- Nem soká jövök Hercegnőm, addig itthon maradsz és figyelsz a lakásra? -
mosolyogva biccentek, szájon csókol, miközben belemarkol fenekembe. Szép hit.
Amint elhagyja az ajtót, várok egy picit, majd felszaladok. Épp csak kezdtünk
bemelegedni Louissal, mikor hívták, hogy mennie kell a maffiához, mert gond
adódott. S ekkor villámcsapásként ért a gondolat, hogy nekem is van egy privát
ügyem, így alig vártam már, hogy lelépjen. Hogy miért hazudtam? Mert semmi köze
Louisnak ahhoz, hol járok az apja megölésének ügyében, s egyáltalán. Semmi
köze. Majdnem dugtunk, de még nem és ennyi. Álcabarátnő vagyok, nem az igazi,
akivel lelkizhet. Felöltözöm, majd bezárva a lakást, leintek egy taxit és
behuppanva lediktálom a címet. Hamar odaérünk, fizetek, majd egyenesen a bejárathoz
megyek. Telefonon keresem először.
- Szió, Tesókám. Na, hogy haladsz? - kérdezem neki dőlve a falnak.
- Vannak fejlemények, szóval jöhetsz, tesókám. - mondja gúnyosan. Sose
hívom így, kivéve, ha valami van. Oh, de még nem is egy valami.
- Akkor nyisd ki az ajtót. - nevetek fel. Pár másodperc néma csönd, majd
nyílik az ajtó. Rávigyorgok, ő pedig csak értetlenül mered rám.
- Mi a francért nem csöngettél be egyből? - kérdezi furán.
- Miért zavar az téged? Nekem jól esett, hogy nem kell látnom azt az idióta
majom pofádat! - mondom belecsípve az arcába, majd belépek.
- Én is örülök, hogy látlak. - mondja becsapva az ajtót.
- Hát még én. Mesélj mi újság? Meg van még a rúdtáncos barátnőd? - kérdezem
felülve a konyhapultra és lábamat lengetve kutakodok némi nasi után.
- Melyikről beszélsz? - kérdezi furán.
- Amikor jöttem az üggyel. - mondom rábukkanva egy félig megevett chipsre,
s elkezdem eszegetni.
- Azóta nem is láttam a csajt. - gondolkodik el. - De a száma meg van, fel
kéne hívni, kitűnő volt az ágyban, nekem meg jár a jutalom. Szóóval... Mark
Tomlinson. - mondja és egy hatalmas aktát tol a képem alá. Kiveszi a chipset a
kezemből, és ő kezdi el enni, miközben vár. Én pedig beleolvasok.
- Szóval... Büntettet előéletű, rengeteg barátnő, 10 feleség. - óvatosan a
bátyámra leesek, mint aki bólint, hogy folytassam, s folytatom. - Az apja egy
nyamvadt kis senki volt, senki sem tudja, hogy lett a maffia vezére. A pletykák
azt beszélik, hogy egy lányt, még hozzá a saját lányát áldozta fel, hogy ő lehessen
a maffia főnök. A lányról, azóta semmit nem tudunk. - olvasom fel a kisebb
cikkszerű részletet.
- Tomlinsonnak van egy nővére? - kérdezem, mire megcsóválja a fejét és egy
másik aktát rak le elém.
- Életem legérdekesebb ügyét kaptam tőled, Húgicám. Tomlinsonnak húga van,
még hozzá 22 éves. - mondja vigyorogva, nekem pedig lerohad a mosolyom.
- 2 évig Louis Tomlinsonnak egy kikúrt normális családja volt, aztán az apa
félrebaszott és odaadta a saját lányát egy maffia vezérnek? - kérdezem
lesokkolva.
- Tulajdonképpen nem. Louis és a csaj édes testvérek. Az asszony belehalt a
szülésbe. - mondja vigyorogva.
- Az aztán szép. S mit gondolsz? Meg tudom találni ezt a leányzót? - mondom
vigyorogva.
- Húgi. Ne nevettess. Dakota Lilith vagy, lassan 20 éves. Bármit meg
tehetsz, amit szeretnél. Ez a te életed, senkinek és semmi köze, mit csinálsz.
- vigyorog rám és szélesre tárja a karját. Szorosan hozzábújok, majd
elszakadunk, és a mappát kezdem el olvasgatni.
- S még mindig Horannel kavarsz? - kérdezi kuncogva.
- Neem... Vagyis bonyolult. A lényeg annyi, hogy miután szexeltünk Niallel,
Louis megjelent és kijelentette, hogy a barátnője vagyok. Szóval most
Tomlinsonnal kavarok, de közben Niallhöz húzok, mert mégis csak közelebb áll
hozzám, mint Louis. De ki tudja, Tomlinson se rossz társaság. - felnézek,
rákacsintok, mire undor ül ki arcára.
- Figyelj, ha megtalálod a csajt, hozd ide. - kinyitja a mappát és a lányra
mutat. Woaw. Hosszú szőke tincsek, gyönyörű kék tekintet, orr piercing.
Gyönyörű. De mégis... Valahonnan annyira ismerős. S akkor elkezdem olvasni ki
ő, mi ő.
Név: Perrie Edwards
Kor: 22 év
Foglalkozás: Felszolgáló
Rövid élettartalom: Nevelőszülőkhöz került, az anya belehalt a szülésbe, az
apa pedig nem bírta volna a két gyereket felnevelni. A család Londonban él,
nyugis körülmények között.
A bátyámra nézek.
- Nagyon fel fogom kavarni ennek a csajnak az életét? - kérdezem az ajkamba
harapva.
- De még annál is jobban. - kacsint rám nevetve.
- S mond csak, apáék felől tudsz valamit? - kérdezem bezárva a mappát, és a
táskám mélyére süllyesztem, mindkettőt.
- Apa beletemetkezett a munkába, anya tönkrement. Talán meg kéne őket
látogatni. - mondja mélyen a szemembe nézve. Biztos, hogy nem. - Kérlek Dakota.
Beugrottam hozzájuk valamelyik nap, s borzalmas, amit ott láttam. Kérlek
Dakota, Ha nem is értük, gondolj rám meg anyára. Vagy csak rám. - mondja, mire
ajkamba harapva elgondolkozom. Igaza van. Hiányoznak a szüleim nekem is, de nem
akarok újra azzal a tekintette találkozni. Azzal a "Mi a franc?"
"Hol basztuk el a nevelésed?" "Csalódtam benned!".
Borzalmas volt akkor egyszer is köszönöm.
- Dakota. Megerősödtél. Már nem vagy apuci kicsi lánya. Dakota Lilith vagy,
érett nővé váltál. Megöltél egy maffia főnököt! - markol bele a vállamba.
- Sose találod ki volt az a maffia főnök. - nézek bele barna szemeibe.
Kíváncsian biccent, én pedig félmosolyt eresztek.
- Eliot, azaz... - kezdek bele, de a kezét a számra teszi.
- Megölted mind a kettő Zepp fivért? - ajkai elnyílnak egymástól, én pedig
biccentek. - Húgi, te beteg állat vagy. - nevet fel és magához húz.
- Egyetértek. Szóval... Azt mondod, készen állok egy találkozásra
apámékkal? - kérdezem alsó ajkamba harapva.
- Váltig állítom, hogy képes vagy elengedni a múltat és ellátogatni
hozzájuk. Kitépted magad az életükből, és az iskolából is. Szegény keresztanyád
is ki van. Ideje visszacsöppenni egy picit az igazi életbe. Ideje kipukkasztani
azt a nyamvadt buborékot, amiben az óta benne vagy, mióta eljöttél otthonról. -
mondja komolyan. S igaza van. Nem szökhetek el a problémáim elől újra és újra.
Ideje szembe néznem velük.
- Rendben. Akkor most elmegyek anyáékhoz. - próbálom magabiztosan, de
hangom így is megremeg egy picit. Nem futok el többé. Elmegyek, és igazi nő
leszek végre valahára.
Leállítom a kocsi motorját. Mély levegőt veszek, és a házra pillantok.
Semmit se változott, 19 évig itt éltem, akkor most pár hónap után miért félek
bemenni? Gyönyörű házunk volt és gyönyörű gyerekkorom is. S elég csak a házra
pillantani, bent pedig emlékek milliárdja lepne el. Mégis kezem nem mozdul a
kormányról. Nem csak félek, rettegek bemenni. Hisz ezek csak a szüleim.
Nyugtatgatom magam, de semmit nem érek vele. Mély levegőt veszek.
3
2
1
Kiszállok a kocsiból, s meg sem állok, még az ujjam a csengőre nem téved.
Megnyomom, s rögtön el is kapom. Mit csinálok? Mit csináltam? S kinyílik az
ajtó. Anyám áll ott megtört tekintettel aztán megpillant. Szemembe néz, s
azonnal magához szorít.
- Kicsim. Azt hittem meghaltál! - zokog fel a vállamba. Magamhoz ölelem, s
csak némán nyugtatom, míg én épp megállítom a belőlem feltörő sírást.
- Gyere beljebb! - megtöri arcát, elengedve és betessékel. Ajkain széles
mosoly, szeme ragyog. S ezt én váltottam ki belőle. Tényleg elbasztam, s most
itt vagyok, hogy helyre hozzam a hibáim.
- Sajnálom, hogy akkor csak úgy szó nélkül leléptem. - anyám rám néz, belenéz
mélyen a szemembe, miközben arcomat cirógatja.
- Dakota. Drága kicsi lányom. Neked nem kell semmit se sajnálnod. Inkább én
kérem, hogy megbocsáss. Hagytam, hogy elmenj hozzájuk, hagytam, hogy apád csak
elzavarjon a családi fészekből, s ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak. -
elmosolyodva megrázom a fejem.
- Nem, anyám. Így volt jó. Nézd meg. Felnőttem. Igaz, még nem konyítok
annyira az élethez, de most ezzel kell beérni. S ne haragudj se magadra, se
apára. Hidd el így volt jó. Így volt a helyes döntés. - szeme újra könnyebb
lábad, arcon puszil, majd a konyhába lép. Utána megyek és felülök az egyik
bárszékre.
- Épp sütit sütök, apád nem sokára haza ér, aztán vacsizunk. Maradsz
vacsiig, igaz? - kérdezi reményteli zöld szemeivel.
- Hogy a picsába ne? Tudod, mennyire hiányzott már a főzted? - kérdezem
vigyorogva. S így van. Végig pillantok a lakáson, s rengeteg emlék tör fel
bennem. Ahogy négyen társasoztunk, amikor a bátyámmal verekedtünk. A lépcsőről
leesés. A könnyek már marják a szemem, annyira ki akarnak szabadulni, de nem
szabad. Hiányzik az a szabad múltam, mikor a legnagyobb gondom az volt, hogy
bosszút álljak a bátyámon, hogy anya nyugtató karjaiban, édes, szavaira aludjak
el, s hogy apa puszijai meggyógyítsanak. De ez már a múlt, hiszen már nem 5
éves kis szaros vagyok, hanem 19 éves nő. Rengeteg gyilkossággal.
- S mesélj Kincsem? Mi újság feléd? - zöld szemei kíváncsian csillognak.
- Tényleg kíváncsi vagy, anya? - kérdezem féloldalas mosollyal.
- A legkíváncsibb.
- S mi van, ha csalódást okozok? - kérdezem halkan. - Mi van, ha nem az
lettem, akivé akartatok apával? - lehajtom a fejem, s könnyeimet szabadjára
engedem.
- Ide figyelj, Dakota Lilith. Apáddal büszkék vagyunk rád, főleg az apád.
Elhiheted nekem még a bátyádnál is büszkébb az ő kicsi lányára, s te sose
tudnál csalódást okozni nekünk. - mondja felemelve állam, s mélyen szemembe
néz.
- De anya ez nem helyes. Nem helyes, hogy ártatlan embereknek oltom ki az
életét. - zokogok fel. - Unom az életem. Unom, hogy ölnöm kell, ki nem
állhatom. Normális életre vágyok.
- Kincsem! - hangja elérzékenyül, s magához szorít, én pedig kiadok
magamból mindent. Elmesélek mindent és ő nem tesz mást, csak meghallgat és
szorosabban ölel. S erre van szükségem most. Egy védelmező ölelésre, ami nem
hozza fel a bűneim, nem mondja meg, mit kell tennem. Csak hallgat és szorít. S
megnyugvást találva, megmondom, hogy ledőlök egy picit. Biccent, majd homlokon
puszil. Felmegyek a szobámba és nem nézek széjjel, csak ledőlök. Magamhoz
szorítom a kedvenc plüssöm, a fejemre húzom a takarót, és perceken belül már
messze járok. Messze a való világtól.
Sziasztok Manócskák! Itt is lenne az új rész remélem ez is tetszeni fog, mint az eddigiek :3 Következő héten ismét új két résszel jelentkezek addig is pusza minden kedves olvasómnak!
Imádoom, hát ez olyan jó rész. Nagyon bírom a bátyust. :D Kíváncsi vagyok Lou kiakad-e Dakotara. :D Várom a folytatást <3
VálaszTörlésOh azt nem sokára olvashatod is ♥ :D
Törlés