A fejemet átdugom a pólón, majd közelebb megyek és állát feljebb tolva, becsukom a száját.

- Bele repül a légy, Édes. - felkuncogok és kimegyek az erkélyre. Tavasz közepét írunk. A nap már sokkal erőteljesebben süt, s a fák is elkezdtek kirügyezni. Az utcán emberek sietnek a dolgokra, s nem élvezik ki ezt a csodás napot. Elrohannak az élet mellett. Szerencsétlenek.

- Dakota, mehetünk? - Lou néz ki, megfordulok s elmosolyodom.

- Aham. - kezét nyújtja, s egy ideig nézem azt. Hisz ő a pasim. A barátom, akivel tegnap szeretkeztem, nem? Gőzöm sincs, de ma randizni fogok vele. S tetszik ez. Hogy végre lehetek normális lány. Kezemet összekulcsolom övével, majd magam után húzva lemegyünk a földszintre.

- Anya! Mi elmegyünk most! - kiabálom, mire a konyhából megjelenik szomorkás feje.

- Máris? - kérdezi megtörölve kezét.

- Ígérem, ezután többször jövök. - ölelem meg, majd Louis is így tesz. Hoppácska.

- Örülök, hogy megismerhettem, Mrs Lilith! - anya is meglepetten pislog rám, de elmosolyodik.

- Én is, Louis. S nyugodtan szólíts csak Felíciának. - mosolyodik el anya. Lou biccent, majd elköszönünk és elhagyjuk a lakást. Behuppanunk Lou kocsijába, és elindulunk hozzá.

- Kedvesek a szüleid. - mondja rám pillantva.

- Oh, tudom. - magamba fojtok egy büszke mosolyt és csak az utat figyelem. Lou hangot ad a rádióra, s a következő pillanatban már lábam mozogni kezd a zene ütemére.

- Add ki, Dakota! Tudom, hogy imádsz táncolni, s énekelni is! - Loura nézek, rám kacsint, majd felnevet. Szem forgatva elvigyorodom és belekezdek a dalba. Beleélem magam, s Lou is nevetve folytatja velem. Bennem reked a levegő egy darabig, de nevetve folytatom. Nincs is rossz hangja ennek a fiúcskának. Mikor vége a dalnak mindketten kifulladva, nevetve dőlünk hátra.

- Megérkeztünk. - mondja rám pillantva óceán kék szemeivel. Közelebb hajolok, hogy csak pár centi válassza el ajkaink.

- Aki utolsóként ér be az a záptojás. - rákacsintok, s már rohanok is. Pótkulccsal sem kínlódok sokat, s tudom utam hova is vezet. Elindulunk felfelé, de közben elkezdek vetkőzni, mire a fürdőszobába érek, totál meztelen vagyok, s megnyitva a tust, már zuhanyozni is kezdek. Nem telik sok időbe, Lou kezei simítanak végig rajtam. Megfordulok, s szemeibe nézek. Elveszek a mélykék szemekbe, s megszűnik minden. Újabb fura, de kellemes érzés. Ujjaival államat cirógatja majd csókot nyom ajkaimra. Majd arcomra, s lefelé halad. Kulcscsontomhoz ér, de ott meg is akad. Kezébe veszi a szappant, kezébe nyom, majd elmosolyodva, cukin és kisfiúsan, megfordít s elkezd megmosdatni. S legnagyobb meglepetésemre én ezt hagyom, pár perc múlva én ismétlem meg mozdulatait, majd elzárja a vizet, segít kiszállni a tus alól, s törölközőt teker körbe rajtam. Homlokomra puszit lehel, majd arrébb áll, hogy el tudjak menni.

- Semmi nyalóka? Semmi nyalás? Semmi szex? - kérdezem halkan szemébe nézve.

- Dakota, randizni akarok veled. A tegnap este őrületes vagyok, de nekem nem csak szexre kellesz. Meg akarlak ismerni. S én tényleg azt akarom, hogy a barátnőm légy, s nem csak apám miatt. Azt akarom, hogy belém szeress. Érted, baba? - kérdezi végig simítva arcom, biccentek, s némán elballagok. Átmegyek a szobámba, s megtörölközve készülődni kezdek. Nem jó ez így. Amit add Lou, érzelmileg az elképesztő, de olyan űr van bennem. Hiányzik. Nekem nem Lou kell, de mégis... Szeretnék neki adni egy esélyt. Szeretném, hogy szeressem, s akarom, hogy sikerüljön. S ez így is lesz. Felveszek egy hosszú világos csőszárú nadrágot, s egy fekete atlétát. Tornacipő s a hajamat csak kifésülve hagyom, hogy leomoljon a vállamra. Elmosolyodom. Nincs harmadik. Nem hiányzik. Csak Lou és én van ma. Ki lesek az ajtóból, mire észreveszem Lou is ugyanígy tett, csak ő épp hozzám indult.

- Készen állsz? - kérdezi vigyorogva.

- Persze. - nevetek fel. Összekulcsoljuk ujjainkat, majd elhagyva a lakást, elindulunk gyalog. Percekig nem szólalunk meg, majd Lou megköszörülve torkát, belekezd.

- Szóval a randi. Nem lesz más, mint egy séta, meki, aztán haza megyünk, megnézünk egy filmet, s együtt alszunk. Semmi dugást nem terveztem mára.

- Oh, a picsába már. - felhúzott szemöldökkel néz rám, mire nevetve puszit nyomok az arcára.

- Tökéletes. Életem első randiját teljesen rád bízom, s tetszik. - mondom mosolyogva.

- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy még senki nem hívott el randizni? Mi van az előző pasiddal? - kérdezi meglepetten.

- Oh, hát az úgy volt, hogy egy bulin találkoztunk, s aztán mindig máshol. Aztán felhívott, magához, aztán én őt. Sose voltunk kint, kivéve azon a napon, de azon se direkt. Véletlenül találkoztunk. Épp a nagyitól jöttem haza. - magyarázom.

- Édes Istenem. - szörnyed el. - Jól tetted, amit akkor tettél. Sokkal jobb fiút érdemeltél volna nála. - mondja sóhajtva.

- S mi van veled, Tomlinson? - kérdezem nevetve.

- Oh, hát.. 2 éves koromig szegénységben éltünk, aztán valami megváltozott. Anyát többé nem láttam, s apa leszart attól a naptól kezdve. Bébiszitteren nevelkedtem fel, aztán apa 5 éves koromba elkezdett kiképezni. Mindig is egyedüli gyerek voltam. - oh, baszd ki.... Nem, Dakota, nem mondasz neki semmit.

- Sajnálom. - morgom az orrom alatt.

- Oh, nem kell. De ennyit a múltról. Mesélj magadról, Dakota. Olyat, amit nem tudok. - megállunk s leülünk egy kis asztalkához, egymással szembe.

- Ugyan, Tomlinson mit nem tudsz rólam? - nevetek fel.

- Mik a vágyaid? - arca komoly, bennem pedig megreked a levegő.

- A vágyaim? - kérdezem halkan, mire biccent. Gyerünk, nyílj meg neki. - Normális élet. - nézek kék szemeibe, amik tovább fürkésznek kíváncsian. - Szeretnék egy családot, két gyereket, elsőnek egy fiút, aztán egy lányt, hogy a fiam később megvédje a mocskos suhancoktól a lányomat. Ez egy életcél, amit teljesíteni akarok. - nevetek fel idegesen. - De leginkább boldog szeretnék lenni, tudod? Arra vágyom, hogy egy fiú mellett keljek és feküdjek le életem végéig, akit tiszta szívvel szeretek, aki más, mint a többi. Aki hozzám való. Aki feltétel nélkül képes szeretni, akármennyire mocskos a múltam, s akármennyire mocskos lesz a jövőm. Nem vagyok egy szent lélek. S nekem se egy pap kell, aki minden szartól fél egy férfi kell, akivel henceghetek, ha úgy van, de ez elég távol áll tőlem, hisz ismersz már valamennyire, Tomlinson. Én vagyok a láthatatlan kisegér! - kacsintok rá, mire felnevet, de mégis csendesen. - S neked Louis? - kérdezem.

- Az én vágyaim? – elmosolyodik, s a szemembe néz. - Szinte mindent leírtál, csak a gyerekek és a normális élet. Nem kell normális élet. Én imádom ezt a bűnös életet, de egy állandó barátnő kurvára, de nem ártana. Szeretnék én is megállapodni, tudod? Apám, mikor meghal, utána én öröklöm az egész mindenséget, s nem lesz időm... Semmire... S ezért szeretnék még most rátalálni, az egyetlenre. - szemembe néz.

- S úgy érzed, ez én vagyok? - kérdezem nevetve.

- Mondhatok valami őrültséget? - kérdezi vigyorogva. 

- Igen, de ha letérdepelsz és megkéred a kezem, megöllek! - kacsintok rá nevetve.

- Azt hiszem beléd estem. S tényleg érzem, hogy te más vagy. S hogy veled minden más lesz, mint eddig. Szóval... Kellesz, Dakota, s nem akarlak elveszíteni. - döbbenten meredek rá. Oh baszki. Hosszú másodpercig nézek rá, nekem mégis hosszú óráknak tűnnek. 

- Állj fel. - mondom szárazon. Fura arckifejezéssel, de teszi, amire megkértem. Felállok, ráülök az asztalra, és közelebb húzva megcsókolom. Ajkai szétnyílnak, én pedig nem várok. Azonnal behatolok nyelvemmel, s vad latin táncba kezdek Louiséval, miközben ujjaim a tincsei között matatnak. 

- Ezek a mai fiatalok, nem tudják a vágyaikat kontrollálni. - morogja egy mellettünk elhaladó nénike. 

- Elnézést, de ezek szerint maga biztos nem volt szerelmes. - kacsintok rá vigyorogva.

- Azt a szemtelen pofádat. Kikérem magamnak, igen is voltam. - jelenti ki.

- Tessék visszagondolni milyen volt. Utána tessék nekünk beszólni. - füstölögve ment el, mire szem forgatva néztem Lou szemeibe. 

- Meki, aztán irány haza, okéska? - kérdezem végig simítva borostás arcán. Újabb csókot nyom ajkaimra, majd összekulcsolja ujjainkat. 

- Okéka. - kuncog fel. Leszállok az asztalról, s megindulunk a meki felé. Nem akarok gondolkodni. Nem akarok azon agyalni, mi lesz holnap. Csak ma, csak ma az érzésnek, hogy szeretnek szerelemmel, akarok élni, s érezni szeretnék. A mekibe betévedve én egy Happy Meal menüt kértem, s Louis is így tett. Tuti hülyének nézhettek, de jelenleg egy dologgal voltam elfoglalva. Még pedig a kajámmal. Kicsomagolva a sajtburgert, belé is haraptam, és az ízek szinte robbantak a számban. Loura pillantottam, aki meglepetten nézet, majd felkuncogott és ő is beleharapott a saját burgerébe.

- Probléma, Szívecském? - kérdezem megtörölve a szám.

- Sosem láttam még egy lányt se, aki így tömte magába a mekis kaját. - mondta somolyogva. 

- Ez van Tomlinson. - kacsintok rá, s befejezem a burgert. Elhülyéskedtünk még egy darabig, majd elindultunk gyalog, kézen fogva haza. Louis kínlódott egy keveset a kulccsal, majd beléptünk. 

- Szóóval... Milyen filmet fogunk nézni? - kérdezem felfelé haladva.

- Mit szeretnél? - kérdezi nevetve.

- Jégvarázs! - mondom gyermeki örömmel. 

- Jól van, Kincsem. Akkor az lesz. - csókot nyom számra, amit meghosszabbítok, majd belépünk a szobájába. Ő a tévéhez megy, én pedig leveszem a pólóm, nadrágom, s a cuccai között póló után kezdek turkálni, amit hamar találok. Felveszem, majd kibontom melleim a melltartó rabságából, s megfordulok. 

- Hamarabb is levehetted volna a melltartót, Élet! - kacsint rám kaján vigyorral.

- Vetkőzz inkább és gyere! - mondom nevetve, miközben beugrok az ágyba, s a takaró alá bújok. Levetkőzik ő is, s csak a bokszert hagyva magán bebújik mellém. 

- Érdekes. - morogja magában, miközben elindítja a mesét. 

- Mi csoda? - hozzábújok és mellkasára teszem fejem, miközben felnézek szemeibe.

- Hogy amennyire kemény csaj vagy, annyira vagy ilyen elragadó és cukin gyerekes is. - kuncog fel.

- A jégvarázs jó mese, Kicsim, majd meglátod. - rákacsintok, csókot nyomok ajkaira, majd hozzábújva a mesére figyelek csak. Pár perc múlva pedig magával ragad az álomvilág.

Sziasztok Manócskák! Első sorban Isten éltessen Louis Tomlinson. El sem hiszem, hogy ma lettél 25 éves.😱Másodsorban mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, s rengeteg ajándékot a fa alá. Remélem tetszett a mai rész, próbáltam egy kicsit hangulatossá tenni, nem tudom mennyire sikerült. Pusszancs, minden kedves olvasómnak! ♥ Hamarosan találkozunk 😘🎄🎄