23. I want to be your friend

Reggel egyedül ébredtem, aminek cseppet örültem. Kell egy kis egyedüllét a tegnapi után, s ideje rátérnem az ügyemre, hogy felkeressem Lou eltitkolt húgát. Így felpattanva az ágyból, a tus alá álltam, hamar elkészültem és elindultam. Mivel a bátyám már átküldte nekem a csajszi lakcímét, tudtam hova kell mennem, csak abban nem voltam biztos, hogy biztos ezt akarom én tenni. Miért akarok egy nyugis életet felzavarni? Mert úgy éreztem kötelességem Lounak adni egy kis jót, a sok rossz után, s hogy mi lesz ezek után? Gőzöm sincs, semmi tervem, csak a cél, hogy megöljem a jelenlegi maffia főnököt, s valahogy a bizalmába kell férkőznöm, vagy nem tudom. De ez is még csak a közeli jövő zenéje, most csak annyit kell tennem, hogy becsöngettek az ajtón. S mély sóhajjal megteszem, pár másodperc néma csönd, majd nyílik az ajtó. Tudtam én, hogy ismerős nekem. Gyengéden mosolyodott el, s megdöntve fejét nézett végig rajtam.

- Dakota Lilith, tudtam én, hogy foglak én meg téged viszont látni az életembe. – hangja, mint mindig most is halk volt és érzelemmentes. - Gyere be. - elállt az ajtóból s én beléptem. Végig néztem a kicsike lakásban, s ami azonnal feltűnt, hogy a falak tele vannak gyerekkori képekkel.

- Perrie... Beszélnünk kell, komolyan.. - nagyot nyelve néztem bele kristály kék szemeibe.

- Mesélj, Lilith! - kacsintott rám lehuppanva a bárszékre. Körbe néztem utoljára, szívem hevesen dobogott, szinte a fülembe, majd belenéztem abba a kék szemekbe. 

- A barátod akarok lenni. - mi? Nee, nem ezt akartam mondani! 

- Már megbeszéltük, hogy ez nem lehetséges...

- Figyelj, nem érdekel, gondolkodtam. S te voltál egész közép suli alatt az egyetlen normális személy, s én a barátod akarok lenni. - mondom folytatva az elkezdett gondolatmenetemet. Ajajj, mibe keverem magam. 

- Dakota.. Nekem ne hazudj. - mondja vigyorogva és fej rázva. - Mi a szitu? - kérdezi komolyan rám nézve.

- Elmondod, hogyha a mai napot velem töltöd. - jelentem ki ördögi mosollyal.

- Na jó, az édes anyukáddal játszadozz, Lilith! - mondja mérgesen.

- Nem játszadozom! Amint a mai napot velem töltöd, elmondom, miért kerestelek fel ma. - mondom a kezemet adva. Nem gondolkodik sokat, megrázza azt, majd felnevet.

- Jézus mibe rángatsz bele engem. S mi a terv mára? - kérdezi cipőjét felvéve.

- Elmegyünk kajálni. Éhen halok, aztán majd kitalálom. - kacsintok rá, majd megragadom a kezét és kirángatom, elindulunk, először csak csendben, majd meglököm óvatosan.

- Mesélj magadról. - nyögöm ki.

- Mit meséljek? Anyám egy drogos ribanc, apám egy alkoholista fasz, a bátyám pedig egy hímkurva. Szeretnél többet tudni? - kérdezi bájos mosolyt rám villantva. 

- Ugyan már. A képeken nem ezt láttam. - mondom halkabban, mint először.

- Dakota, 12 éves koromig minden oké volt. Aztán apám úgy elverte anyámat a szemem előtt, hogy szinte beleégett az agyamba az a jelenet. Ezután anyám éjfél után járt haza, egyre ribancosabban kezdett öltözni, apám megunta és az alkoholba folytatta a bánatát, a bátyám pedig egyszerűen szeret dugni és kihasználni a nőket. - sóhajt fel megrökönyödve.

- S mi van veled, Pezz? - kérdezem alig hallhatóan.

- Velem? - nézz rám furán. 

- Uhum, mi vagy te? - kérdezem nevetve. 

- Perrie Edwards. - morogja furán.

- Oh, de hogy is. Na de gyere, meghívlak ebédelni. - mondom vigyorogva s így is lett. Mind a ketten bekajáltunk, majd a végén már nevetve meséltünk egymásnak jobb és jobb sztorikat. 

- S hogy hogy már nem jársz suliba? - mellettem baktat, csak sétálunk a városba, érezzük bőrünkön a gyér napsugarakat, s az enyhe szellőt. Fergeteges. 

- Hm.. Akadt jobb dolgom, vagy, hogy fogalmazzak... - mosolyodom el.

- Jobb, dolog a sulinál? - mondja gyanakodva. - Fiú? Várj, ez többes szám. Fiúk? Na, de Dakota. - mondja és belebök az oldalamba.

- Majd ha megismered őket, megtudod, viszont ha már itt tartunk. - a telefonomat elővéve felhívom a fürtös hajú fiúcskát. 

- Szióka Manóka. Mizujs? - elmosolyodom a megszólításon, majd Pezzre nézek. 

- Van velem egy csajszi, s nagyoon unatkozunk. Valami terv? - kérdezem vigyorogva. 

- A legjobb embert hívtad, barátom. Liammel járjuk épp a várost, merre vagytok? - körbe keringve megpillantom az utca nevét és lediktálom. 

- Úgy öt perc, Szívecském, várj meg minket. Pá! - s a berregések jelezték, hogy lerakta a telefont.

- Kapd be, Styles. - mondom sóhajtva és leülök a padkára.

- Styles? - kérdezi leülve mellém szőke hajú barátnőm.

- Harry Styles és Liam Payne. Nem sokára megismered őket, s meglátod. - kacsintok rá.

- Fiúk? Apám ki fog nyírni. - mondja nagyot nyelve.

- Ne félj, nem fog. Este meg tudod miért nem. - mondom mosolyogva. 

- Dakota lehet egy kérdésem... - ránézek, s az arcát fürkészem. - Szóval... Miért voltál olyan, amilyen? Simán lehettél volna a legmenőbb csaj a suliban és mégsem. - kérdezi nadrágját birizgálva.

- Nem mindenki vágyik a népszerűségre, Perrie. Én se vágyok, sőt ki nem állhatom. Olyan szeretnék, akarok lenni, mint egy árnyék. - mondom elgondolkodva. 

- Te sose tudnál olyan lenni. Lenyűgöző személyiség vagy, s nem bántam meg, hogy eljöttem veled, s ha áll még az amit reggel mondtál, akkor én is szeretnék a barátnőd lenni. - mondja mosolyogva és a szemembe nézve. 

- Nem tudom, akkor is ezt fogod mondani, mikor megtudod az igazságot. - nyögök fel.

- Akkor mond el, mi az igazság! - ekkor dudaszó töri meg a mi lassan nyugisból feszültté alakuló beszélgetésünket. 

- Majd este. - sóhajtok fel és felpattanva Liam nyakába ugrok.

- De régen láttalak már titeket, srácok! - mondom és leszállva Liamről, Harryt is hasonlóan ölelem meg. 

- Nekünk is hiányoztál, Dakota. De ti zárkóztatok össze Louissal! - emeli fel a kezét Hazza.

- Oh, nyugi, már minden oké. Viszont hadd mutassak be valakit. - a lány már mellettem áll, s elbűvölően nézi a két fiúcskát.

- Perrie, a göndör Harry és a bőrkabátos Liam. Harry, Liam ő pedig Perrie Edwards. - mondom mosolyogva. Kezet ráznak, majd Harry összecsapja a tenyerét, majd elvigyorodik.

- Szóval Liammel azt találtuk ki, hogy kicsit bűnbe esünk. - Harryn kaján mosoly terül szét, mire én összenézek a lánnyal. 

- Mire gondoltok? - kérdezem furán. 

- Elmegyünk egy +18as helyre. - mondja Liam is vigyorogva.

- Ne, neee! Ugye nem sztriptíz bárba? - mondom nevetve. 

- De, bizony. Szóval huppanjatok be a kocsiba, fizetek mindkettőtöknek egy-egy öl táncot. - mondja Harry vigyorogva. 

- Figyelj már, vágod, hogy nekünk nem fog semmi felállni, meg úgy semmi, sőt ahelyett, hogy megjönne a kedvünk, még hányingerünk is lesz. - mondom behuppanva a kocsiba.

- Akkor mondok jobbat, Dakota. - mondja vigyorogva Liam. 

- Ti fogtok táncolni! - összenézek Perrievel, akinek azonnal felcsillan a szeme. Hát, akkor éljünk egy kicsit. 

Sziasztok, Manócskák! Meghoztam az új részt, ígérem sietek a következővel!♥