Reggel neszre ébredtem fel, de szememet csukva hagytam. Félálomba voltam, s
fáztam. S ezzel párhuzamba csatlakozott valaki mögém. Ahogy megérintet,
remegésem abba maradt, s melegség árasztott el. Végig simított karomon,
combomon, majd keze újra visszatévedt csípőmhöz és szorosan magához húzva
kulcsolta össze a kezeink. Már nem bírtam vissza aludni. Tetszett ez a dolog.
Tetszett, amit kiváltott belőlem, még sem éreztem olyan igazinak. Nyak puszit
is kaptam, ami bizsergéssel terjedt tovább, ajkaimra mosolyt varázsolt.
- Jó reggelt, Hercegnőm.
- Honnan tudtad, hogy fent vagyok? - kérdezem megfordulva. Hunyorítva
nyitom ki először szemeim, majd teljesen széttárom őket, miközben a fiúcska
mellkasára teszem a kezem.
- Oh, babám, hát csak nem vagyok annyira idióta. Nem ok nélkül csaptam
zajt. - nyom puszit homlokomra.
- S mi az ok? - kérdezem somolyogva.
- Ma randizni megyünk! - jelenti ki széles vigyorral.
- Mit csinálunk? - a srác elvigyorodik, majd megpuszilja ajkaim.
- Az titok Szívecském, de biztos tetszeni fog. Legelső sorban pedig, irány
reggelizni. - rám kacsint, és fel is rángat magával.
- Ácsi egy picit. - mondom megtorpanva. Fürkészően pillanat rám, de én nem
teszek mást, mint testemet övéhez közelítem. Kezeimmel végig simítok felkarján,
majd tarkójánál állok meg és közelebb húzva ajkait megcsókolom. Ajkai azonnal
szétnyílnak, én pedig elmélyítem csókunkat. Kezei is útnak eredtek, ujjai végig
szaladtak csípőmön, majd a fenekembe markolt bele. Felkuncogtam, majd
eleresztettem.
- Oké, most már szabad a pálya. - mondom játékosan ellökve magamtól és
felvéve egy pólót ki sietek a szobámból. Lou morogva követ, amin elvigyorodom.
A konyhába már anya forgolódik, majd megpillantva puszit lehel homlokomra.
Leülök az egyik bárszékre, majd Lou egy "Jó reggelt"et elmotyogva
szintén helyet foglal mellettem.
- Hogy aludtatok? - anya mindkettőnk elé rántottát helyezz, majd felmutatja
a teás és kávés kancsót.
- Kávét! - vágjuk rá mindketten, mire összemosolyodva, csak a kajának
szenteljük a figyelmet, közben válaszolok anya kérdésére.
- Jól, sőt. S nektek milyen volt az éjszakátok? - kérdezem mosolyogva. Anya
is elmosolyodott, s elkészítve még egy adag rántottát, válaszolt.
- Mi is jól, apáddal. - leteszi a tányért és ő is helyet foglal.
- S apa merre van? - kérdezem nagyot nyelve a kávémból.
- Apádat behívták dolgozni. - motyogja szomorkásan.
- Oh, értem. - mondom és tovább falatozom. Némán telik a reggeli, majd
Louval megköszönjük és visszamegyünk a szobámba.
- S hova szeretnél vinni, te fiúcska? - kérdezem átkarolva a nyakát és
pitizve az ajkaihoz húzom ajkam.
- Meglepetés, de haza kéne ugranunk átöltözni, Angyalom! - kacsint rám,
miközben kezeit derekamra csúsztatja, és fedetlen bőrömet kezdi masszírozni,
miközben gyenge, lassú csókot nyom ajkaimra. Kezei lejjebb csúsznak, végig
simít fenekemen, majd belemarkol.
- Rossz vagy. Nem volt elég a tegnap este? - kérdezem vigyorogva és
visszaereszkedve a földre.
- Oh, baba, belőled sosem elég. - rácsap fenekemre, mire szem
forgatva hagyom ott és kezdek el öltözni. Megfordulva Lou kiguvadó szeme és
elnyílt ajkaival találom szembe magam. A fejemet átdugom a pólón, majd közelebb
megyek és állát feljebb tolva, becsukom a száját.
- Bele repül a légy, Édes. - felkuncogok és kimegyek az erkélyre. Tavasz
közepét írunk. A nap már sokkal erőteljesebben süt, s a fák is elkezdtek
kirügyezni. Az utcán emberek sietnek a dolgokra, s nem élvezik ki ezt a csodás
napot. Elrohannak az élet mellett. Szerencsétlenek.
- Dakota, mehetünk? - Lou néz ki, megfordulok s elmosolyodom.
- Aham. - kezét nyújtja, s egy ideig nézem azt. Hisz ő a pasim. A barátom,
akivel tegnap szeretkeztem, nem? Gőzöm sincs, de ma randizni fogok vele. S
tetszik ez. Hogy végre lehetek normális lány. Kezemet összekulcsolom övével,
majd magam után húzva lemegyünk a földszintre.
- Anya! Mi elmegyünk most! - kiabálom, mire a konyhából megjelenik
szomorkás feje.
- Máris? - kérdezi megtörölve kezét.
- Ígérem, ezután többször jövök. - ölelem meg, majd Louis is így tesz.
Hoppácska.
- Örülök, hogy megismerhettem, Mrs Lilith! - anya is meglepetten pislog
rám, de elmosolyodik.
- Én is, Louis. S nyugodtan szólíts csak Felíciának. - mosolyodik el anya.
Lou biccent, majd elköszönünk és elhagyjuk a lakást. Behuppanunk Lou kocsijába,
és elindulunk hozzá.
- Kedvesek a szüleid. - mondja rám pillantva.
- Oh, tudom. - magamba fojtok egy büszke mosolyt és csak az utat figyelem.
Lou hangot ad a rádióra, s a következő pillanatban már lábam mozogni kezd a
zene ütemére.
- Add ki, Dakota! Tudom, hogy imádsz táncolni, s énekelni is! - Loura
nézek, rám kacsint, majd felnevet. Szem forgatva elvigyorodom és belekezdek a
dalba. Beleélem magam, s Lou is nevetve folytatja velem. Bennem reked a levegő
egy darabig, de nevetve folytatom. Nincs is rossz hangja ennek a fiúcskának.
Mikor vége a dalnak mindketten kifulladva, nevetve dőlünk hátra.
- Megérkeztünk. - mondja rám pillantva óceán kék szemeivel. Közelebb
hajolok, hogy csak pár centi válassza el ajkaink.
- Aki utolsóként ér be az a záptojás. - rákacsintok, s már rohanok is. Pótkulccsal
sem kínlódok sokat, s tudom utam hova is vezet. Elindulunk felfelé, de közben
elkezdek vetkőzni, mire a fürdőszobába érek, totál meztelen vagyok, s megnyitva
a tust, már zuhanyozni is kezdek. Nem telik sok időbe, Lou kezei simítanak
végig rajtam. Megfordulok, s szemeibe nézek. Elveszek a mélykék szemekbe, s
megszűnik minden. Újabb fura, de kellemes érzés. Ujjaival államat cirógatja
majd csókot nyom ajkaimra. Majd arcomra, s lefelé halad. Kulcscsontomhoz ér, de
ott meg is akad. Kezébe veszi a szappant, kezébe nyom, majd elmosolyodva, cukin
és kisfiúsan, megfordít s elkezd megmosdatni. S legnagyobb meglepetésemre én
ezt hagyom, pár perc múlva én ismétlem meg mozdulatait, majd elzárja a vizet,
segít kiszállni a tus alól, s törölközőt teker körbe rajtam. Homlokomra puszit
lehel, majd arrébb áll, hogy el tudjak menni.
- Semmi nyalóka? Semmi nyalás? Semmi szex? - kérdezem halkan szemébe nézve.
- Dakota, randizni akarok veled. A tegnap este őrületes vagyok, de nekem
nem csak szexre kellesz. Meg akarlak ismerni. S én tényleg azt akarom, hogy a
barátnőm légy, s nem csak apám miatt. Azt akarom, hogy belém szeress. Érted,
baba? - kérdezi végig simítva arcom, biccentek, s némán elballagok. Átmegyek a
szobámba, s megtörölközve készülődni kezdek. Nem jó ez így. Amit add Lou,
érzelmileg az elképesztő, de olyan űr van bennem. Hiányzik. Nekem
nem Lou kell, de mégis... Szeretnék neki adni egy esélyt. Szeretném, hogy
szeressem, s akarom, hogy sikerüljön. S ez így is lesz. Felveszek egy hosszú
világos csőszárú nadrágot, s egy fekete atlétát. Tornacipő s a hajamat csak
kifésülve hagyom, hogy leomoljon a vállamra. Elmosolyodom. Nincs harmadik. Nem
hiányzik. Csak Lou és én van ma. Ki lesek az ajtóból, mire észreveszem Lou is
ugyanígy tett, csak ő épp hozzám indult.
- Készen állsz? - kérdezi vigyorogva.
- Persze. - nevetek fel. Összekulcsoljuk ujjainkat, majd elhagyva a lakást,
elindulunk gyalog. Percekig nem szólalunk meg, majd Lou megköszörülve torkát,
belekezd.
- Szóval a randi. Nem lesz más, mint egy séta, meki, aztán haza megyünk,
megnézünk egy filmet, s együtt alszunk. Semmi dugást nem terveztem mára.
- Oh, a picsába már. - felhúzott szemöldökkel néz rám, mire nevetve puszit
nyomok az arcára.
- Tökéletes. Életem első randiját teljesen rád bízom, s tetszik. - mondom
mosolyogva.
- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy még senki nem hívott el randizni?
Mi van az előző pasiddal? - kérdezi meglepetten.
- Oh, hát az úgy volt, hogy egy bulin találkoztunk, s aztán mindig máshol.
Aztán felhívott, magához, aztán én őt. Sose voltunk kint, kivéve azon a napon,
de azon se direkt. Véletlenül találkoztunk. Épp a nagyitól jöttem haza. -
magyarázom.
- Édes Istenem. - szörnyed el. - Jól tetted, amit akkor tettél. Sokkal jobb
fiút érdemeltél volna nála. - mondja sóhajtva.
- S mi van veled, Tomlinson? - kérdezem nevetve.
- Oh, hát.. 2 éves koromig szegénységben éltünk, aztán valami megváltozott.
Anyát többé nem láttam, s apa leszart attól a naptól kezdve. Bébiszitteren
nevelkedtem fel, aztán apa 5 éves koromba elkezdett kiképezni. Mindig is egyedüli
gyerek voltam. - oh, baszd ki.... Nem, Dakota, nem mondasz neki semmit.
- Sajnálom. - morgom az orrom alatt.
- Oh, nem kell. De ennyit a múltról. Mesélj magadról, Dakota. Olyat, amit
nem tudok. - megállunk s leülünk egy kis asztalkához, egymással szembe.
- Ugyan, Tomlinson mit nem tudsz rólam? - nevetek fel.
- Mik a vágyaid? - arca komoly, bennem pedig megreked a levegő.
- A vágyaim? - kérdezem halkan, mire biccent. Gyerünk, nyílj meg
neki. - Normális élet. - nézek kék szemeibe, amik tovább fürkésznek kíváncsian.
- Szeretnék egy családot, két gyereket, elsőnek egy fiút, aztán egy lányt, hogy
a fiam később megvédje a mocskos suhancoktól a lányomat. Ez egy életcél, amit
teljesíteni akarok. - nevetek fel idegesen. - De leginkább boldog szeretnék
lenni, tudod? Arra vágyom, hogy egy fiú mellett keljek és feküdjek le életem
végéig, akit tiszta szívvel szeretek, aki más, mint a többi. Aki hozzám való.
Aki feltétel nélkül képes szeretni, akármennyire mocskos a múltam, s
akármennyire mocskos lesz a jövőm. Nem vagyok egy szent lélek. S nekem se egy
pap kell, aki minden szartól fél egy férfi kell, akivel henceghetek, ha úgy
van, de ez elég távol áll tőlem, hisz ismersz már valamennyire, Tomlinson. Én
vagyok a láthatatlan kisegér! - kacsintok rá, mire felnevet, de mégis
csendesen. - S neked Louis? - kérdezem.
- Az én vágyaim? – elmosolyodik, s a szemembe néz. - Szinte mindent
leírtál, csak a gyerekek és a normális élet. Nem kell normális élet. Én imádom
ezt a bűnös életet, de egy állandó barátnő kurvára, de nem ártana. Szeretnék én
is megállapodni, tudod? Apám, mikor meghal, utána én öröklöm az egész
mindenséget, s nem lesz időm... Semmire... S ezért szeretnék még most
rátalálni, az egyetlenre. - szemembe néz.
- S úgy érzed, ez én vagyok? - kérdezem nevetve.
- Mondhatok valami őrültséget? - kérdezi vigyorogva.
- Igen, de ha letérdepelsz és megkéred a kezem, megöllek! - kacsintok rá
nevetve.
- Azt hiszem beléd estem. S tényleg érzem, hogy te más vagy. S hogy veled
minden más lesz, mint eddig. Szóval... Kellesz, Dakota, s nem akarlak
elveszíteni. - döbbenten meredek rá. Oh baszki. Hosszú másodpercig nézek rá,
nekem mégis hosszú óráknak tűnnek.
- Állj fel. - mondom szárazon. Fura arckifejezéssel, de teszi, amire
megkértem. Felállok, ráülök az asztalra, és közelebb húzva megcsókolom. Ajkai szétnyílnak,
én pedig nem várok. Azonnal behatolok nyelvemmel, s vad latin táncba kezdek
Louiséval, miközben ujjaim a tincsei között matatnak.
- Ezek a mai fiatalok, nem tudják a vágyaikat kontrollálni. - morogja egy
mellettünk elhaladó nénike.
- Elnézést, de ezek szerint maga biztos nem volt szerelmes. - kacsintok rá
vigyorogva.
- Azt a szemtelen pofádat. Kikérem magamnak, igen is voltam. - jelenti ki.
- Tessék visszagondolni milyen volt. Utána tessék nekünk beszólni. -
füstölögve ment el, mire szem forgatva néztem Lou szemeibe.
- Meki, aztán irány haza, okéska? - kérdezem végig simítva borostás arcán.
Újabb csókot nyom ajkaimra, majd összekulcsolja ujjainkat.
- Okéka. - kuncog fel. Leszállok az asztalról, s megindulunk a meki felé.
Nem akarok gondolkodni. Nem akarok azon agyalni, mi lesz holnap. Csak ma, csak
ma az érzésnek, hogy szeretnek szerelemmel, akarok élni, s érezni szeretnék. A
mekibe betévedve én egy Happy Meal menüt kértem, s Louis is így tett. Tuti
hülyének nézhettek, de jelenleg egy dologgal voltam elfoglalva. Még pedig a
kajámmal. Kicsomagolva a sajtburgert, belé is haraptam, és az ízek szinte
robbantak a számban. Loura pillantottam, aki meglepetten nézet, majd
felkuncogott és ő is beleharapott a saját burgerébe.
- Probléma, Szívecském? - kérdezem megtörölve a szám.
- Sosem láttam még egy lányt se, aki így tömte magába a mekis kaját. -
mondta somolyogva.
- Ez van Tomlinson. - kacsintok rá, s befejezem a burgert. Elhülyéskedtünk
még egy darabig, majd elindultunk gyalog, kézen fogva haza. Louis
kínlódott egy keveset a kulccsal, majd beléptünk.
- Szóóval... Milyen filmet fogunk nézni? - kérdezem felfelé haladva.
- Mit szeretnél? - kérdezi nevetve.
- Jégvarázs! - mondom gyermeki örömmel.
- Jól van, Kincsem. Akkor az lesz. - csókot nyom számra, amit
meghosszabbítok, majd belépünk a szobájába. Ő a tévéhez megy, én pedig leveszem
a pólóm, nadrágom, s a cuccai között póló után kezdek turkálni, amit hamar
találok. Felveszem, majd kibontom melleim a melltartó rabságából, s
megfordulok.
- Hamarabb is levehetted volna a melltartót, Élet! - kacsint rám kaján
vigyorral.
- Vetkőzz inkább és gyere! - mondom nevetve, miközben beugrok az ágyba, s a
takaró alá bújok. Levetkőzik ő is, s csak a bokszert hagyva magán bebújik
mellém.
- Érdekes. - morogja magában, miközben elindítja a mesét.
- Mi csoda? - hozzábújok és mellkasára teszem fejem, miközben felnézek
szemeibe.
- Hogy amennyire kemény csaj vagy, annyira vagy ilyen elragadó és cukin
gyerekes is. - kuncog fel.
- A jégvarázs jó mese, Kicsim, majd meglátod. - rákacsintok, csókot nyomok
ajkaira, majd hozzábújva a mesére figyelek csak. Pár perc múlva pedig magával
ragad az álomvilág.
Sziasztok Manócskák! Első sorban Isten éltessen Louis Tomlinson. El sem hiszem, hogy ma lettél 25 éves.😱Másodsorban mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, s rengeteg ajándékot a fa alá. Remélem tetszett a mai rész, próbáltam egy kicsit hangulatossá tenni, nem tudom mennyire sikerült. Pusszancs, minden kedves olvasómnak! ♥ Hamarosan találkozunk 😘🎄🎄
De édes rész lett :3 Imádtam. Utólag is boldog szülinapot a mi Louisunknak ♥ Neked és a családodnak pedig kellemes ünnepeket kívánok! Várom a következőt ♥♥
VálaszTörlésKöszönjük szépen meg volt ♥ :3 S már kint van a folytatás ☻
Törlés