20. I think I love you (+16)

- Kicsim! - Louis. Végig simít karomon miközben, ébresztő szavakat suttog. - Kelj fel, Életem!

- Mhmhm... Muszáj? - kinyitom szemeim, Lou kedvesen mosolyog le rám, majd biccent.

- Ha nem szeretnél éhen halni. - felkuncog. Lehunyom a szemem, s a kaja gondolatára hasam hangosan jelzi Lou igazát. Kinyitom a szemeim, s a plafonra nézve meglepődöm. Hé, ezek az én csillagaim. Felülök és körbenézek. Ez az én szobám. Furcsán nézek Loura, aki szintén kíváncsian vizslat. Mit keresek a szobámba? Aztán tisztázódnak a dolgok. A bátyám kért meg, eljöttem és elszakadt a cérnám. Kiadtam magamból mindent és anya nem ítélt el, büszkék rám és szeretnek. Ami add némi erőt, sőt rengeteg erőt és magabiztosságot add. Képes vagyok bármire. Így érzem. S nem mindig elég, de bocsánatot fogok kérni tetteimért. Tudnia kell, hogy még ha nem is akarom, hogy én nekem csak tényleg dugásra kellett. Féloldalas vigyort varázsolok arcom, mert velem szembe a fiúnak elkalandozott a szeme. A szobámat figyelte. S én is így tettem. Az egész fal fekete-fehér tapétával fut körbe, a mennyezet teljesen fekete és csillagok vannak felragasztva, a parkettán pedig selymes szintén fekete szőnyeg terül el. Sehol nincsenek képek, kivéve egy helyen, de ott rengeteg. S ami nem túl kellemes csak a család. Hisz barátaim sosem voltak, leszámítva azt az egy két évet, amíg jártam Vele. De azonnal meg is szakadt a kapcsolatom velük. S ennyit erről. Ismét a fiúra nézek, aki már engem néz.

- Meg vagy elégedve? Ilyen szobát képzeltél nekem? - kérdezem vigyorogva.

- Nem, bevallom őszintén. Azt hittem minden rózsaszín, csillám póni meg tele a barátnőid képével meg faszom se tudja még. - mondja grimaszolva. - De ez más.

- Nem elég, hogy bejössz a szobámba engedély nélkül, de még kritizálod is. - mondom szem forgatva, majd elvigyorodom.

- Dakota! Louis! Gyertek kész a vacsora. - a szüleim. Ijedten nézek a fiú kék szemeibe.

- Nyugi. Azt hiszik, a barátod vagyok. - mondja rám kacsintva és felállunk az ágyból.

- De, Tomlinson.... - kíváncsian néz rám. - Az is vagy.

- Uhum.. Álcából. - jelenti ki nagyot nyelve. Látom, hogy arcán maszk csücsül.

- Ne hazudj. Nekem ne, kérlek. Tudom, hogy igazából is szeretnéd. Tudom, hogy szeretnéd, hogy a tiéd legyek. - suttogom halkan. Az ajtó nyílik s apám néz ránk.

- Kész a va... - nem tudja befejezni mondatát, mert a nyakába ugrok. Elkap, s ő is szorosan húz magához.

- Sajnálom lányom, nem kellett volna, elzavarjalak hazulról. – eltávolodom, s csak nézem apám arcát. Barna szemei ragyognak a boldogságtól, fekete tincseibe, szürke hajszálak lapulnak meg, de ajkain ugyanaz a mosoly pihen, ami 19 éven át, igaz a ráncok szaporodtak, de csak egy kettő.

- Szeretlek, Apa. S nem haragszom, jól tetted. Hisz néz rám, most nem...

- Nem lennél ilyen lelki beteg. - lemászok és Lou mellé állok.

- Nem vagyok lelki beteg, csak túl sok mindent tudtam meg, s ez ma kijött belőlem. - elgondolkodik, majd biccent. Szerintem is.

- Na, menjünk, anyád tűkön ül, hogy kit szedtél össze, te lány. - Lou rám kacsint, majd elindulunk hárman lefelé. Anya sürög-forog a konyha és az étkező asztal között, én pedig azonnal a segítségére sietek. Rám mosolyog, majd amint mindent kipakoltunk az asztalra, biccentett, hogy üljek le. Így tettem. Louis apával szembe foglalt helyet, anya apa mellé, nekem pedig maradt a Louis melletti üresen ácsorgó szék. Lehuppantam és mosolyogva néztem bele azokba a kék szemekbe, amik kíváncsian fürkésztek.

- Szóval... Dakota, mesélj! Milyen a maffia? - apám kezdi a szedést. Aztán anya, majd én, és Lou.

- Imádom. Bár igaz eddig nem sok mindent csináltunk, de imádok csapatban dolgozni, meg uh.. A srácok is rendesek a beosztásuk ellenére. - rákacsintok Loura, aki visszafogva nevetését, kuncogásba tör ki.

- S Louis... Milyen Dakota? - kérdezi anyám kíváncsian. A kék szemű srác rám néz, s selymes mosoly jelenik meg arcán.

- Rejtélyes. Imádni való. Bámulatos. S olyan ártatlannak tűnik néha, közben meg már nő, sőt olykor rosszabb, mint mi négyen. - érzem arcom piros színt ölt fel, s inkább a kajára fordítom a figyelmem.

- S hogy történt, hogy összejöttetek? Dakotának eddig egy fiúja volt, s annak is már öt éve. Szóval mesélj Louis. - elvigyorodom s ismét Loura pillantok. Most ő váltott vörösbe, szólásra nyitom a szám, de erősen markol combomba. Ránézek, meghökkenve, mire felvonja a szemét.

- Szóval az úgy volt, hogy az egyik reggelen... - Louis keze felfelé szalad, lassan eléri a nemi szervem területét. - Épp reggelit készítettünk azzal a sráccal, akivel addig együtt éltem, majd becsöngettek és becsörtettek a fiúk. - bennem akad a szó. Lou ujjai a textilen keresztül simogatja bizsergő nemi szervem, de nem hagyom abba. Nem hagyom, hogy ő győzzön.

- Elém állt és azt mondta, a barátnőjének kell lennem. - hirtelen volt váltás. Ujjai már nem a textilen simogattak. Benyúlt a nadrágomba, az alsóneműm alá, s már bennem is volt a középső ujja. Fújattam. Apa és anya összenézett, én pedig Louisra.

- Folytathatom? - ujja körözni kezdett bennem, majd csatlakozott hozzá a gyűrűs ujja is.

- Igeen.. - kezemmel a poharamhoz nyúltam és kortyoltam belőle.

- Szóval.. Először, ahogy Dakota elmesélte berobbantam közéjük, majd elrángattam a parkba. Sétáltunk, majd a letisztult tisztásra vezettem, ami ilyenkor tavasszal csodálatos. - ujjai meg sem álltak. S nem ellenkeztem. Az érintése megremegtetett, s az hogy a szüleimmel szembe, a családi asztalnál ujjazz meg, olyan adrenalinnal árasztott el s izgalommal, amit még sosem éreztem. Nem hallgattam Tomlinsont, nem hallgattam anya és apa reakcióját, a kajára központosítottam és a benne lévő ujjakra. Olyan nehéz volt visszafognom nyögéseim, hogy a kajába fojtottam el némi hümmögést.

- Kicsim, ízlik? - anyára pillantok, aki kedves mosollyal pillant rám.

- Igen, nagyon. - válaszolom hevesen és gyorsan. Loura pillantok könyörgő tekintettel. Megforgatja a szemeit, s kihúzná ujjait, de mindketten meglepődünk, mikor kezem visszanyomja ujjait.

- Fejezd be, kérlek. - tátogom. Csintalan mosoly szökik arcára, s olyan hevesen kezd bennem mozogni az ujjam, hogy már szinte a cél egyenesbe érzem magam, majd anyára nézek.

- S mi van az iskolával Dakota? - kérdezi anya. Széttárom a lábaim s hátradőlök. Lehunyom a szemem, mintha gondolkodnék, de épp azon agyalok, hogy rejtsem el az orgazmust.

- Nos, az érettségit mindenképpen szeretném, s mivel már előre haladtam az anyaggal, úgy érzem... - nem tudom befejezni. Lou kihúzza a gatyámból a kezét, és úgy nyúl a húshoz, majd kapja be az egészet. Végig nyal ujjain, miközben végig a szemembe néz. - Készen állok letenni, s amint nyílik lehetőségem megkeresem kereszt anyut, de még most sok a munkám, s nem ártana frissíteni sem. - kifújom a bennem tartott levegőt. Apa és anya összenézz, s mi is ezt tesszük Louissal.

- Adóssom vagy. - kacsint rám.

- Ne félj Kincsem, ezt kamatosul visszafizetem. - ujjaim a farmeréra csusszannak, s belemarkolok dudorodó péniszébe, majd felkapom az ő és az én tányérom.

- Köszönjük szépen a vacsorát. - mondom anya arcára puszit nyomva.

- De alig ettél valamit. - azonnal utánam siet, apa és a saját tányérjával.

- Én mégis tele vagyok. - mondom somolyogva, majd elmosogatom a tányérunk.

- Segítesz akkor összepakolni? - kérdezi mire biccentek.

- S a suliról tényleg így gondolkodsz? - kérdezi némi csend után.

- Igen. Anya te is tudod imádtam az iskolát, csak az osztállyal volt bajom.

- S te nem akarsz ballagást, bált? Őrültködni? - kérdezi szomorkás mosollyal.

- Anya, hidd el elég nagy őrültségben veszek így is részt, hisz néz rám. Egy maffiózóval járok.

- Nem úgy értettem. Normális őrültségek. Berúgás. Kincsem te egy igazi szentlélek vagy a legrosszabbak között. Sose szöktél el, nem feleseltél vissza. A droghoz hozzá se nyúltál. - jelenti ki.

- S ez baj? - kérdezem furcsán.

- Nem, de hogy is. Csak félek, lemaradsz az életről. Lassan 20 vagy. - simít végig arcomon.

- S van egy csomó tapasztalatom. Ez alatt a pár hónap alatt többet szereztem, mint az előtte lévő pár évben. Megnyugtatlak, anyám. Minden oké velem. - mondom vigyorogva.

- Értettem. - felkuncog, aztán a szemembe néz. - S mit csináltatok ti ketten az asztal alatt? - anya felnevet, s ehhez csatlakozik apa röhögése is.

- Baszki erről képet kellett volna készíteni. - apa felhorkan, majd Louis nevetése is csatlakozik.

- Drágám, nem vagyunk idióták. - mondja nevetve anya, mire érzem totál vörösbe vált az arcom. Hupika. Bemegyünk a nappaliba.

- Szóval maradtok éjszakára vagy... - felnézek apa szemébe. 

- Megyünk!

- Maradunk! - jelentjük ki egyszerre Tomlinsonnal. 

- Maradni akarsz? - kérdezem vigyorogva. Elvigyorodik, s rám kacsint. - Perverz, nem, köszönök anya, apa mindent, de én megyek. Lou meg, ha maradni szeretne...

- Kincsem... Beszéljük meg. - nincs választási lehetőségem. Csuklón ragad és kirángat. - Adósom vagy, itt alszunk. 

- Ne már, hogy te parancsolgass! - elmosolyodik. Közelebb hajol nyakamhoz, miközben ujjaival pólóm alá tör, s gyengéden kezdi el simogatni a fedetlen érzékeny bőrt, miközben ajkaival gyengéd puszikat lehel. Édes Istenem. Végig puszil alsó állkapocscsontomon, majd két puszival feljebb államtól ajkaimra talál. S teljesen elvarázsol gyengédségével.

- Oké, oké. De ezt befejezzük! - jelentem ki ellökve magamtól.

- Hogy a picsába ne fejeznénk be. Sőt, te kezded! - kacsint rám, majd kézen fogva kivezet a nappaliba, ahol anyáék is eléggé összemelegedtek. Hupika.

- Maradunk, s ha megbocsájtotok, mi fel is mennénk, mert Lounak hosszú napja volt. – mondom, és már rángatom is fel a srácot magam után.

- Jó éjt, Gyerekek! 

- Viszont kívánjunk! - ordít vissza Lou, de már a szobámban is vagyunk és az ajtót bezárva, neki is esek a srácnak. Az ajtónak dönt, belemarkol fenekembe, csípőjére tolva. Egy ideig csak élvezzük egymás száját, majd lekerül rólunk a póló. 

- Mit szólnál hozzá, ha tusolnánk? - kérdezi félbe hagyva csók csatánkat.

- Hm.. Nem csináltam még tus alatt. - gondolkodok el, s már meg is indulunk.

- Én sem. S eljött az ideje, hogy kipróbáljuk. - kacsint rám, majd leenged. Leveszem a nadrágom, és aztán a melltartómat is, de Lou megfogja a kezem.

- Dakota. Lassabban. - kuncog fel. Biccentek. Majd beállok a tus alá és megengedve a vizet beállítom a tökéletes hőmérsékletre. Majd megfordulok, de Lou már velem szembe van.

- Te levetkőzöl, én pedig maradjak felöltözve? - kérdezem furán. 

- Fel akarom fedezni a tested, Szívecském! Nem kurva vagy, aki meztelenül áll elém és megkapom. A barátnőm vagy, akibe lehet beleszerettem. - a szavai komolyak, s engem ez megrendít. Elnémulok, majd halkan ismét megszólalok.

- Szeretkezni akarsz? - kérdezem, mire elmosolyodik és megcsókol. Lágyan, szenvedéllyel tele. Lábaimat újra csípője köré fonom és elveszek a csókban. Kezei a derekamat simogatják, majd kikapcsolja a melltartómat, kihajítja és markolni kezdi melleim. Nekem pedig végig a szavai járnak a fejembe. A barátnőm vagy, akibe lehet beleszerettem.

Sziasztok, Manócskák. Meghoztam az új részt, s hamarosan vagyis 3 napon belül jelentkezem ismét♥ Nem sokára szünet, szóval mindenkinek nagy hajrát a holnapi naphoz. Pusszika!♥