17. I don't need your body by my side

Niall Horan😐

- Dugtatok? - néz rám Harry.

- Igen. - felelem megrökönyödve.

- S milyen volt? - Liamre pillantok. Nem tudom elmondani, képtelen vagyok. Ez a lány maga a tökéletesség számomra. Érintései megbolondítanak, tekintette elvarázsol, mintha egy teljesen másik városban, országban, univerzumban, világban lennék. Ahogy testünk összeforrt az éjjel, s tudom, hogy nem csak én. Ő is érezte, erre képes volt itt hagyni.

- Jól van, haver, nyugi látunk mindent az arcodon. - nevet fel Harry. - Szereted? - megrökönyödök.

- Nem. - vágom rá.

- Hazudsz. Ilyen hirtelen még ételre sem vágtad rá, hogy igen. Szóval... Ennyire megbolondított? S hagyod, hogy lelépjen Louissal? - Liam a tekintettemet keresi s meg is találja.

- Mert ő lesz a maffia főnök, s holmi érzelmek miatt, nem fogok ellene fellázadni. - jelentem ki.

- Holmi érzelmek? Ha Dakota hallaná, ezeket tökön rúgna, Horan. - röhög fel.

- Miért is? Nem érez irántam semmit, csak dugtunk. - hazudok. hazudok. hazudok. Tuti nem csak dugtunk. Ha mégis volt benne valami. Valami más. Olyan másnak tűnt az egész.

- Horan. Legalább nekünk ne hazudj, ha már magadnak igen. - mondja Harry sóhajtva. - A csaj majd hátast dobott, mikor Louis csak így beállt és azt mondta az ő barátnőjének kell lennie. S tudod mi történt? Te átengedted Louisnak. S ez neki szarul esett, s úgy volt vele, akkor inkább megy Louissal, aki felvállalja őt, mint marad veled, aki letagad mindent, csak hogy a főnökének benyalhasson. - lesütöm a szemem. Igazuk van. Akkora egy szerencsétlen faszfej vagyok.

- S most? - kérdezem tőlük.

- Figyelj, szard le. Sodródj az árral. Ha szeret, belátja miért tetted és visszajön. Vagy ott marad Lounál és beleszeret. Bármi megtörténhet. - ránt vállat Harry.

- S mit csinál három szingli srác? - kérdezi Liam felbontva a vodkás üveget és beleiszik.

- Elmegy bulizni? - kérdezem.

- Vagy ők maguk rendeznek egy bulit. Ne hagyjuk már a gerlepárnak, hogy szórakozzanak azok kettecskén. - auch. - Szóval este 8-kor kezdődik, s akkor majd felhívom Louist, hogy kötelessége megjelenni ezen a partin, amit azért tartunk, mert miénk Észak-Írország.

- De azt már megünnepeltük. - mondja Harry furcsa tekintettel. Kiveszem Liam kezéből az üveget, s belekortyolva elvigyorodom.

- Styles, egy buli nem buli. - összeröhögünk Liammel, majd mind a hárman elkezdjük terjeszteni a bulit. Fél órán belül pedig már a kocsiban ülünk, s boltba tartunk. Liam és Harry megveszi a piákat, míg én felvásárolok jó sok nasit. De még a nasi sem tudja kiverni a fejemből az éjszakát. Így csak mindent bedobálok a kocsikba, s nézek ki a fejemből. Annyira meseszép volt, annyira tökéletes volt minden. Aztán egyszer csak bumm... Megjelent Louis, s mintha én lennék a sárkány, akitől meg kellett menteni a leányzót, elvitte tőlem s ki tudja egyáltalán visszajön-e. Nem szeretem, de mégis van valami vonzódás közöttünk, már az elejétől. Van benne valami, ami egyszerűen nem engedi, hogy mással legyek. 

- Nem tudna vigyázni fiatalember? - idős nénike néz rám morcosan, lenézek, látom fellöktem a kosarát.

- Ezer bocsánat. Elbambultam. - mondom és gyorsan visszapakolom a kiesett termékeket. A nénike morog valamit az orra alatt, majd elviharzik. Hülye nyanya. Szem forgatva tolom tovább a kocsit, majd a kasszához megyek. Készpénzzel fizetek, mint mindig. Mi, maffiózók sose fizetünk bankkártyával. Mindig van nálunk egy nagyobb összeg, vagy a fegyverünk. De most a boltban vagyok, nem kell a balhé. A kocsiba bedobom a cuccokat, visszatolom a helyére, s elszívva egy cigarettát várom a másik kettőt, akik hamar meg is jelennek.

- Azt a haver. Tényleg durván ki lehetsz. Mióta nem gyújtottál már rá? 2-3 éve? - kérdezi Harry Liamtől.

- Én mondtam, hogy a kicsi Horan szerelmes. - eldobom a csikket, rátaposok, majd beülök a kormányhoz. A másik kettő is beül hátra, majd elindulunk.

- Akkor sziesztázunk a buli előtt. - hátra pillantok, mire Liamtől egy gúnyos mosolyt kapok. Kezdenek felkúrni. Megállok a piros lámpánál, majd a sárgánál jobban megnyomom a gázt, s a zöldnél már szinte suhanok.

- Nocsak, Horanben felébredt a száguldási vágy? - kérdezi Harry nevetve, mire még jobban a gázra nyomok. Így se perc alatt haza érkezünk. Kipakolunk, előkészülünk, s meg is jelennek az első vendégek. Mindenki hozz némi piát, s a hifihez lépve pörgetem be jobban a bulit. Pár perc múlva ismét csengetnek.

- Nyitom. - mondom túlüvöltve a tömeget. Azért nem kevesen gyűltünk már össze. S ekkor kinyitom az ajtót, én pedig meghalok egy kicsit. Louis és Dakota mosolyognak rám széles mosollyal. Louis kezei a lány derekán pihennek, s fordítva is így van. S fáj bevallanom, de nagyon összepasszolnak. Biccentek, arrébb állok az ajtóból, ők pedig belépnek. S elkezdődött a pocsék napon fénypontja a még szarabb este/éjszaka. A konyhába megyek s a fájdalomra szeszt keresek, s találok is nem kevés mértékkel. A vodka széjjelmarja a torkom, de jól eső, bizsergéssel tölt el, amint a gyomromba köt ki. Kiürítem az üveg tartalmát, s egy pohár whiskyt iszok még, s érzem, totál k.o.n vagyok, kezdetét veheti a buli. A nappaliba megyek a hifihez, s egy másik, pörgősebb számot teszek be. A "táncparkett" közepére vettem magam, majd egy lányhoz simulok.

Ő élvezi.

Én nem.

Tekintettem az embereket kémleli. Hol van ő? De nem találom, aztán mégis.... S még jobban széttörök. Horan nem vagy szerelmes! Ugyan olyan ribanc ő is, mint a többi.

De még se...

Hátrálok s leülök a székre, s továbbra is őket nézem. Louis vigyorogva ül a kanapén, miközben Dakota terpeszben foglal rajta helyet. Szoknya van, a lányon könyörgöm. A faszfej kezei a lány derekán pihennek, s ujjaival simogatja azt, miközben Dakota ujjai a srác tarkóját masszírozzák. S aztán összeforrnak egy csókban. Undorítóak. De ezzel a jelenet nem ért véget. Dakota mozogni kezd, előre-hátra, amivel begerjeszt szinte bárkit, aki őket figyeli, s ez alá vesszük a faszfejt is, aki érzi is a mozdulatokat. Ráharap édes alsó ajkára, amit egykoron még én csókoltam, pontosabban egy napja, majd nevetve elengedi. A lány is nevet. Majd felfelé biccent, s én ezt már nem bírom. A szívem őrülten ver, nem kapok levegőt. Muszáj ki mennem. S így is teszek. Leülök a ház előtt lévő padkára, s csak levegő után kapkodok, miközben próbálok nem a folytatásra gondolni.

Nem megy. 

Túl elevenek még a tegnapi események. S a könnyeim szétmarják a szemeim. Hogy lehettem ekkora nyomorult? Hogy engedhettem, hogy csak úgy kisétáljon az életemből.

Mi van, ha tényleg szeretem?

S mégis gyűlölöm, hogy szeretem, mert utálni akarom. Mélységesen utálni, hogy ezt tette velem, hogy ezt teszi velem.

Sziasztok, Manócskák. Sajnálom a késést, de úgy éreztem, hogy pénteken délután és a szombati nap nem lett volna illő kirakni ezt a részt. Szóval remélem tetszett nektek, s több késés nem lesz, jövőhéten hozom a következő kettőt, addig is puszi minden kedves olvasómnak ♥ Rest In Peace Johannah Deakin ♥