16. So forget the rules

- Louis ez nem így megy! - nyitom szólásra a számat. - Beállítasz és lefoglalsz? Gondolkozz már. Mi a jó Isten ütött beléd?

- Apám. - jelenti fog csikorgatva. - Tudni akarja, ismerni akarja azt a személyt, aki kiherélte a maffia főnököt. Mikor megtudta, hogy ez te vagy... Megkérdezte, ki vagy te nekem, hogy így ellenszegültem szavának. S én azt mondtam a barátnőm. - féloldalas mosolyt varázsol ajkaira. - Szóval most pakolj, Dakota költözöl, hozzám. - kacsint rám. S most Niall szemébe nézek, fájdalom és kíváncsiság, s mikor számmal "sajnálom"ot tátogok, szeme könnybe lábadva fordul és hagyja el a konyhát. Sóhajtva indulok fel, majd hamar összepakolok s már csak a szobától kell elköszönöm, de úgy látszik ezt egyedül csak én gondolom, hogy kell egy kis idő nekem, mert Louis toppan be az ajtón. Leül az ágyra s kezével kétszer megpaskolja a takarót. Leülök mellé mosolyogva, és kíváncsian nézek rá.

- Nem vagyok vak, Dakota. Láttam, ahogy Niallel egymásra néztetek, s abban is biztos vagyok, hogy dugtatok az éjjel folyamán. De nem ezért vagyok itt. El kell játszanod a barátnőmet, de nem muszáj szexelnünk, akármennyire is akarok. Úgy jöttem ide, hogy végre alkalmam nyílik veled lennem kettecskén, de aztán kettőtökre néztem, s nem. Lehet, elmebeteg vagyok, de Niall a haverom. A csajával sose feküdnék le, már ha nem kér meg rá. - rám kacsint, mire széles mosollyal bújok hozzá.

- Köszönöm, Tomlinson. De én meg Niall nem vagyunk együtt. Igen, dugtunk, de ennyi. - válaszolom haloványabbá téve a mosolyom. Fáj ezt kimondanom, de nem tehetek mást.

- Akkor szabad a pálya? - kérdezi kezét fenekemhez vezetve és se perc alatt ölébe termek, miközben belemarkol fenekembe.

- Csigavér, Tomlinson. Attól hogy nem járok senkivel, nem azt jelenti, hogy lefekszek minden jöttmenttel. Nem is ismerlek annyira. - mondom elgondolkozva.

- Megbeszéltük. Holnap este 8-ra készülj el, valami csinosba, elegánsba. Ebbe tudom, hogy jó vagy, s magassarkú. - kacsint rám csókot lopva, s ajkaink épp hogy találkoznak bizsergés fut végig rajtam. Nem akarja elszakítani ajkait, s én sem, sőt mozgásba indítom számat, amit ő örömmel fogadd. Végig nyal alsó ajkamon, de abból nem engedek. Belemosolygok csókunkba, majd felállok, és a bőröndökhöz sétálok.

- Segítesz? - kérdezem szempilláimat megrebegtetve.

- Bestia. - grimaszt vág, de persze, hogy segít levinni a csomagokat, s egyenesen a kocsija csomagtartójába tesszük.

- Köszönjünk el, s gyere, bemutatom a lakásunkat. - elmosolyodom, majd visszasétálok a fiúkhoz.

- Amint megölted a maffia főnököt jársz nekem egy dugással. - jelenti ki Liam megölve.

- Vettem főnök! - tisztelgek huncutul, majd Harryhez andalgok.

- Pápá, Hazza. - ölelem meg.

- Hazza? - kérdezi furán.

- Ahha, Hazza. - elmosolyodik, majd biccent, végül a szőkéhez sétálok. Még mindig morcos, de nem tudok ellene tenni. Én nem érzek többet iránta, ha ő igen, azaz ő baja.

- Pápá, Horan. - megölelem, s szorosan fonja kezeit körém. Végül elenged, én pedig Lou mellé sétálok.

- Indulhatunk? - pillant le rám.

- Azért, mert nagyobb vagy, nem kell lenézni. - bököm oldalba.

- Most kiélvezi, mert neki meg ránk kell felnéznie. - végig pillantok a másik hárman, s tényleg.

- Mi van törpe? - kérdezem felé biccentve. A fiúkból nevetés szakad fel.

- Maradj csöndbe, Hercegnőm. Mert még a végén ezelőtt a törpe előtt térdepelni fogsz, sőt biztos. - kacsint rám, majd ujjait bilincsként csuklóm köré fonja, s a kocsihoz vezet. Kinyitja az anyós ülést, mire behuppanok, ő pedig megkerülve a kocsit száll be mellém.

- Szóval... - kezd bele és mielőtt elindítaná a kocsit, kezeit combomra teszi. - Ugye tudod, mivel jár álbarátnőnek lenni? - kérdezi huncut mosollyal ajkain.

- Ne szórakozz, Louis. Mit vársz, kapjalak le akkor is mikor kettesben vagyunk? Vagy egyszerűen csak azt akarod a tudtomra hozni, hogy legyen igazából a barátnőd? - mondom szemeibe nézve.

- Én lennék a legboldogabb ember, ha mi ketten tényleg járnánk... - hangja oly őszintén cseng, amit nem hallottam még tőle, vagyis de. Mikor bocsánatot kért a drog miatt.

- S apád miatt kell a barátnődnek lennem vagy ez csak egy álca? - kérdezem halkan, szemkontaktust tartva. De ő nem így gondolja. Elfordítja a kulcsot és elindul. Sóhajtva fordulok előre. Ez mégis mi? Ez tuti nem velem történik. 18 éven át nem volt senki, aki szerelemmel tekintet volna rám, most pedig két ember hajlik afelé. Én pedig itt vagyok, s úgy érzem magam, mint egy ribanc, de egyik iránt sem érzek mást, csak... Vágyat. Vonzódást. Ez rossz. Apám csóválná a fejét. Kinézek az ablakon. Az életem is ugyanilyen gyorsan fordult fel, ahogy Louis száguld ki Londonból. Mindig is sejtettem, hogy Lou a külvárosban él, egy eldugott, de annál nagyobb palotában. Minden modern, külön szoba mindenre s még sorolhatnám. Ahogy egy gazdag agglegény él, s nem számít neki a pénz. S mikor megállunk, kíváncsian szállok ki, és meglepődve fogadom, hogy igen nagy, de kívülről mintha csak egy átlagos ház lenne. Kétszintes, tetőteres lakás erkéllyel. A vanília és a fehér színek uralkodnak el. S kívülről tényleg lenyűgöző a látvány.

- Be is jössz, vagy itt fogsz kint ácsorogni? - megáll mellettem, mire felnézek rá. Szemei ragyognak, s elveszek bennük. Nem tudom meddig állunk így, de aztán megköszörüli a torkát, én meg úgy érzem magam, mint egy kislány, akit rajta kaptak, hogy csokit eszik, ami neki nagyon is meg van tiltva. Lehajtom a fejem, érzem, pírba szökik az arcom, így a csomagtartóhoz lépdelek és kiveszem a bőröndjeim. Lou is segít, majd együtt lépünk be a lakásba. Nincs időm szétnézni, majd később egyenesen az ideiglenes szobámba megyünk.

- Remélem, tetszik. - felnézek és waow. Egyik szoba jobb, mint a másik. Itt is a fekete és fehér színek uralkodnak, csak ez sokkal elegánsabb szoba.

- Köszönöm szépen. - hajlok meg, ő pedig biccent és ott hagy. Hát ennyit erről. Lehet, betettetem neki a kérdésemmel, de őszintén érdekel és kíváncsi vagyok a válaszára. Kicsomagolok gyorsba, majd csak ledőlök az ágyra és fekszem. Nincs kedvem semmihez. Agyalok. Niallen, Louison, apámon, az érzéseimen. Beengedem őket, hagyom, hogy elárasszák a fejem. Nem vagyok szerelmes. Ebben 100%-ig biztos vagyok. S ez mindkét fiú felé valami erősebb vonzódás, semmi több. Látok bennük valamit. Megfogott bennük valami, s ezek szerint ők is így vannak ezzel. Csak nekem megadatott az a "hálás" szerep, hogy én "választhatok." Láttam Niall szemén a fájdalmat. S láttam Louis hangjában az őszinteséget. S nem tudom. Kétségek közt vagyok mi a rossz és mi a helyes. Kopp. Kopp. Kopp.

- Dakota rendeltem pizzát, gondoltam szólok, hogy kérsz-e. - féloldalas mosollyal somfordálok oda az ajtóhoz.

- Ha pizzáról van szó, azt sose utasítom vissza. S milyen ízűek? - dümm, dümm, dümm. Lebaktatunk a lépcsőn, s egyenesen a konyhába megyünk. Jól felszerelt konyha. S itt is, mint a szobámba a fekete és fehér színek uralkodnak el. Kíváncsi vagyok Lou szobájára. Kinyitja az egyik pizzás dobozt és elém csúsztatja. Tik. Tak. Tik. Tak.

- Hawaiis! - összecsapom párszor a tenyerem, majd Loura pillantok. - Imádom. Köszönöm. - elmosolyodik, s aztán megfagy az idő. Megszűnik minden, amint szemébe nézve látok mindent. S a szívem még jobban meghasad picit. Tényleg tetszem neki, tényleg lát bennem valamit.

- Mi az? - kérdezi halkan. Közelebb lépek.

- Dakota... - még közelebb, kezemet tarkójához emelem.

- Figyelj, kettesben vagyunk, nem kell... - ujjaimmal végig simítok ajkain, majd elmosolyodom.

- Psszt... - s ajkaink összeérnek. Életem legfinomabb hibáját követem el, de ajkaink szinkronba mozognak együtt. Felkap, fenekem alatt megfog, s felrak a pultra. Ujjaimat tincseibe vezetem, miközben lábam közé zárom a csípőjét. Lehunyom szemem, nyelvünk, mint két latin táncos. Kezei pólóm alatt simogatják az érzékeny bőrt. Bizsergésbe rántja az egész testem. S ezt kár tagadnom, de imádom.

Kellemes Mikulást/Télapót minden kedves Olvasómnak! Remélem sok csokit és mikulás csomagot kaptatok ma, s úgy gondoltam ma megleplek ezzel a résszel titeket. Sietek a következővel, addig is puszi mindenkinek! ♥♥♥